Baráti társaság 2. rész - Imre története

Éppen 14 éves voltam, amikor az életem szerencsés fordulatot vett. Ekkor kezdtem el a gimnáziumot és egyre jobban ment a teniszezés. Itt ismertem meg Miklóst is. Mindig nagyon örültem, amikor játszhattam ellene, de még jobban, amikor partnernek kért fel. A sok
meccs után többször is leültünk a pálya kerthelyiségében és sokat beszélgettünk. Kérdezett az iskoláról, a lányokról és végül a családi körülményeimről. Hát én pedig elkezdtem neki panaszkodni. Elmondtam, hogy az egyik külvárosban lakom. Nagy családba, ötödik gyerekként születtem. A két nővérem közül az egyik már férjnél van. A szüleimet, főleg az anyámat nagyon szeretem. Sajnos a kis lakásban a két bátyámmal kell a szobán osztoznom, mivel a másik szobában a kisebbik nővérem lakik. Sajnos két rettentő rossz természetű fiútestvért adott a sors mellém. Teljes terror alatt tartottak, mert úgy gondolták, hogy nekik az idősebb testvér jogán ez természetes. Ő elmondta, hogy egyedül van, de van egy lánya, aki az egyik vidéki nagyváros melleti faluban él. A lány anyja, Miklós első szerelme, nemrég halt meg. Itt lakik a pálya közelében, egy nagy házban. Aztán megkérdezte:
– Kölyök! Nincs kedved odaköltözni hozzám? Akkor nem lennék annyit egyedül és neked is kényelmes helyed lenne. Ne félj, nem vagyok , sem homoszexuális! Ilyesmitől nem kell tartanod! Én a nőket szeretem, de azokat nagyon és nagyon sokat is szeretek egyszerre! – mondta nevetve.
– Nézd Miklós! Ez nem tőlem függ! Szerintem a szüleim nem fognak ebbe beleegyezni! – feleltem.
– Akkor kérdezzük meg őket! – mondta. – Itt az autóm és megyünk is hozzátok. Ha beleegyeznek, hozod a holmidat és jössz hozzám.
El is mentünk és Miklós elmondta a szüleimnek, hogy mit is szeretne. Anyám hevesen tiltakozott. Neki én, a legkisebb gyerek, mindig is a kedvence voltam. Miklós tovább folytatta. Elmondta, hogy
külön szobám lenne, ő fizetné a tanulás költségeit, az eltartásomat, a ruháimat. A lakás ott van közel az iskolához. Nyugodtan rábízhatnak engem. Egy kis idő után bármelyikük odajöhet és meggyőződhet arról, hogy milyen helyem van. Ha valami nem tetszik nekik, haza is vihetnek! Erre persze a két bátyám is véleményt mondott. Láttam Miklós lenézően tekint rájuk.