Bűnben élni 2. rész

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Eltelt az előző irományom óta két dolgos nap. Most vacsora után ismét neki rugaszkodom, de az ébresztőt beállítottam ne legyek fent sokáig. Ott hagytam abba, hogy anyám halála miatt Judit és ezáltal kicsit én is bajba kerültem...
„Temetést követő hetekben az egyházi szolgálat mellett Judit életét is egyengetni kellett. Egy darabig van lakás amit a végkielégítéséből fent tud tartani. Sajnos egy 8 általánossal csak alja munkát tud vállalni. Jó Isten ebben is egyengette utunkat, mivel pap bácsi távozásával az ő házvezetőnője és irodai segítője is menni készült utána. (Csendes kérdés, vajon miért? ) Az Érsek úr közbenjárásával, segítségével a Megyés Püspök úr felvette húgomat a plébánia házvezető nőjének, beiskolázták kis hátszéllel a helyi közgazdasági középiskola könyvelői szakára, levelező tagozatra, így már az irodai segédet is elvállalhatja. Püspök úr pedig egyenes ági rokonként engedélyezte, hogy a ház mellé épített vendég szobában lakhasson, térítmény ellenében, így mégsem a paplakban van, de egy kis ajtón mégis megközelíthető, nem csak kívülről a saját bejáratán. Anyánk halála után majd egy hónappal azt a kevés dolgot amit használni tud áthozta a vöröskereszt, a maradékot meg szegény családok között osztották szét. Judit első este már jönni is akart át az én 19. századi nagy ágyamba.
– Juditkám! Ez egy felszentelt hely, Isten háza ugye nem képzeled, hogy itt ilyesmit teszünk. Őrüljünk, hogy itt lakhatsz. – toltam kifelé a szobámból.
– Hát ide figyelj tee... – nyelt egyet, majd lágy hangon folytatta – Atyám! Engedje meg szóljak önhöz. Ön tanította velem, minden ami történik Isten akaratával történik. Itt állok az ön szobája ajtajában – ekkor lerántotta combközépig érő hálóingjét – meztelenül. Ez Isten akarata, ahogy a zsoltár is mondja. – néztem meztelen húgom, ahogy ott áll, férfiasságom éledezett, és Manuel atya szavai kolompoltak agyamban, akinek még a papneveldés időmben egy szeminárium kisegítőjeként szimpatikus lettem. Az atya 75 éves volt és Chilébe disszidált, ott végzett a magyar kolóniában szolgálatot. Sajnos szó szerint már nem tudom, de lényege az volt, hogy a hitet nem a könyvekben olvasható írások határozzák meg, hiszen azokat halandó emberek írták, az akkori szájíze szerint, nem biztos, hogy Isten akaratát fejezik ki.