Félek a repüléstől

Az egész megpróbáltatás a frászt hozta rám. Szívesebben ültem volna egy vonaton három napig mint hogy öt óra hosszat egy repülő fémcsőben ragadjak, de mivel úgy tűnt hogy a családomból senkit nem érdekel a véleményem, a gépen kötöttem ki egy augusztusi estén. Az önző részem azt kívánta, bárcsak ne egyeztem volna bele ebbe az utazásba, de olyan rég volt már hogy anya látta a húgát, hogy nem tudtam visszautasítani. Még úgy sem hogy ez azt jelentette hogy lemondtam az utolsó nyári hónapom barátokkal töltéséről mielőtt ősszel mindannyian a különböző helyekre megyünk továbbtanulni.
A szorongásom abban a percben kezdődött amikor a Logan repülőtérre értünk és akkor érte el a tetőpontját amikor végre felszólítottak bennünket a beszállásra. Anya és apa után léptem a gépre és éreztem hogy kezd előjönni a klausztrofóbia. A folyosó felénél meg álltam meg, amitől a bátyám a hátamnak ütközött.
– Mozdulj! – csattant fel.
– Fogd be!
Matt erősen meglökte a vállam és előre . Leültem a helyemre és remegtem miközben a családtagjaim a felső rekeszekbe rakták a csomagjaikat. Matt lenézett rám. Én még mindig szoborként ültem a saját kézipoggyászomba kapaszkodva. Ingerült sóhajjal kikapta a kezemből a táskát és minden ceremónia nélkül bedobta a rekeszbe. Mindenki elhelyezkedett a helyén, becsatolta az övét és igyekezett valamennyire kényelmesen érezni magát a szűk helyen. Éreztem, hogy az ajkam remeg.
– Le akarok szállni! – nyöszörögtem bénán.
Hallottam amint Matt felkacagott mellettem de sikerült ellenállnom a késztetésnek hogy a bordái közé könyököljek.
– Hamarosan ott leszünk. Csak próbálj aludni! – mondta bátorító mosollyal apa.
Nem szóltam semmit, mert tudtam hogy tanácsai teljesen haszontalanok számomra. Kizárt hogy aludjak ebben a repülő halálcsapdában. A légiutas-kísérők megkezdték a repülés előtti ellenőrzéseket, áttekintették a szokásos biztonsági eljárásokat, miközben elkezdtünk gurulni. Szemeimet szorosan lehunyva próbáltam mindent kizárni és úgy tenni, mintha máshol lennék.
Amikor eljött a felszállás ideje, a szívem a torkomban dobogott. A motorzaj felerősödött és nemsokára már a kifutón haladtunk. Megemelkedett a gyomrom amikor megéreztem hogy a kerekek nem érintkeztek alattunk a talajjal.