A vadember

Félhomály van. Egy nagy baldachinos ágyon fekszem egyedül. Alattam vörös szaténlepedő. Érzem, ahogy simogatja meztelen bőröm minden centiméterét. Neszt hallok. Ő az. Szinte észrevétlenül fölém hajol. Forró lehelete csiklandozza a vékony bőrt a nyakamon. Kopogást hallok.
– Mi a... – nyögök fel.
Újabb kopogás, majd hangok. Felriadok. Résnyire kinyitom a szemem. Fényt látok. Tehát reggel van. Na ennyit a szép álomról, morgolódok magamban.
– Ashley, kifelé az ágyból, a hasadra süt a nap! – kiabál Simon az ajtó túloldaláról, miközben hangosan dörömböl. Legszívesebben hozzávágnám a kispárnát, de mivel köztünk van az ajtó nem sok értelme lenne. Inkább a fejemre húzom és próbálok tudomást sem venni a folyosóról beszűrődő hangokról.
– Ashley, te hétalvó, gyere reggelizni aztán irány a pálya! – csatlakozott Niki is, a barátnőm. Tudtam, hogy nem fogják feladni, ezért mondtam nekik, hogy menjenek enni én is jövök utánuk. Kelletlenül megfordulok az ágyban, majd mikor hallom, hogy végre elmennek, hirtelen felkapom a kispárnát és jól az ajtóhoz vágom. Halk puffanás kíséretében landol a barna padlószőnyegen.
Semmi kedvem nincs még felkelni. Tegnap este érkeztünk meg a szállásra és szokás szerint jól a pohár fenekére néztünk, ahogy már 3 éve minden januárban tettük, mikor is hosszú hétvégés kiruccanást tettünk a kedvenc síparadicsomunkba a barátaimmal. A munkánk miatt eléggé elfoglaltak voltunk mindannyian, de ilyenkor csak egymásra figyeltünk. Kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Gondoltam egy kis hidegzuhany majd jót tesz. A másnaposságon segített is, de egyéb érzékszerveimet rossz irányba terelte. A hideg víz hatására a mellbimbóm fájdalmasan megkeményedett és odalent sem állt jobban a helyzet. Azt hiszem még az álom hatása alatt voltam. Nem számoltam pontosan, de legalább 6 hónapja nem érintett férfi és ez a szituáció kissé kezdett frusztráló lenni. A kedvenc játékszerem ott lapult a bőröndöm mélyén, de amikor az órára pillantottam tudtam, hogy erre már nincs időm. Gyorsan összeszedtem a holmimat: kesztyű, síruha, sisak, hátizsák. Az ágyon hagytam őket, reggeli után csak bele kell bújni és mehetünk is.
Niki és Simon még az ebédlőben volt, a többiek már a parkolóban pakolták a léceket.