Egy vágy kipipálva 1. rész

A bárpult belső szélén ültem az aktuális árlapot tanulmányozva. Szokványos hétköznap este 20 óra volt. Már senki nem fog jönni. Vacsora lement, a vendégek visszahúzódnak. Egy óra szenvedés számomra. Recis csaj a pasijával skypon vihorászott. A lift csilingelt, hogy érkezik. Félhomályból egy bő szabadidő ruhában, derékig érő fekete hajú nő lép az ablakhoz a függöny takarásába. A garázsból nagy sebességgel egy kocsi száguld fel. Nem volt ilyen vendégünk. Kíváncsian néztem, ahogy kecses, ringó léptekkel libben be a fénybe. Ismerős arc. Kerek pofi... igen ez a szinte összeérő szemöldök. Az öreg Oláh felesége, egy bombázó fiatalos csángó cigány nő. Már jártak máskor is itt, de „civil” öltözetbe még nem volt szerencsém látni. Mindig csak a csicsás, virág mintás rakott szoknya, hozzá illő, elől gombos rózsás női ing és a hátra kötött tarka kendővel takart hajkorona. Szemem kidülledt, nyálam csurgott ezen, mostani látványtól. Pillanatra lelki szemeim előtt felvillant a bakancslistám 2. helye, cigány nővel szexelni. Söpörtem félre még a gondolatot is.
– Jó estét Radenka! Miben segíthetek.
– Jobb estét – mosolygott. – Egy cola üdítőt, és egy zacskó sós mogyorót kérnék. – tett a pultra egy 100 euróst.
– Elnézést asszonyom! A covid óta csak szobaszámlára terhelve, vagy kártyával tud fizetni. – mondtam a sablon szöveget és a kamerán jól láthatóan toltam vissza a pénzt. A nő mosolya lelankadt.
– Akkor köszönöm nem kérem.
– Pillanatok alatt meg van az is, gyors leszek. – néztem a csodás bogár fekete szemébe ami mindig elbűvölt ha belenézhettem.
– Ne, hagyja. Igazság az. Uram megtiltotta, nélküle nem jelenhetek meg sehol. Így mind a szobaszámla, mind a kártya lebuktatna. – kicsit restelkedve magyarázkodott.
– Tudja mit. Mint visszatérő vendégek, ezt a colát és sós mogyit én ön rendelkezésére bocsájtom. – kicsit meggondolatlanul vágtam rá, hisz ez tolakodónak is tűnhet. Mosolygó válasza elbizonytalanított.
– Mindenben ilyen előzékeny, mindenben ilyen felajálkozó?
– Igazából nem értem asszonyom. Ez egy gesztus lenne csak részemről egy szép hölgy felé.
– És? Milyen más hasonló gesztussal tud még szolgálni? – kiérződött szavaiból a kacérkodás. Most már megfontoltan, gondolkozva válaszoltam.
– Bizonyos határok között minden elképzelhető.
– Jól hangzik... – kitűzőmre nézett – István. Valaki említette itt laksz. – bizalmaskodásra figyeltem fel a tegező viszonyra való áttérésére. Megszoktam már.