Bűnben élni 4. rész

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Teltek a napok utolsó írásom óta. Két lány testvérem ráakadt eddigi irományaimra és eltérő véleménnyel voltak. Az egyik szerint túl puritán, mesélős, inkább prózai írások, még másik szerint ezt a bűnös életet nem lenne szabad még inkognitóban sem másokkal megosztani. Az idő és majd ezen oldal olvasói eldöntik. Azt tudom ezen részt ott kell folytatnom ahol az előzőt abba hagytam a folyamatosság miatt.

„Két lánytestvérem a szobámban meztelenül, kielégülve sarkukon ülnek fotelom két oldalán. Én kétségbeesett, zavarodott, bizonytalan vagyok a látottak miatt, tudom erről most beszélnünk kell, de a téma kényessége miatt már elkezdeni is nehéz. Szerencsémre Kati nővérem, talán rangidősként, talán a legtanultabbként, talán a társadalmi elfoglaltsága miatt, ezt is könnyen vette, indította és monológjával rövidre is zárta az általam oly kényesnek tartott témát. -
– Pistikém! Egész tested be van feszülve, arcodon a kétségbeesés, amit valahol megértek. – kezdte – Te láttál valamit, van egy titkod amiről azt hiszed titok. – nevette el magát, simította meg a keresztbe tett combom. – Lazulj, gondolkodj. Adott egy tízen éves lány akinek nincs olyan barátnője akivel kényes témákat átbeszélné. Anyám élve koncolja fel, te... te érintett voltál benne, így maradt mentsvárként a távoli zárdában élő nővére. – ekkor kérdőn néztem Juditra, de Kati folytatta. – Igen, hiába nézel kérdőn kicsimre, mi mindent levélben megbeszéltünk, óvtam, segítettem tanácsaimmal, majd itthon léteimkor személyesen is... hagyuk. Igen Pistike mindig mindenről tudtam. Ami most az újdonság erejével hatott rád – vörös fejjel a homlokát haját tudtam csak nézni. – szemembe nézz kérlek. Szóval, ismered a keresztényi neveltetést a külvilágra nem tartozó részét is. Te a férfi oldalát ismered. Juditkám, neked unalmas lesz, hiszen tudod ezeket, menj ha dolgod van.
– Szeretem hallgatni csengő hangod, a leves lassan fő, pöri, noki meg már hajnalban elkészült. Mond kérlek tovább. – válaszolta Judit aki tényleg itta Kati szavait.

– Na jó. Én már nagylányként foglaltam el helyem a ranglétra legalján. Nevelő anyám nem volt tekintettel rám. Judit is, biztos Te is tudod a ranglétrát, az előjelöltségben még laza volt, jött a posztulétus.