Hálózati üzemzavar és következményei 4. rész

A következő találkozót már Andi szervezte, mert izgatta, hogy Mariann mit akar mesélni. Meg sem fordult senki fejében, hogy ne Mariann legyen az est levezetője.
Mariann egy kérdéssel kezdte:
– Ugye emlékeztek arra, amikor Péterék ideköltöztek és nagy bulit rendeztek? – majd meg is válaszolta a kérdést – Persze hogy emlékeztek, azt nem lehet elfelejteni.

Itt meg kell szakítanom Mariann elmesélését, mert a megértéshez ismerni kell azt a bizonyos bulit, amelyet mi négyen nagyon jól ismertünk. Felidézem.
Az utcában épült egy ház, amelyen már az elején látszott, hogy kicsit túlméretezett. A tulaj nem is bírta anyagilag a befejezést és megállt az építés. Egyszer csak azt láttuk, hogy sok munkás jelenik meg a félkész épületnél és ripsz-ropsz befejezték. Nyilván egy gazdag ember vette meg a befejezetlen épületet. Tartottunk tőle, hogy valami fennhéjázó újgazdag költözik az utcánkba, de kellemes csalódás volt, amikor megismertük a 30-as éveikben járó párt, Pétert és Vickyt, akik 3 év külszolgálatból érkeztek haza Dominikából. Péter egy magas, sportos testalkatú, napbarnította, mindig vidám és közvetlen ember volt, Vicky pedig egy kreolbőrű, nagyon csinos, formás nő, akin pont annyi hús volt mindenhol, amennyi egy férfi számára kívánatossá tette. Azt soha nem tudtuk meg, hogy hova valósi, hogy ez a valódi neve vagy felvett. Tény, hogy volt némi akcentusa, de tökéletesen beszélt magyarul.
Amikor nagyjából kész volt a ház és beköltözés nagy maceráinak zömén már túl voltak, körüljárt és többünket meghívott a házavató bulira. Nem mindenki jött el az utcából, de Gáborék és mi, mint közeli szomszédok, természetesen elmentünk. Ott volt az elvált Marika, a közvetlen szomszédunk is.
Ahhoz képest, amire számítottunk, nagyon nagy társaság gyűlt össze – mint később megtudtuk – főleg a házigazdák régi barátai és kollégái. Ez eleinte kissé feszélyezett minket, de a házigazdák nagy igyekezetének köszönhetően a hangulat egyre fesztelenebbé vált és sok addig ismeretlen emberrel is kellemes beszélgetésekbe bocsátkoztunk.
A nagy nappali és a nagy terasz között egy hatalmas üvegajtó volt, ami elhúzva összenyitotta a két teret. A nappaliban bárpult volt, az italok olyan választékával, amit alig tudtunk áttekinteni.