Bicajtúra

Nem kapja be!!! Az úristennek nem hajlandó bekapni!!! Pedig mit már, hogy rávegyem. Próbáltam finoman, szelíden, érzékien. Próbáltam férfiasan, erővel. már szinte könyörögtem neki. Mert mit is kívánok én? Csak hogy elkapja, bekapja, magába fogadja végre... Ez olyan lehetetlen kívánság? Pedig különben egyáltalán nem öreg jószág, ahol már semmi sem megy úgy, ahogy kéne. Egészen jól karban van tartva. Úgy 15 évesnek saccolom. Ebben nem sokat tévedhetek, mert hiszen itt fekszem alatta hanyatt. Karosszéria egészen csinos, gondozott. Alváz teljes épségben. Futóművek szintén. Jobbkezem csuklóig benn van ebben a lyukban, annak mélyén motoszkálok, és egész testemet csavargatva próbálkozom, hogy ezzel a pöcökkel végre beletaláljak abba a kisebb lyukba, és az a nyamvadt anyamenet végre bekapja a rögzítőcsavart. Hát kellett ez nekem? Nem vagyok én autószerelő...

---

Úgy történt, hogy bicajozni mentem a hegyekbe. Nem nagy ügy, sokan csinálják ezt. Csakhogy legtöbben holmi aszfaltutakon kerekeznek föl, rajtuk mindenféle színes, feszes trikók, gatyák, sisakok, közben szívják a jó kis benzinfüstöt... Én viszont egyszál bő gatyában vagyok, amit átjár a menetszél, a földutakat preferálom, főleg pedig utálok ilyenkor autósokkal találkozni. Most is felhajtottam a Prédikálószékre, szerencsére nem volt ott senki. Gyönyörű kilátás volt a szikláról, és kellemes napsütés. Ezért levettem a gatyámat, és megsüttettem a farkamat is a nappal, ne olyan legyen, mint egy sápadt selyemhernyó. Nem mintha számítana... A barátnőm épp egy hónapja hagyott faképnél. Nem bírta a bicajos mániámat. Ezért kissé kiéhezett vagyok sajna.

Később hasrafeküdtem a lapos sziklán, és tervezgettem, melyik úton fogok lezúgni. De addig még bámulom az egyedülálló panorámát. Ha most velem lenne a kedvesem... De ő nem szerette a hegyibicajozással járó lihegést és izzadást. Pedig milyen nyugalom van itt... nem jár erre senki... szeretkezhetnénk egy jót...
Amint rá gondolok, máris merevedni kezd a dákóm. Ez nem tréfadolog! Kemény és rücskös ez a szikla! Ezért a pólómat magam alá terítem, így valamivel jobb. Próbálom elterelni a gondolatomat, és bámulom a Dunakanyart, látom a Várat, meg a szemközti hegyeket, és a Dunán úszó hajókat. De ahogy ott lengedez a langymeleg tavaszi szellő, és simogatja a hátamat, fenekemet, éppolyan erotikusan, ahogy Ő szokta, muszáj volt mocorognom, hogy nem csillapodó erekcióm ne szorítson annyira. Elképzeltem Őt, hogy ha itt lenne, mit tennék vele... Csodálnám testét a ragyogó napsütésben, simogatnám, szorosan ráborulnék, beléhatolnék... mintahogy most is odasimulok a napon felmelegedett kősziklához, ami azonban nagyon kemény így is... Lassú, de érzéki mozdulataim okozta növekvő kéj miatt lehunyom szemeimet, lemondok a panorámáról is, lassan bezárulnak érzékeim, és csak Őrá, meg a testére gondolok... mert nagyon jó volt vele... Most is, egész jól bejön nekem a fantáziámba... Épp arra gondolok, mikor akkorát dugtunk, de akkorát... Ahogy visszagondolok, hogyan ölelt, hogyan csimpaszkodott belém, hogyan hajszolt még gyorsabban, még erősebben... Most is ezt teszem magamban, de hirtelen belémhasít egy kis fájdalom, mert a trikóm félrecsúszott alólam, és ez a szikla... a legkevésbé se hasonlít az Ő ölére.
De különben se lesz így jó... Mindjárt teledurrantom az egyetlen trikómat, aztán hogy megyek majd így keresztül a városon? Inkább odateszem a tenyeremet, és abban mozgatom farkamat... Így sokkal jobb, csak valahogy az egész rettentő kényelmetlen. Ez a szikla azért mégsem olyan puha, mint egy ágy... Végül felkászálódtam, kiültem a szikla legszélére, és nem bírván magamat tovább tűrtőztetve, jól ráhajtottam kézzel. Alig törődtem azzal, mi van, ha egy túrázó épp arra sétál, és meglát... Valami moccant is a közelben, amire össze is rezdültem, de csak egy rigó volt a bokorban.
Aztán a külvilág megszűnt számomra, és hamarosan... EEEEZZ AZzZzZ!!!
Az agyamat elborító kéj összevegyült a táj szépségének látványával, és pillanatok alatt elélveztem, magom pedig elegáns ívben az előttem tátongó mélységbe hullt. Aztán hátradőltem és elernyedve bámultam a kék eget magam fölött a csendben.
Affffenébe! Mi ez a ricsaj? Hát nem pont most jön egy egész csomó csajszi, valami osztálykirándulás ez vagy mi... Még jó, hogy idejében meghallottam a vihogásukat, és felrántottam a gatyámat. De így is alig tudtam belegyömöszölni még mindig duzzadt farkamat, majd kétrét görnyedve felpattantam a bicajra, és elpörköltem onnan. Hát még akkor hogy vihogtak volna, ha éppen a finisben érkeznek oda, amikor én se látok, se hallok...!

Tekeregtem még kicsit a hegyiutakon, majd alkonyatkor lefelé indultam. Van ott egy marha jó szerpentin rengeteg hajtűkanyarral, és úgy vettem azokat, hogy csak úgy porzott, és a hátsó kerék alól nagy ívben röpködtek kifelé a kövek. Azt hiszem, ezt megérzi majd a gumi, és fékpofákat is kell cserélnem, de az élvezet megéri. Hát ahogy ott csinálom a farolásokat hol jobbra, hol balra, egyszer csak majdnem fejreálltam, mert egy kretén autós, aki még ide a földútra is felhajtott a tiltó tábla ellenére, ott állt az út közepén, én pedig a kanyar miatt nem láttam előre. De azért csináltam egy jó kis farolásos James Bond fékezést, és meghökkenve látom, hogy egy nő van a kocsival, aki a motortetőt kinyitva mintha hibát keresne. Ijedtében, hogy majdnem elgázoltam őt, felkapta fejét. Ha már odakeveredtem, kérdem tőle, mi a gond? Mondja, hogy miközben felfelé araszolt a kocsival a keskeny, meredek földúton, valahogy rosszul váltott sebességet, a sebváltó beszorult, a motor lefulladt, és most a beszorult váltó miatt be se tudja indítani a motort. Nézem a nőt: dögös. Fehér pólót viselt, mely meg sem kísérelte takargatni nagy, ruganyos dudáit, bimbóit, és szűk, elasztikus bicajosnadrágot, ami kőkeménynek tűnő popsira feszült, darázsderék, szőke haj, napszemüveg. Ahogy a kezeit elnézem, nem nyúlt a motorhoz, csak nézegette.

Mondom neki: ebből alighanem bevontatás lesz, és nem lesz könnyű olyan bolond autómentőt szerezni, aki feljön ide, és felcsőrlőzi a kocsit.
Könyörgőre fogta a dolgot: mit lehetne akkor tenni? Mindenesetre megpróbálgattam a sebváltót, sikerült is kirángatni, és a motort beindítani. Ez rendben is lett volna. Mindjárt adott is érte egy puszit. Dehogyis puszit! Jó kis nyelves csók volt, kissé meg is szédültem tőle. Kissé szégyelltem, hogy ilyen büdös, izzadt vagyok, de úgy látszik, őt nem zavarta. Valahogy olyan közvetlen nő volt. Nem is voltam már úgy bepöccenve rá, és arra gondoltam, meg kéne nézni, mi az ördögtől nem lehet sebességbe tenni a kocsit? Alámásztam a kocsinak, és azt találtam, hogy a sebváltó rúdba beiktatva van egy gumituskó, amitől rugalmasnak kéne lennie a kapcsolatnak, és ez a gumiblokk tök szét van porladva az öregségtől. Így aztán elromlott a beállítás, és szorult az egész. Volt már ilyen apám tragacsával is.

Mondanom sem kell, a csajnak nem voltak szerszámai. Pedig a kocsi nem volt éppen mai darab, noha megbízható típus. Ezért elővettem a bicajos univerzális csavarkulcsomat, és a nő megújuló reményteli pillantásától kísérve megint befeküdtem hanyatt a kocsi alá, és nekiálltam a dolognak. Az volt csak a baj, hogy nagyon nehéz volt alul hozzáférni a kritikus részhez. De már visszafelé szerelem a rudazatot, csakhát ez a dög csavar nem akarja elkapni a menetet. Hát ezzel éppen...

A nő kérdezgeti ugyan, hogy mit segíthet, de azon kívül, hogy kérésemre megmozgatja néha a sebváltót fentről, mást nemigen tehet. Egyre gyakrabban nézegetem formás bokáit innen alulról, meg a térdeit, és egyszer alkalmam volt megpillantani a bugyiját, ami egy olyan kicsi tanga volt, hogy duzzadt puncija majd kiugrott belőle. Ettől a látványtól kissé túlfeszítettem a gyatra kis villáskulcsot, az lecsúszott a csavarfejről, és jól bevágtam kezem az alvázba. vinnyogva bekaptam ujjamat, pedig merő mocsok volt már. Kellett ez nekem?
De amúgy a csaj nem semmi! Tulajdonképpen nagyon kedves, nem tehet róla, hogy ez történt. Lehajol hozzám, s megint kérdezi, remélhet-e valamit? Biztos kissé indulatosan vágtam vissza, hogy folyton lecsúszik a kulcs a csavarról, mert megértőn megsimogatja lábamat, ami kilóg a kocsi alól. Ettől azért megremegek kissé, annyira váratlan volt az érintése. De jól esett, sőt... Mikor látta, hogyan reagálok, elmosolyodott, felállt, és elsétált onnan.

Tovább vesződtem. De most meg már az is a fejemben járt, milyen volt, ahogy a vádlimat megfogta. Közben tekintetemmel kísértem a kocsi alja körül kilesve. Így szinte még izgatóbb volt, hogy csak lábszárközépig láttam. A bokája egészen szexi volt. És mintha ő is izgatottá vált volna, ide – oda lépett, mintha nem tudná, mit tegyen? Majd határozottan a csomagtartóhoz ment, és kivett valamit. Odajött, behajolt hozzám, és odanyújtott egy laposfogót. Na ez jó ötlet volt, elvettem, és hálásan mosolyogtam érte, mire megint kaptam egy simítást ezúttal a combomra. De most nem engedte el a combomat, hanem a keze kis köröket írt le a térdem körül. Először megdermedtem, de voltaképpen nem is jól láttam őt, mert nem emelhettem feljebb a fejem. Így hát a fogóval ellentartottam az anyát, úgy jobban boldogultam. Most viszont a kezem remegett meg néha, sőt a lábaim is, főleg, mikor keze a combom belső oldalára csusszant néha. Nem mondhatnám, hogy túl szőrös lennék, de egészen beindultam attól, ahogy a szőröket birizgálta. Megállt kezem a munkával, és eleinte megfeszült testem részben az izgalomtól, másrészt meg, hogy mi az ördög történik itt? A csaj nem semmi, hogy így megmustrál engem... De amint felemeltem a fejem, hogy kinézzek, először is jól bevágtam az alvázba, meg a nő is abbahagyta a játékot, és odébb ballagott. Most mi a fenét mondjak neki? Csak nem fogok tiltakozó jegyzéket benyújtani? Végülis lényegében kész vagyok ajavítással. Csak visszarakom a borítólemezt... Ehhez erőlködnöm kellett kicsit, és emiatt felhúztam a térdeimet.
Megint érzem a kezeit... mindkettőt. Egyre feljebb simogatják a combomat... Téboly! Most jövök rá, a bő gatyaszárból biztos kilátszott a farkam. Úristen, mekkora blamázs! De őt nemhogy nem zavarja, hanem ujjaval alájanyúl a bicajos gatyám szárának... Mivel csak deréktól felfelé vagyok a kocsi alatt, amúgysem titkolhatom, hogy a farkam már jócskán meredezik, csak a nadrág nem enged neki elegendő teret. Emiatt is, meg a kellemes érzéstől is fészkelődni kezdek, de most nem veszi el kezeit, csak egy pillanatra áll meg. Finoman megérintette a golyómat. A farkam már rég nem arrafelé állt... Aztán körüljárják ujjai a nadrág körvonalait, végig a csípőmön, majd kétoldalról a derekánál fogva elkezdi lassan lehúzni rólam.
Ettől aztán tényleg ledermedek. Mi a... De most abbahagyja, a hasamhoz nyúl, mintegy megnyugtatóan, és a szőrszálakat bizergetve felhatol először a köldökömig, majd váltott ujjakkal végiglépked a bordáimon, miközben mélyeket lélegzem az izgalomtól. Pedig ez még semmi, mert folytatja a gatya lehúzását, csak ott van egy alapos fennakadás, amikor a dereka gumiját át kell húzni az ágaskodó dákómon. És közben véletlenül elengedte, mire a gumi, mint egy csúzli, úgy sújtott rá legérzékenyebb testrészemre, hogy feljajdultam. Alig győzött simogatással megvigasztalni. Simogatásával eleinte elkerülte a farkamat, lehúzta végképp rólam a ruhát. Aztán... hogy is mondjam... birtokba vett. Egyik keze ugyan továbbra is a combom belső felén simogatott, néha pedig hozzáért a golyóimhoz. A másikkal pedig először tétován, majd határozottabban fogta körül a dákóm tövét. Most... nem értem... vár valamire... atyaég, annyira izgató, mire vár, de nem merek kinézni, mert elröpül az álom... Aztán muszáj megmoccannom. Nem, nem szállt el az álom... Sőt, eddig inkább ujjaival zárt körül, most viszont bezárul a marka a farkamon, és följebb is csúsztatja. De ez még semmi! Mert aztán lehúzza! Ahhh! Megőrülök ettől. Mert most hanyagolni kezdi a combomat, hogy azzal a kezével is jobban hozzámférhessen. Előbukkanó makkom hegyét érinti meg vele, és ettől ugyan összerándulok első pillanatban, de elrebbenő kezeit visszakönyörögvén feljebb emelem csípőmet. Atyavilág! Most pedig nem is az ujjait, de mintha a nyelve hegyét érezném... Vagy tévedek? Nem láttam semmit, csak valahogy olyan lágy érintés volt, és mintha meleg leheletet is érzett volna bőröm. Most megint inkább a kezeit érzem. De milyen érintéseket, milyen fogásokat! Ez a nő úgy vizsgálgatja a farkamat, mintha valami képzőművészeti kisplasztika lenne... Jó, jó, és is szívesen markolászom magam, a barátnőm is el – eljátszott vele, de EZ a nő... érzem, hogy őt maga a matéria, nomeg a dizájn érdekli. És úgy tűnik, értékeli is mindkettőt. Sőt ért is hozzá. Mert közben olyan mozdulatokat tesz, hogy kezd komoly kéjérzeteket okozni vele. Ott van például, amikor úgy húz egyet rajta, hogy... szóval mikor egészen kibújik a makkom, akkor egy pillanatra megáll, majd még egyet feszít rajta, és ettől a hegyéből kiinduló élesebb kéjt érzek. Ez az, amit hiába magyaráztam a barátnőmnek. De ott a másik, amikor a szárát markolja jobban, és nem feszít meg semmit, csak a fitymán keresztül simogatja, és nem mindig, de felhúzza azt a makkra. Aztán, mielőtt épp túl erős lenne a kéj, elengedi a markával, és csak két ujjal tartva, másik kezével a zacsimat, és tartalmát emelgeti kedvtelve.

Egy ideje nem csináltam semmit a kezeimmel, egészen elfeledkeztem, mit is csináltam eddig. Elejtettem a kulcsot, és az egy kövön. A nő keze fogása meglazult a farkamon, de most már könyörögve, hívogatón tekeregtem, markolja meg újra! Vonakodik. Megőrülök!!! Kezdenék kikecmeregni a kocsi alól, de a nő nem enged. Lefogja csípőmet, és tenyere lassan, nagyon lassan újra összezáródik a farkamon. Most viszont egyre erősíti a szorítást, és furcsa módon ez enm fáj, inkább egy különös, szétáradó kéjhullám jön rám. Ezt hagyja lecsillapodni, majd húzogatni kezdi az egészet, egyre gyorsabban. Szűknek érzem a helyet itt a kocsi alatt. Még oldalra se tudok fordulni, és se előre, se hátra. A kéjhullámok közepette eszembe jutott, mikor a kedvesem egyszer odakötözött az ágyvéghez. De hát az semmiség volt ehhez képest. Itt a teljes, abszolút kiszolgáltatottságot éreztem. Váltakozva tört rám a kitörés ösztöne, vergődtem, tekeregtem, aztán megadóan ellankadtam megint. Volt, hogy egy húzásától akkora gyönyör tört rám, hogy muszáj volt összerándulnom, és bevertem a képem az olajteknő leeresztőcsavarjába. Nem érdekelt! Követeltem a több kéjt, és Ő megadta nekem. Mesterien bánt velem. Mi lehet a foglalkozása vajon? De akármi volt is, ő csak dolgozott. Miközben úgy húzogatta a bőrt rajta, hogy közben a hüvelykujja a makkom alját simogatta, nyelvével a golyóimat kényeztette. Mikor már nem tudta nyelvével emelgetni őket, mert zacsim egészen összehúzódott, rátért arra, hogy hosszában nyalogatta végig a dákómat. Phűűűűű! Egyre közelebb jött a makkomhoz, de éppen alatta mindig csak megbirizgálta nyelvével a fitymafékemet, aztán a másik oldalon lesiklott megint. Megtébolyított ezzel.

De amikor éppen lemondtam róla, hogy bekapja, és fáradtan elernyedtem, egyszerre csak tövig elnyelt. Na jó, nem vagyok egy elefánt, de azért... ehhez már kell egy kis technika! Eleinte kényelmesen kóstolgatott, majd olyanokat tett vele, hogy elállt a maradék eszem is. Egyik kezével ellentartott, és lefelé feszítette a bőrömet, közben nyelve hegyével köröket írt a makkom hegyére, majd a nyelvét tartotta mozdulatlanul, és a kezével köröztette a farkamat, mint egy varázspálcát. Nem is tudom... ilyenkor már rég el szoktam szállni. De talán mivel csak egy órája masztiztam egyet, úgy látszik, most tovább tartott. Ámde most olyan szorosan tartja a szájában, és olyanokat tesz vele, hogy érzem, mindjárt eldurranok. Már kezdődnek is azok a kis rángások. És hogy ez a nő hogy ért hozzám: Egyik kezével amúgyis állandóan a golyóim mögött kotorászott, megérezte, hogy mindjárt elmegyek. Elvette a száját, és jó erősen három ujjal megszorította a makkom tövét. Először a csillagokat láttam, mert éppen kirobbanni készültem, és egész más érzésre számítottam. De ő szakavatottan lefékezett engem, és utána elengedett, csak a combomat simogatta.

Ezt megtette vagy háromszor, és már alig tudtam, hol is vagyok. Ezután viszont döntő rohamra indult. Kétkézzel markolva felvitt közel a csúcsig, rámbukott, és nyelve munkájával ott lebegtetett a a kéjben, mint egy hullámvasúton. De aztán nem bírta mtovább. Akkora gyönyör hullámzott át rajtam, hogy kezemmel a földet markolásztam magam mellett, majd muszáj lévén valamibe megkapaszkodnom, hogy vergődésemben farkamat minél közelebb toljam hozzá, elkaptam a mellső kipufogódobot. Az még megőrizte a pokoli forróságot, de kezem görcsösen ráfonódott, és a fájdalom, egybevegyülve a kimondhatatlan kéjjel hangos kiáltásban tört ki belőlem. Ő viszont nem eresztett, hanem magában tartva, még néhány erős mozdulatot tett, majd lazított, és lassan, lágyan követte csillapodó rándulásaimat...

Nem voltam magamnál, csak szedtem kapkodva a levegőt egy darabig. Tudatomba először az tört be, hogy felzúgott egy motor a közelben. Nem is a közelben, hanem ITT, fölöttem... Aztán az alváz bordáit, meg a csöveket bámultam lassan tisztuló tekintettel, amit hátrafelé mozdulnak. Mi a fene...? Elindult a kocsi! Kígyómozdulattal kikecmeregtem alóla, és odébb gurultam az út szélére. A nő bent ült a kormánynál, és mikor látta, hogy biztonságban vagyok, gázt adott, és bömbölő motorral elhúzott. Egy kerék alól kipördülő kődarab gurult oda, s állt meg az orrom előtt, aztán csend lett.

---

Nem tudom, meddig hevertem ott, de mire felkászálódtam, nem voltam biztos abban, amit átéltem. Hangot nem hallottam, csak a madarak csicseregtek. Végignéztem magamon: térdem, könyököm lenyúzva, orrom koszos, és fájdalmas, gatyám merő por. Fejem zúgott, és valami púpot éreztem rajta. Na igen, néha jól jönne a sisak... Nade mi volt ez a nővel? Ágyékom szinte fájdalmasan zsong. Nézem a farkamat: az olyan tiszta, mint egy angyalbögyölő. Na igen, a nő mestermunkát végzett, egy cseppet se hagyott veszendőbe menni...
Nade volt itt egyáltalán nő? Már nem vagyok ebben biztos. A bicajom ott hever eldőlve, és mintha egy kisebb nyolcas lenne a kerekében. Lehet, hogy csak elvágódtam itt a kanyarban, és beütöttem a fejemet? És az egész nőt csak álmodtam? Végülis a kiéltségem lehet a masztitól is... Ezt most hogyan állapítsam meg? Tétovázva, és sokkal óvatosabban gurultam le a faluig. Otthon már olyan oroszlánszagom volt, hogy nem tudtam megállapítani semmi többet. Elhatároztam, hogy aznap este kiűzök a fejemből minden szexes gondolatot... Nem esett nehezemre.