Segítettem a kolleganőmnek

A történet múlt héten esett meg velem. Kezdem onnan, hogy egy vidéki városban dolgozok karbantartóként. A gyárban javarészt idősebb nők dolgoznak, ha esetleg egykét csinos tinilány odatéved, az addigra tovább is áll, mire az ember a nevét megtudná. Az a kevés fiatal csaj, aki huzamosabb ideje a cégnél dolgozik, az pedig nem a modell alkatok közül való. Igaz ez a történet főszereplőjére – nevezzük Vikinek – is. Ő 24 éves (én 32), húsos, de nem kövér, nagy mellekkel és nem különösen szép arccal, hosszú barna hajjal. Az esetig a fantáziámat nem igazán mozgatta meg.

Történt ugyanis, hogy egy nap leszólított, hogy szivességet szeretne tőlem kérni. Ez azért volt furcsa, mert előtte soha nem beszélgettünk különösebben, csak munkával kapcsolatos dolgokról. Hosszas felvezetés után megtudtam, hogy édesanyjával, és a párjával él, aki többhetes külföldi üzleti úton van, és nincs ki felfúrja a falra az előző nap megérkezett, online megrendelt televízíót. Én rendes fiú módjára megígértem, hogy segítek, és délután átmegyek hozzá.

Így is történt, négy óra magasságában csengettem. Viki egy újatlan topban, szilikonpántos melltartóban, és egy a fenekét alig takaró rövidnadrágban nyitott ajtót.
– Szia! Köszönöm, hogy eljöttél! – szólt az üdvözlés két puszi kíséretében.
– Szia! Megígértem. – hangzott a válasz.
– Gyere, dobd le a cipőd, és ülj le a konyhában, hűtöttem be neked !
– Köszönöm, de nem ihatok, kocsival vagyok! – válaszoltam.
Mire kimondtam az előszoba sarkából, egy kávét csak elfogadsz mondattal kilépett édesanyja, aki kezetnyújtott és bemutatkozott. A nevét már akkor sem értettem, de nem is érdekelt különösebben. A kávé elfogyasztása után mi Vikivel a teraszra mentünk rágyújtani, anyukája pedig közölte, hogy zuhanyzik és készülődik, mert hatkor kezdődik a műszak a kórházban. A dohányzás alatt mást sem hallgattam, hogy mennyire hiányzik a barátja, mert nem tud elintézni ezt, megcsinálni azt, stb. Ekkor ütött először szöget a fejemben a gondolat, hogy mág mi mindent nem tudhat elintézni...

A teraszról visszatérve nekiláttam a munkának. A TV tartó helyének kiválasztása után az egyik oldalon a fixen furandó lyukakat feljelöltem, majd a falnak támasztott vízmértékért nyúltam, amit véletlenül ellöktem.
– Várj, majd én! – szólt a kollegina és már hajolt is érte. Akkor szinte reflexszerűen a csipőjére tettem a kezemet, és gyengéden megfogtam.