Családi sztori 4. rész – Hajós kalandok

Másnap reggel kipihenten ébredtem. A reggelinél találkoztunk, újra együtt volt a család. Laurával pár lopott pillantást vetettünk egymásra. Szemében ott volt a vágy, ha egyedül lettünk volna biztosan azonnal rámászok, szinte hívott magához. Persze csak húzta az agyam, pontosan tudta mennyire kívánom őt.
– Z: Gyerekek, ha végeztünk irány pakolni, 9:00-kor indul a hajó. Hozzatok mindent, ami kellhet.
A tervezett út egy előre leszervezett, 3 napos túrát foglalt magába, mely során a Comore-szigetvilágot fedeztük volna fel.
A kikötőbe érkeztünk. A hajó nagyobbnak tűnt, mint amire számítottam, kb. 23-an lehettünk utastok, míg magát a hajót 4 fős legénység irányította. Szerencsére itt most mindenkinek jutott elég kabin, aki külön kérte. Természetesen olyat választottam, ami távol volt a családomtól. Gondolva arra a lehetőségre, hogy Laura meglátogat. Éppen a kabinomat foglaltam el, amikor a nyitott ablakon keresztül az alábbi párbeszéd csapta meg a fülem.
– Kapitány. Hallotta az előrejelzést? Hatalmas vihar tart a térségbe.
– Ugyan Huan, nem kell aggódni. A múltkor is csak egy kis zápor lett a vége.
– Tudom kapitány, de mivan ha most nem tévednek? Mi lesz, ha baj lesz?
– Ne aggódj, semmi sem fog történni. Inkább örülj, hogy itt van ez a sok fizető vendég. Jó szezon lesz ez érzem. – Átsiettem apáékhoz.
– P: Apa hallottam, hogy a legénység egy tagja a kapitánnyal beszél.
– Z: Igen és miről?
– P: Arról, hogy vihar közeleg és komoly baj is lehet.
– Z: Ugyan fiam, itt másképp beszélik az angolt, biztosan félre értettél valamit.
– P: Lehetséges, de nem kéne inkább mást csinálnunk?
– Z: Te is tudod, hogy a munkám miatt évekig nem tudunk majd elmenni egy ehhez hasonló nyaralásra. Most kell kipróbálnunk.
– P: Igazad lehet.
– Z: A kapitány biztosan tudja mit csinál. – Nyugtatott meg.
Végül elfogadtam apa érveit, minden rendben történt, és 9:00-kor elindult a hajó. Körbe sétáltam a fedélzeten, hogy lássam kikkel is utazunk, mik a lehetőségek. Páran kifeküdtek a napozni, de a legtöbben csak élvezték a kilátást.
Laura a hajó elejében a korlátnál állt és óceánban gyönyörködött. Oda léptem mögé és az államat a vállára tettem.
– P: Tiszteletem szép hölgy. Egyedül tetszik utazni? – Vette a lapot és belement a játékba.
– L: Üdvözlöm. Nem a családom is itt van valahol.