Motivációs technika

Ráejtettem a nehéz rézkopogtatót a vastag tölgyfa ajtóra és hallgattam tompa puffanását a hideg, sötét éjszaka csendjében. Egy perccel később lágy fény világította meg a folyosót és egy férfi sziluettjét láttam az ajtó felé sétálni. Nem tudtam miért dobog a szívem úgy, ahogy dobogott. Nem szoktam a bátyámtól segítséget kérni, de végül is erre való a család.
A testvérem kissé meglepődött, de örült hogy lát engem. Azonnal beterelt a hidegből. Elvette a kabátomat és bekísért a nappaliba – vagy a könyvtárba, ahogy ő nevezte. Leültünk a kandalló mellé és mindkettőnknek töltött egy pohár italt.
Gyorsan kortyoltam egyet az égető folyadékból, remélve hogy segít megtalálni a szavakat ahhoz amit kérdezni akartam. A bátyám csak nézett rám és a kezében tartotta a poharát. Hirtelen elszégyelltem magam amiért majdnem kiürítettem a poharat egy húzásra. Ismerve a bátyámat valószínűleg nagyon régi és drága brandy volt.
– Ez finom... úgy értem az ital. És a tűz. – fecsegtem.
– Igen az. Személyes ajándék a bordeaux-i intézet vezetőjétől. Majdnem száz éves. – válaszolta.
Majdnem visszaköhögtem az italt. Ken nem volt gazdag ember. Inkább a tudást részesítette előnyben a birtoklással szemben de ami kevés a tulajdonában volt az mindig a legmagasabb minőséget képviselte. Megígértem magamnak hogy odaadóan élvezem a következő kortyot és gondoskodom róla hogy ezt lássa is.
– Miért akartál látni? Mindig szívesen látlak és élvezem a társaságodat, de láthatóan aggaszt valami. És abból ítélve ahogy ezt a finom ledöntötted, tényleg komoly dolog lehet.
– Sajnálom... De igazad van... van valami. Tudom, hogy már így is eltemet a munkád, a könyved, a projektjeid, de... nem tudnál segíteni Jeff-nek a tanulásban? – kérdeztem.
Ahelyett hogy közvetlenül válaszolt volna a kérdésemre, Ken felállt a fotelből és a kandalló felé lépett. Egy másik hasábot tett a tűzre. A piszkavassal eligazgatta a fát majd egyetlen szó nélkül visszasétált a székéhez és újra leült. Csak ekkor válaszolt a kérésemre.
– Meg tudnám tenni, de Jeff-nek szerintem nincs szüksége korrepetálásra. Nagyon okos fiú. – mondta.
Nem pont ezt a választ reméltem.
– Tudom hogy az, de ha nem javít az eredményein meg kell ismételnie ezt az osztályt.
A bátyám ismét hallgatott egy darabig és csak nézte ahogy a fát emésztik a lángok.
– Ez egyszer majdnem megtörtént velem is. – mondta végül.