A férfi aki megváltoztatta az életem 1. rész

Ezer éve ismertem meg egy nick nevet egy chat oldalon. Sokat beszélgettünk minden féléről. Ahányszor felléptem, ő általában megtalálható volt. Örömmel töltött el ha láttam és épp volt időm dumálni. Neki is voltak magánéleti gondjai, nekem is... főként az volt,, megértett mindig meghallgatott és jó tanácsokat adott. Nem az észt osztotta csak segíteni próbált és tudott. Éjszakákat beszélgettünk át, valahogy könnyű volt egy,, betűt – nevet,, közel engednem magamhoz! Sose gondoltam hogy egyszer személyesen is találkozni fogunk. Vagy öt évre eltűntem a chatről az élethelyzetem változott így elmaradtam. Majd a magánéletem ellaposodott, és ismét a chaten kötöttem ki. Valahol lehet hogy vágytam rá hogy valakivel személytelenül tudjak csacsogni.. És ismét ott volt Ő!
Beszélgettünk,, annyira gyorsan történt minden. Fel dobta hogy cseréljünk számot, hallani akartam a hangját, kíváncsi voltam rá. Majd egy közösségi oldalon megnéztük egymást. Hihetetlen hogy évekig beszélgettünk és sose láttuk a másikat. Valahogy nem éreztem szükségét. Aranyos volt, nem a legszebb férfi de sosem mentem a szépfiúk után,, nem érdekeltek, persze megnéztem a pasikat,, nem vagyok fából, volt akit elismerően volt akit szóra se méltatva. Sosem tartottam magam szép nőnek csak normál átlagosnak. Soha nem kerestem a szőke herceget fehér lovon, inkább az észt díjaztam mint a kinézetet. Persze alap mindenkiben a higiénia az ápoltság, ha olyan akart velem,, beszélgetni,, aki ugyan nézett ki valahogy de pl. : egy foggal szotyolázott,,, na az tolhatta is el a biciklit.. nem bírom és bírtam a dohányosokat... én sem cigizek, nem várom el hogy ne tegye de mielőtt az ajkaimhoz ér mosson fogat, ez nálam valahogy mánia volt. Nem hittem benne hogy valaki megtalálhatja azt akire három másodperc alatt ráhangolódik.. Túl racionális vagyok!
Aztán megjelent az életemben ez a bolond pasi. Mindig vidám ám egyben komoly ember. Őszintén,, még csak nem is az esetem. Barátnős napot tartottam, majd miután megszépülve elindultam hazafelé, eszembe jutott de jó lenne látni. Fel is tettem a kérdést :
– Van kedved találkozni?,,, jött a válasz
– Miért ne, mikor hol?
Tudtam hogy a fővárosban él, én onnan egy órára vonattal. Gondoltam egyet, – Egy óra múlva kb a Keletibe?
– Részemről oké!