Egyetemi évek 1. rész

19 évesen nekivágtam a nagy világnak. Ugyanis úgy alakult, hogy egyetemre mentem. Vidékről felkerültem Pestre...
Világ életemben állatorvos akartam lenni, hát mindent meg is tettem ez érdekében. A felvételi jól sikerült, mivel szüleim nem nagyon tudtak volna támogatni, jól jött az állami támogatás. Kollégiumba is sikerült bekerülni, minden sínen volt. Emlékszem amikor pakoltam össze a cuccaimat, sok sok emlék átfutott a gondolataimban. Fájó szívvel hagytam magam mögött a szülő falum. Amikor a kocsiba pakoltam apám adott egy kis dobozt. A kocsi volt szinte az egyetlen tulajdonom, nem volt se fiatal, se szép, de már régen gyűjtöttem rá és korán meg is vettem, még jogsim sem volt. Egy öreg wv bogár volt, érdekes sárga színű. Amikor kibontottam a dobozt, nagyon meglepődtem. Egy gyönyörű óra volt benne. Police. Nagy számlappal, barna-bronz színek kombinációja, vastag bőr szíj. Nagyon tetszett, hát fel is csatoltam. Olyan szomorú voltam, mintha meghalni mennék, de hát ez ilyen. Elragadtak az érzelmek. Hosszú út volt. Talán életem leghosszabb útja. Pestre érkezve elég sokat bolyongtam mire a kollégiumhoz találtam. Sok új arc, sok szép lány. Azon nyomban elfeledkeztem a bánatomról... Berendezkedtem, egy szimpatikus fiatalember lett a szobatársam, aki közvetlen volt és nagyon segítőkész. Teltek a napok, hetek, rájöttem, hogy szükségem lesz valami munkára is, mert nagyon nehezen jövök ki már, főleg a fővárosban. Hát kerestem. Mosogattam egy helyen, hamar rá untam. Aztán kisegítő szakács voltam egy kis étteremben, kiszolgáló voltam egy kávézóban, árúfeltöltő, pékségben is dolgoztam de valahogy egyik sem volt a szívem csücske. Egyik késő délután feküdtem az ágyon, töprengtem, hogy mégis milyen munkával tudok jól keresni és még élvezem is? Egyszer csak beront a szobatársam, Balázs.
– Mit csinálsz öcsém? – kérdi szinte rámordítva..
– Semmit, csak töprengek.
– Hát hagyd már ezt a mélabús hozzáállást és gyere! – kkiáltotta
– Hova?
– Hát bulizunk egyet. A szomszédban lesz egy kis .
Hát elindultunk a szomszédba ami csak pár szobányira volt. Mikor beléptünk mindenki köszönt, és bemutatkoztunk egymásnak. Heten voltunk, abból három fiú, 4 lány. Gondoltam nem rossz arány.