Az elolvadt szikla

A lemenő nap fénye vörösbe öltöztette a szobát. Rita a karjában a kis Balázzsal az ablaknál állva nézte a csodálatos, kora őszi naplementét. Rita egy emeletes, kétgenerációs családi ház emeletén élt a szüleinél . Balázs alig pár hete született. Igazi szerelemgyerek volt. Nagy szerelem fűzte a gyerek apjához, de amilyen nagy volt, olyan rövid életű. Balázska apját az egyetemen ismerte meg Rita. Két év együttjárás után egy félresikerült fogamzásgátlás következményeként Rita teherbe esett. A gyerek apja nem tudta ezt a helyzetet elfogadni, különösen úgy, hogy Rita még az gondolatát is elutasította. Így apuka megfutamodva, elválalt egy 3 éves Norvég ösztöndíjat és elmenekült a gyerekáldás elöl. Rita egyedül maradt. Szerencsére szülei jó módban éltek. Anyja gyerekorvos, apja elismert gépészmérnök. Fiatalon kerültek össze szülei. Mindkét szülő úgy végezte el az egyetemet, hogy Rita és a testvére, már megvoltak. Mindenben segítették lányukat, de a gyerek apjának szülei is kivették részüket a gyerek okozta gondokból, anyagilag támogatták Ritát. Rita most a naplementetét nézte könnyes szemekkel. Balázs a szoptatás utáni, elalváshoz készült. Rita csendben sírdogált. Nem lelki, hanem nagyon is testi fájdalmai voltak. A kisfiú születése után Rita mellei ontották a tejet, a család nagy örömére. A kis Balázs szépen fejlődött, azonban két napja az egyik melle begyulladt, eleinte még tudta fejni azonban mostanra teljesen eldugultak a tejcsatornái és nagy fájdalmat okoztak. A védőnő azt tanácsolta próbálja masszírozással lefejni, de nem ment. Délelőtt felhívta édesanyját aki egyhetes kötelező továbbképzésen vett részt, így ő nem tudott csak telefonos tanácsot adni. Azt mondta amit a védőnő. Próbálja meg masszírozni és borogassa. Most Balázskát altatta a kezében és sírva nézte a lemenő nap fényeit. A óvatosan letette a kiságyba, csöndben kiment a szobából és a saját szobájából feltárcsázta az édesanyját.
– Szia kicsim. Hogy van a cicid? – kérdezte az anyuka
– Nagyon fáj. Próbáltam magamnak masszírozni, de nem tudom, hogy kell. Szerintem valamit rosszul csinálok sírt Rita a telefonba.
– Lázad van?
– Nincs.
– Az jó. Akkor még nincs nagyobb baj, de lehet belőle ha nem cselekszünk.