A tiltott érintés 2. rész

Mila ismeretlen helyen ébredt. Még homályosan látott, de abban biztos volt, hogy nem járt még itt. Fájt a feje, fölkelni még nem tudott, és a füle is rettenetesen zúgott. Mellé lépett egy ismeretlen és bekötött neki egy infúziót.
– Ettől hamarosan kitisztul a feje! Mondta neki az idegen. Legalábbis valószínűleg ezt mondta, mert a fülzúgás hangosabb volt.
Percekig csak a szemeit tudta mozgatni, majd lassan érezte, hogy a jobb oldalra fordított pozícióban a nyaka elgémberedett. Ekkor már a fejét is át tudta fordítani, illetve az ujjait is kezdte érezni. Zsibbadás futott végig minden végtagján, majd érezte, hogy az erő is visszatér belé. Amikor megpróbálta felemelni a kezét akkor döbbent rá, hogy le van szíjazva. Mindkét csuklóján, bokáin illetve a derekán is fogta egy pánt. Lassan teljesen kitisztult a feje és a zúgás is alább hagyott a fülében. Rántott néhányat a szíjakon de hamar feladta a reményt, hogy kiszabaduljon. Újra odalépett hozzá az idegen. Fehér köpenyben volt és orvosi maszkot viselt.
– Nem fog tudni kiszabadulni! Felesleges rángatni! Mondta határozottan
– Ez félreértés! Mondta Mila. Teljesen tudatos emberi lény vagyok! Nem az ösztönök uralnak! Nyugodtan elengedhet, nem jelentek veszélyt!
– Tudom, de addig nem engedhetem el amíg a mester nem engedélyezi!
– A mester? Ezek szerint egy mester foglalkozik velem? Miért vagyok ilyen fontos?
– Ezt nem az én dolgom elmondani. Hamarosan beszélhet vele személyesen!
Mila fejében összetódultak a gondolatok. De hiszen a Mesterek a társadalmunk legokosabb, leggazdagabb, legnagyobb befolyású emberei! Egy átlag ember nem is kerülhet a közelükbe! Hogyan történt ez? És mit akar tőle? Ekkor bejött az ajtón egy a 20-as éveinek végén járó határozott, megnyerő külsejű ember. Odalépett és megszólította.
– Üdvözlöm Mila! Hogy érzi magát?
Mila látta, hogy a férfi bal csuklóján nincs rajta a kötelezően mindenkinek kiadott karóra. Ebből biztosan tudta, hogy ő az. Az egyik mester állt előtte személyesen, és beszélt hozzá! Apropó! Beszél hozzá! Akkor illene válaszolni!
– Nagy tisztelettel köszönöm a kérdését, már egész jól vagyok. Csak ezek a szíjak ne lennének.
– Gondolja, hogy ha szabad lenne jobban tudnánk beszélgetni?
– Mindenképpen kényelmesebb lenne számomra. Higgye el, hogy nem jelentek veszélyt önre!