Hálózati üzemzavar és következményei 2. rész

Gábor barátommal és szomszédommal a történtek után egy pár napig kerültük egymást. Természetesen őt feszélyezték jobban az események, én csak zavarban voltam, hogy milyen módon rendezzük viszonyunkat. Nem akartam, hogy ez megzavarja barátságunkat, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. De pár nap múlva ismét behívott, megint megittunk pár sört és némi házi pálinkát és máris egyenesbe tettük a dolgunkat: egyikünk sem neheztelhet a másikra, így alakult és kész.
Elmesélte, hogy azon az ominózus napon, amikor látta, hogy ők már feleslegesek letessékelte a pasit a nappaliba, megvárta, míg felöltözik, kikísérte az autóhoz. Becsukta a házunk ajtaját, a kert kaput és hazament.
Elnézést kért, hogy így elszaladt vele a ló, de annyira fel volt izgulva az eseményektől, hogy nem tudta kihagyni a kínálkozó lehetőséget. Ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja, kilépett rajta Mariann, fején a vörös haja törölközőbe tekerve, turbánt formázva, egy másik törölközővel törölgette magán a vízcseppeket. Ismét a nagy tükör előtt forgolódott, méretes cicijei hullámoztak, ahogy hol jobb, hol bal oldalt talált egy-egy vízcseppet. Ugyanúgy megbabonázva ültem ott, mint azon a bizonyos estén. Nadrágomban éledező farkamat ismét meg kellett igazítani. Gábor ekkor nézett rám, csak mosolygott, majd ő is megigazította nadrágját. Mariann ismét a háló irányába eltűnt.
– Azt hiszem, majdnem kvittek vagyunk. – mondtam végül.
– De csak majdnem. – mondta Gábor. Akkor még nem tudtam mire gondol.

Újabb pár nap elteltével délután hazafelé tartva Mariann, Gábor felesége szöszölt valamit a kerítésükre futott növényekkel. A szokásos „szevasz”-szal köszöntöttük egymást, én – szememet lesütve – próbáltam elslisszolni mellette, de ő megszólított.
– Mondd, meddig akarjátok még ezt a csendes távolságtartást folytatni? Ti, Gáborral még csak-csak összeültök néha, de Andival nem jöttök át és minket sem hívtok. – várakozóan nézett rám, én csak habogtam és próbáltam valamit kinyögni, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Kaján mosollyal nézett rám, majd némi hezitálás után a cipője orrát nézve kibökte:
– Csak nem a múltkori feleségeddel történt affér miatt van a mosolyszünet?
A szavam is elállt volna, ha addig lett volna.