Fogadásból indult

Huszonöt éves voltam, de még mindig az egyetemi éveimet tapostam. Középiskola után rossz döntéseket hoztam, elszórakoztam jónéhány évet, a csajozást és a bulizást választottam az iskola helyett, vagy mellett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a hasonló képességű csoporttársaim már lediplomáztak amíg én nem jutottam egyről a kettőre. Ekkor határoztam úgy, hogy egy vidéki egyetemre felvételizem és új életet kezdek távol a korábbi életem helyszínétől.
A barátnőmmel éltem együtt egy albérletben, ő teljes munkaidőben dolgozott, hogy eltartson minket, nekem pedig részmunkaidős állásom volt a plázában lévő könyvesboltban, hogy segítsek a számlákban, valamint tudjam fizetni a sulit is.
Ott ismertem meg Rebekát. Tizennyolc éves volt, és ő is részmunkaidőben dolgozott a könyvesboltban, mialatt a középiskola utolsó évét taposta. Rögtön szimpátia kerekedett közöttünk, "Melós nagytestvérének" nevezett, és sokat beszélgettünk, miközben dolgoztunk, valamint a munkán kívül is.
A barátnőm gyűlölte őt. Eleinte bosszantott, mert semmi sem történt Bekka és köztem. Úgy értem, persze észrevettem, hogy aranyos és fantasztikusan nagy cicije van, de nem terveztem, hogy bármi is történhet kettőnk között. És ez az őszinte igazság. Nem kockáztathattam a szakítást, mert szó szerint nem engedhettem meg magamnak, hogy megint összeomoljon az életem.
De az élet néha átírja a terveinket...
Péntek reggel volt, a barátnőm dolgozott – délután 5 – ig benn is szokott lenni a munkahelyén –, én otthon unatkoztam. A beadandó projekten kellett volna dolgoznom, mert a könyvesboltban a műszakom csak késő délután kezdődött. Elküldtem egy üzit Bekkának, és javasoltam, hogy végre jöjjön át és játsszunk valami videojátékkal, amiről már régóta beszéltünk.
Nekem nincs autóm, Bekka azonban kölcsönkérte apja kocsiját, és beleegyezett, hogy átjön, és azt is felajánlotta, hogy elvisz a munkahelyemre később, ami nagyszerű volt, mert különben nagyon hosszú buszozás várt volna rám.
Nem sokkal később meg is jelent az ajtóban, leggingset és egy kapucnis pulcsit viselt, amibe a korábbi egyetemem logója volt hímezve.
– Tetszik? – kérdezte, és megpördült, hogy megmutassa nekem, – Elhatároztam, hogy ősszel oda megyek.
Gratuláltam neki, egy darabig beszélgettünk iskolai dolgokról, aztán komoly dolgokra váltottunk.