Nagyi

Egészen kicsi koromtól, mondhatnám, mióta az eszemet tudom, szerelmes vagyok a nagymamámba. Ez mindig is tudatos volt, és biztos voltam benne, hogy őszinte érzelem, nem afféle gyerekes . Most 16 éves vagyok, ezért érthető, hogy egy ideje már nem csak arra vágytam, hogy nagyi megsimogassa a buksimat, és pár jó szót intézzen hozzám. Egyre inkább érezni kezdtem, hogy az iránta érzett szexuális vágy egyszer majd kitörni kényszerül, viszont elborzasztott az a tudat, hogy ha esetleg ő nem érzi amit én, akkor abból hatalmas családi botrány lehet. Elfolytottam magamban az érzést, és a vágyat is, és kénytelen voltam megelégedni egy – egy öleléssel. 14 éves koromban amikor meglátogattuk őket a családdal a búcsúpuszi véletlenül a szájára sikeredett. Szenzációs élmény volt a számomra. Egy másik alkalommal, amikor náluk nyaraltam, bejött a fürdőszobába, amikor éppen fürödtem, és lecserélte a melltartóját. Ez egyébként a mi családunkban teljesen természetes, sohasem volt tabu a meztelen test, nem szégyelltük magunkat egymás előtt.
Nagymamám az én szememben gyönyörű nő, bár reálisan nézve kissé molett, 65 éves nő, aki már igencsak megette a kenyere javát. Hatalmas kebleinek, és számomra oly magával ragadó tekintetének összhatása tette számomra "A Nő" szimbólumává. Kerestem az alkalmat, amikor kettesben lehetek vele. Néha átölelt, és órákig simogatta a vállamat. Ilyenkor nagyon nehezen tudtam uralkodni józaneszemet kegyetlenül ostromló ösztöneimen.
Egyik alkalommal, mikor nagyapám nem volt otthon megtörtént velem a csoda. A kanapén ültem és tévét néztem, ő a konyhában mosogatott. Mikor elvégezte a dolgát kijött a konyhából, és leült mellém a kanapéra, ahogyan máskor is szokott. Kissé fáradtnak tűnt aznap. Én azonnal fantáziálni kezdtem. Rengeteget vívódtam magamban, és végülis erőt véve magamon egy határozott mozdulattal a fejemet a vállára fektettem, és a két lábamat a kanapé végére fektettem. Remegtem mint a nyárfalevél, és igencsak kapkodtam a levegőt. Ő meglepődve nyugtázta tettemet, mivel ilyen még nem történt köztünk sosem. Felemelte a kezét, és átkarolt vele, így a fejem mostmár a keblein pihent.