Testvérek egymás között 1-2. rész

1. rész
38 éve láttam meg napvilágot egy mélyszegénységben élő család harmadik gyerekeként. Nővérem Judit akkor 6 éves volt, bátyám Pisti 2 éves. Emlékeim apámról csak illuminált állapotban volt, de anyám se vetette meg az italt. Apám rendszeresen verte anyánk és minket is. Kicsi szobában nyomorogtunk gyerekek. Főleg nővérünk felügyelete alatt. Sokat éheztünk, ruhánk alig volt. Fürdés egy mosó teknőbe, langyos vízben. Kilenc éves voltam mikor a gyámhatóság Fótra vitt minket a gyerek városba. Fél év gyötrelem után mindhármunkat nevelő szülőhöz adtak ki. Judit nővérem Salgótarjánba, Pisti bátyám Ózdra, én utólag tudva a legjobb helyre Győrbe egy 48-53 éves házaspárhoz kerültem. Szó szerint éltem meg a Hamupipőke történetét a 13-15 éves mostohanővéreim mellett a nyári szünetek alkalmával. Iskolai időben a rengeteg szakkör, napközi miatt pár órát voltunk csak együtt. Szó szerint aláztak. Meztelenül kizártak az udvarra éjjelente. Utólag eszmélve rá szexuális zaklatásban volt részem mellettük 5 éven keresztül még koleszba nem kerültem. Meztelenül fogdostak, rajtam gyakorolták a csókolózást, fedezték fel a női testet. 13 éves koromban egy uborkával vették el szüzességem és minden létező módon testileg is kihasználtak. Ez az 5 év tett erőssé, hideggé, önállóvá, makaccsá, készített fel az életre, tett határozottá. Gimit szín ötössel végeztem, így nem volt kérdés, felvételt nyertem Pestre az orvosi egyetemre. Így nevelő családommal minden kapcsolatom megszakadt és felkutattam édes testvéreim. Nővérem Salgótarjánba a szövödébe volt betanított szövőnő nyolc általánossal. Már 6 éve házas. Egy 7 évvel idősebb férje volt aki már kétszer volt börtönbe. Egy szoba, konyhából álló gyári lakásba laktak. Szégyellte életét, évente párszor találkoztunk, pár levelet váltottunk. Bátyám Ózdon egy vágóhídon volt lakatosként, mindenes karbantartó. Magányos, bezárkózott volt. Főleg Judittal tartotta a kapcsolatot, Judittól tudtam róla, hogy agglegény, inkább remete életet él.
Végzett belgyógyászként a Szegedi kórházba kerültem, mert ott engedélyezték, hogy az orvosi szobám a lakó szobám is legyen. Ez jó volt a kórháznak, hiszen szinte az év összes napján, a nap 24 órájában volt egy ügyeletes orvosuk az osztályon.