A csajom exe 1. rész

Amikor megkértem a barátnőm, Daisy kezét, rohadtul ideges voltam. Mindketten nagyon fiatalok voltunk még, mindössze 22 évesek. Ráadásul még csak úgy egy éve jártunk, és csak pár hónapja költöztünk össze. A legrosszabb az volt, hogy akkor épp nem volt munkám, melót kerestem. Aggódtam amiatt, hogy nem leszek elég jó egy olyan gyönyörű, vidám lánynak, mint Daisy, de ő közben mindig azt mondta, hogy szerinte milyen nagyszerű vagyok: aranyos, vidám, vicces, okos, édes meg ilyenek.
Így végül összeszedtem minden bátorságomat, és elvittem vacsorázni egy helyre, amit nem is igazán engedhettem volna meg magamnak. A desszert előtt féltérdre ereszkedtem, és megkérdeztem, hozzám jön-e feleségül. Megkönnyebbültem, amikor arcán széles, boldog mosoly terült el. Örömkönnyein át kiáltotta:
– Ó, Lucas, igen, örömmel! – Összeölelkeztünk, az emberek meg mosolyogva tapsoltak az étteremben.
Amikor visszaültem az asztalhoz, azt mondtam:
– Sajnálom, hogy még nincs gyűrű, előbb még félre kell tennem hozzá egy kis pénzt.
Daisy csak legyintett.
– Ugyan, drágám! Engem nem érdekel semmiféle hülye gyűrű. Nekem csak az számít, hogy veled lehessek!
Rámosolyogtam rá, és megfogtam a kezét.
– Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen csodás lányra találtam, mint te! És tudom, hogy egy esküvő drága lesz, de tényleg úgy érzem, hogy hamarosan sikerül állást találnom!
Daisy megszorította a kezem.
– Biztos vagyok benne, édesem. Nem aggódom semmi miatt.
Kiderült, hogy igazam lett: néhány héttel később végre munkát kaptam egy közeli edzőteremben. Ez csak egy alap meló volt, olyanokat bíztak rám, hogy töröljem le a gépeket, pakoljam a törölközőket meg minden ilyesmit. A fizu nem volt rossz; a terem tulajdonosa, egy harmincas éveiben járó pali, Brad, azt mondta, hogy ha jó munkaerőnek bizonyulok, akkor sok lehetőség nyílik az előrelépésre. A rengeteg álláskeresésem után ekkor már eléggé kétségbe voltam esve, úgyhogy ott helyben elfogadtam az ajánlatát.
Amikor hazaértem Daisy-hez, aki éppen vacsorát készített nekünk a kis lakásunkban, elmondtam neki, hogy munkát kaptam. Nagyon boldog és büszke volt rám, szorosan átölelt.
– Meséld el az egészet! – mondta izgatottan.
– Na jó, nem igazán menő – vallottam be. – Sima alap meló egy edzőteremben. De a fizetés nem rossz, és a tulaj azt mondta, hogy többféle előrelépési lehetőség is van, ha keményen dolgozom.