Szerepjáték

Egész úton elfoglalta magát, egy pillantásra sem méltatott. Vágyaim teljesen semmivé foszlottak, mikor mégis csak rám pillantott. Eltökéltség és kemény határozottság sugárzott tekintetéből. Sehol egy mosoly és sehol sem találtam az izzó vágy halvány szikráját sem. Kemény volt és taszító. Mégis mintha borzongatott volna.

Mi voltunk az utolsók, akik fent maradtunk a vonaton.

Éppen egy telefonbeszélgetést fejeztem be, mikor felállt és az ajtó felé ment. Addig nem is vettem észre, hogy testem megfeszült, amíg hallani nem véltem a zár kattanását. Jelezve távozását. Testem feladta a sóvárgást és hangom ellágyulva búcsúzott beszélgetőtársamtól. Teljesen elvesztettem a reményt. Kinyomtam a telefont és összeszedtem a cuccaimat.

– Mész valahova?

Testem hirtelen ismét felvette az ismerős feszült állapotot. Megmerevedtem, nem mozdultam. Erőt vettem magamamon és igyekeztem minél természetesebben megfordulni. Az ajtó előtt állt. A mosolya visszaszorította lélegzetemet a testembe és zihálásra kényszerített. Testemre rátört a vágy. Felforrósodtam, de nem szóltam. Szemem a vágytól égett, ahogy az övé is. Kezeimet reflexszerően a testem mögött kulcsoltam össze, hogy visszatartsam őket a cselekvéstől, így testem egy ártatlan lány félszeg testtartását vette fel. Szememet lesütöttem és hirtelen a táskámért kaptam.

– Hova mész?

Elindult felém és a lélegzetem ezzel együtt elkezdett mélyülni és zihálva szakadt ki belőlem, ahogy a vágy elkezdte átvenni a hatalmat a testem felett.

– Tetszik, ahogy a levegőt veszed.

Legszívesebben megragadtam volna és teljes testemet hozzányomva ziháltam volna ölelésében. Megérintett &. A tekintetem belefúródott az övébe, vágyaink találkoztak és mereven néztünk egymásra. Testem egyre jobban égett a vágytól.

Keze végigsiklott kezemen és egy kötelet éreztem az ujjai között. Ujjaimat széthúzta és tenyerembe nyomta, majd összeszorította markomat.

– Fogd szorosan, mintha megkötöztelek volna!

Arrébb lépett, és a karomat felhúzva a kötelet felerősítette. Ismét közel lépett hozzám. Zihálásom nem enyhült. Megfogta a másik kezemet is és abba is kötelet nyomott és azt is kifeszítette.

– Most játsszunk! Játssz velem és nekem! Könyörögj, hogy engedjelek el! – hangja simogatott és belementem a játékba. Fel akartam korbácsolni vágyait és ha ehhez az kell, hogy megjátsszam a megerőszakolásomat, hát megteszem.