Juci mama 3. rész

Amikor Jancsi is kijött, elé tettem a reggelit meg a kávét, aztán hagytam, hogy elmerüljön a reggeli újság külpolitikai rovatában, én pedig bementem a hálószobába bevetni az ágyakat. Első dolgom volt, hogy a lepedőt lecseréljem, és magamban kuncogva konstatáltam, hogy a matracon is majdnem ugyanakkora a spermafolt, mint a lepedőn. Jó lenne hagyni egy kicsit szellőzni, mielőtt tiszta lepedőt terítek rá, gondoltam, különben azonnal átázik a friss lepedő is. Kinyitottam az ablakokat, élvezettel belélegezve az esőillatú reggeli friss levegőt és a leszedett lepedőt gombóccá gyűrve sikálni kezdtem vele a matracon a foltot, hogy a lehető legtöbb nedvességet felszedjem róla. Tudtam, hogy Jancsi ilyenkor nyugodtan élvezi a kávét és az újságot, nem fog hirtelen meglepni. A spermafoltoknak az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy amíg teljesen meg nem száradnak, addig a széleiknél sötétebbek, mintha valaki kontúrt húzott volna nekik, ezért nagyon szembetűnőek. Nem lenne jó, ha meglátná. Szerencsére legalább könnyen kimoshatóak, gondoltam, azzal levettem a Jancsi lepedőjét is, nehogy feltűnjön, hogy csak az enyémet cserélem naponta (már ha egyáltalán észreveszi, hogy lepedőt cseréltem). Kivittem, és a tegnapival együtt bedobtam a mosógépbe. Amikor visszatértem a hálószobába, földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Jancsi az ágy végénél állva, elgondolkodva nézte a foltos matracot. Ahogy észrevette, hogy ott vagyok felém fordult és elmosolyodott.
– Sokat megélt már ez az ágy, ugye? – kérdezte. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra miközben lázasan kerestem valami magyarázatot a foltra. Aztán, ahogy jobban megnéztem a matracot, feltűnt, hogy jó néhány hasonló folt van még rajta, és megkönnyebbülésemben elnevettem magam. Hisz évekig ez volt a hitvesi ágyunk, ráadásul borult már ki ebben az ágyban kávé, vörösbor, Zsolti jóvoltából pedig kakaó, tea, és még ki tudja mi. Kilenc éves korában egy különösen csúnya gyomorrontásnak köszönhetően egy éjszaka ide is hányt. Mondta ő szegény, hogy hányingere van, de mire kiszaladtam a lavórért, már késő volt. Az éjjeli spermafolt ezekhez a régiekhez képest alig volt egy kicsivel élénkebb.
– Azt meghiszem! – válaszoltam. – Ha ez a matrac mesélni tudna... – bár őszintén örültem neki, hogy nem tud. Elővettem gyorsan a tiszta lepedőket, még mielőtt Jancsi felteszi a szemüvegét.