Jó tett helyébe 1. rész

Egyik nap éppen barátomhoz igyekeztem és az ablakon át bámultam a rohanó házakat, embereket. A villamos eléggé zsúfolt volt, s ahogy jobban szétnéztem, egy nagy pocakos középkorú hölgyre lettem figyelmes, aki két csomagjával kezében egyensúlyozva várta, hátha valaki megszánja és átadja a helyét. Azonnal felálltam, és a kezét megfogva segítettem az ülőhelyre. Ő hálálkodva ült le, csomagjait ölébe véve.
Pár megállónyit mentünk még, amikor megkért, jelezzek, mert szeretne leszállni. Megtettem, és megkérdeztem, segíthetek e a leszállásnál.
– Azt nagyon megköszönném, mert a csomagok nehezek, a lépcsők pedig eléggé magasak.
– Nagyon szívesen segítek, majd viszem a csomagokat – mondtam és már fogtam is mindkettőt. Követtem az ajtóhoz, ahol át akarta venni csomagjait – Innen már menni fog – mondta és nyúlt csomagjaiért.
– Csak nyugodtan szálljon le, én is itt szállok le – lódítottam – majd ott átadom.
– Nagyon kedves. Ritkán találkozni ilyen úriemberekkel. Mondhatni, egyre ritkábban.
Leszálltunk, s én megkérdeztem, merre tart, mert ha arra, amerre én, szívesen segítek cipekedni. Nem túl könnyű nagy pocakkal két csomagot cipelni. Kicsit zavarban volt, de én ragaszkodtam a segítség nyújtáshoz.
– De igazán nem szeretném az idejét rabolni, és már nem is lakom olyan messze.
– Úgy is abba az irányba tartok – lódítottam ismét – hát nem rabolja az időmet, amiből egyébként rengeteg van. Szabin vagyok, időm végtelen.
– És csak így egyedül?
– Óh igen. Mindig is egyedül éltem.
– Az nem lehet valami vidám – mondta – hacsak nem erre rendezkedett be.
– Nem így volt tervezve, valahogy így alakult az életem, de nem bánom. Azért mindig volt körülöttem egy csomó ember egész nap, este már jó volt egyedül lenni otthon.
– Én nagyon nehezen viselem az egyedüllétet, főleg most, hogy várandós vagyok.
Kérdően néztem rá – férjnél vagyok, de a párom kamionozik Angliában, és csak kéthavonta jön haza.
– Első lesz – kérdeztem – már ha megkérdezhetem.
– Persze, hogy megkérdezheti – mondta – második lesz. Marci most az apai nagyaszülőknél nyaral. Így se a férjem, se a gyerek, olyan üres a lakás. Egész nap nincs kivel beszélgetni. De meg is érkeztünk. Itt lakom a harmadikon.
Felnéztem, és azonnal beugrott, hogy itt bizony nincs lift. A régebbi építésű emeletesekben csak akkor építettek liftet, ha négy emeletnél magasabbak voltak.