A prosti 2. rész

Ott hagytam abba a történetemet, hogy visszajáró vendég lettem az unokahúgomnál, Zitánál, aki Adele művésznévvel űzi az ipart. Saját bevallása szerint velem valóban élvezi is a szexet az én kis ribancom. Biztos nem hazudik, mert más hivatásosnál sosem tapasztaltam olyan spriccelős orgazmust, mint nála. Talán ad egy plusz kéjt a dolognak, hogy a nővérem az édesanyja? Lehet, nem vagyok lélekbúvár. Na de nem ez a lényeg. Ez a történet nem Zitáról szól, hanem Erikáról, a nővéremről, Zita édesanyjáról.

Erika 38 éves, elvált, Zitával élnek egy kis családi házban, tőlem pár sarokra. Igazi bombázó, Zita egész biztosan tőle örökölte a szépségét. Nem milf kategória, sokkal inkább az a sportos típus, aki egy topban és egy simulós leggingsben megy kocogni, lófarokba fogott hajjal. Az alkata is olyan: izmos combok, kerek, izmos fenék, izmos, lapos has, semmi pocak. Sosem értettem a férjét, hogy tudta elhagyni ezt a bomba csajt. Nem csak szép, de kedves is, és értelmes: múzeumi restaurátor. Talán épp az intellektusa volt sok a férjének, aki szintén értelmiségi, könyvelő. Most valami pincérnőt gyömöszöl. Ismerem a csajt, voltam a vendége, mármint nem a bárban. Nem rossz, de nem vagyok visszatérő kuncsaftja. De nem is ez a lényeg. Most a Nagy Nap a fő témakör.
Anyám szülinapját ünnepeltük Erikáéknál. Anyu 62 éves, de simán letagadhatná a korát ő is. Erika kitett magáért, sütött-főzött két napig, tortát, pogácsát, meghívta Anyu barátait, persze Anyu tudta nélkül, meg a kedvesebb rokonokat is. Csak Zita nem tudott jelen lenni, mert a főiskolával valami vidéki rendezvényen vettek részt. Elég népes vendégsereg jött össze. Fogyott a , bor rendesen, meg , is. Erika is rájárt a vörösborra, csillogott a szeme neki is. Mivel mindenki jól érezte magát, sokáig együtt maradt a társaság, az utolsó vendégek késő este szállingóztak haza. Nekem nem volt kedvem hazagyalogolni, hát megbeszéltem Erával, hogy nála alszok, cserébe másnap segítek takarítani. Beleegyezett.
Kikísértük az utolsó vendéget, Anyut is taxiba raktuk, majd visszamentünk a nappaliba, és összenéztünk a romok felett.
– Meggondoltad, öcskös?
– Most már mindegy, nincs visszakozz – nevettem fel
Törökülésben a kanapéra kucorodott, és fogott egy borospoharat.
– Gyerek még az idő, borunk is van, nincs kedvem még aludni menni.
– Mihez volna kedved, tesó?
– Filmezzünk!