Esszé

Sokadjára olvastam újra az esszét, de még mindig nem hittem a szememnek. A tizedik osztályos angolórámon a többivel együtt adták be, ám név nélkül. A „Mélytorkozni tanulás” címről – legalábbis kezdetben – azt hittem hogy valami ízléstelen vicc.
A feladat az volt hogy írjanak egy fogalmazást egy tetszőleges első élményről. Tekintettel a diákjaim életkorára gyakran kaptam esszéket az autóvezetés megtanulásáról, az egyedül maradásról, az étkezésről vagy más az életkoruknak megfelelő témákról. Nyolc évnyi tanításom alatt azonban soha nem kaptam szexuális témájú narratív írást.
A dolgozathalomra néztem, aminek a felét már osztályoztam. Azon töprengtem hogy vajon felismerhetem-e a szerzőt kizárásos eljárással. Valószínűleg az lesz az író, aki jelen volt de nem adott be esszét. Miután az összes dolgozatot leosztályoztam, csalódott maradtam. Az aznap jelenlévő tanulók közül mindenki adott be fogalmazást és a két hiányzó fiú volt. És mégis, a dolgozat ott volt a kupacban és tudtam hogy más osztályból nem származhatott. Azután rájötten egy hibámra. Félretettem az írást anélkül, hogy megjegyeztem volna mely esszék voltak előtte és utána.
A papírköteget bámulva próbáltam felidézni melyiket értékeltem közvetlenül a mélytorkozós után. Úgy derengett hogy egy anya halála utáni első hálaadási étkezésről szólt. Megkerestem az írást. Felülről a nyolcadik helyen találtam, ami nagyjából helyesnek tűnt. Átlapozgatva megerősítettem magamban hogy ez az amire emlékeztem. És egy lány írta – Emily Breckenridge. Félretettem a név nélküli mellé, majd megnéztem a fentről hetedik esszét. Egy Craig nevű fiútól származott és természetesen az első alkalomról szólt amikor az apja elvitte vezetni. Visszatettem a kupacba és figyelmemet Emily írására fordítva magam elé képzeltem a lányt.
Mint minden ilyen korú lány – vagy legalábbis a legtöbb – ő is rendelkezett a fiatalság vonzerejével. Aranyos volt. A kicsi, pisze orrához telt ajkak társultak. Puha, kerek arc és nagy kék szem. Egyértelműen fitt, keskeny derekú és lapos hasú volt, de nem vékony. Vagy másképp fogalmazva: nyaktól lefelé tökéletes volt, legalábbis szerintem. Bár az arcvonásai önmagukban nem keltették volna fel a figyelmemet, egyáltalán nem voltak kiábrándítóak. Aranyos lány volt gyilkos testtel. És lehetséges hogy egy esszét is írt arról, hogy kénytelen volt megtanulni a mélytorkozást.