A szerelem árnyékában 1. rész

Kész van már az a kibaszott leves? – üvöltözött a séfem. Magamban csak mosolyogtam, megszoktam már pontosabban hozzá kellett szoknom a konyha zajához. Itt nem lehet suttogni. Még egy utolsó simítást végeztem a tányéron, vittem a türelmetlenül várakozó pincérlánynak. Már egy éve, hogy letettem a szakács szakmunkásvizsgát. Megértettem, hogy az iskolában csak az alapokat ismertem meg. Az igazi tanulás csak ezután jön. Apámnak étterme van, így kapcsolatai révén szakács állást szerzett nekem egy tengerjáró üdülőhajón.
– Menjél csak fiam, világot látsz, és még sok mindent tanulhatsz is – biztatott.
A cég a munkavállaláshoz minden engedélyt megszerzett, ülhettem repülőre, és irány Florida. Miamiban jelentkeztem, és a hajó már tele utasokkal indult a Karib-tengeri körútjára. Eleinte konyhafiúnak használtak. Krumplit, zöldséget pucoltam hagymát vágtam. Később megismerve a séf már önálló étel készítésével is megbízott. Változás akkor következett be, amikor az egyik nap a kedvenc pincérlányunk ijedten jött be a konyhába, hogy kint van egy család angolul nem tudnak és valami ismeretlen nyelven társalognak. Megkértem a séfet, engedje meg, hogy beszélhessek velük. A séf bólintott, és az aggódó picérlánnyal a sarkamban elindultunk. Az asztalnál egy harmincöt év körüli házaspár, és egy tizenhárom év körüli angyalarcú kislány várt bennünket. Angolul szólaltam meg, de hamar rájöttem, hogy csak néhány szót ismernek. Mielőtt más nyelven próbálkoztam volna hirtelen a kislány megszólalt.
– Anyúúú, mikor eszünk már?
Magyarok! Döbbentem meg egy pillanatra.
– Mit tetszenek parancsolni? Segíthetek a kiválasztásban? – kérdeztem magyarul. Nagyon meglepődtek. Az asszonyka nevetve fordult a férjéhez.
– Ugye megmondtam neked, hogy magyarok mindenhol vannak!
– És a kishölgy milyen italt parancsol? – kérdeztem a meglepődött leányzótól.
– Valamilyen rostos üdítőt kérek – válaszolt kicsit elpirulva.
A rendelés felvétele után a pincérlánnyal együtt indultunk vissza a konyhába. A lány menet közben kérdések tengerét zúdította rám.
– Kik voltak ezek? És hogyhogy te beszélsz ezen a soha nem hallott nyelven?
– Magyarok voltak. Ez az ország Közép-Európában van mielőtt megkérdeznéd, ja és én is magyar vagyok – elégítettem ki a kíváncsiságát.
Másnap a nagyfőnök hívatott. Megijedtem, mert nem voltam benne biztos, hogy jót jelent ez nekem.
– Te szakács vagy, ugye fiam? – kérdezte barátságosan.
– Igen, uram!