Családi sztori 3. rész - Afrikában

A repülő sikeresen leszállt. A szállodához közvetlen busszal utaztunk. Velünk utazott a néger férfi is, aki apa mellett ült a repülőn. Itt is egymás mellé ültek és jókedvűen beszélgettek. A férfit Habibnak hívták és 31 éves volt, mint utólag kiderült a családja eredetét jött kutatni Afrikába. Dédszülei innen származtak, de ő már Magyarországon született.
A szállodában kiderült, hogy a hónapokkal korábbi foglaláskor valami félre csúszott, mert nem jutott külön szoba mindenkinek. A három külön szobából, melyet anyáék nekünk foglaltak, csak kettő volt szabad. Szerencsémre fiúként nekem jutott az egyik, míg Laura és Kata egy szobába kényszerült, egy emelettel feljebb. A szobámhoz erkély is tarozott, mely szüleim szobájával közös volt, csak egy fából készült paraván választotta ketté.
A nap egy nyaralásnak megfelelően telt. Pár helyet meglátogattunk, majd kis strandolás a szálloda medencéjében, aztán étterembe mentünk. Vacsora közben feltűnt, hogy apa sűrűn nézegeti az óráját. Vissza gondolva egésznap nagyon izgatottnak tűnt. Végeztünk, mindenki ment a saját helyére. Megérkezés után nem csomagoltam még ki, így a bőröndöket bontogattam, mikor Laura viharzott be az ajtón.
– P: Ennyire kívánós valaki? – Kérdeztem elégedetten mosolyogva.
– L: Hülye, majd arra is sor kerül, de most sürgősebb dolgom van.
– P: És pedig?
– L: Nincs sok időm, legyen annyi elég, hogy segítened kell, de neked is megéri hidd el.
– P: Oké, persze segítek.
– L: Elkéne fordítani a paravánt, hogy átmehessek a túloldalra.
– P: Miért? Elhagyták a kulcsot?
– L: Dehogy, ne kérdezősködj már ennyit, ha segítesz akkor ma éjszaka a tiéd leszek, és azt teszel velem, amit csak akarsz.
– P: Áll az alku.
– L: Na gyere, segíts akkor.
Kimentünk az erkélyre, segítettem Laurának elfordítani a paravánt. Szerencsére pont annyit engedett, hogy át tudott bújni.
– L: Mássz át te is, de maradj csöndben, anyáék nem láthatnak meg.
Én az egészből nem értettem semmit, csak azon járt az eszem, hogy ma végre megkapom őt és talán még többet is. Átmásztam végül, majd pár lépést tettünk az ablakig. Belesve láttuk, hogy apa az ágy felé fordított fotelban ül, és csak egy törülköző volt rajta. Anyát ekkor még nem láttuk.
Kopogás hangja szűrődött ki a résnyire nyitva hagyott ablakon. Apa az ajtóhoz sietett. Meglepődtem, Habib állt az ajtóban, apa beengedte és az ágy felé mutatott.