Szobalány

– Jenny, – szólt Mrs. Draycott, – nem akarok kellemetlenséget, de segítenél egy pillanatra?
Átsétáltam a folyosón, majd belépett a társalgóba, ahol a munkáltatóm a kanapén feküdt.
– Lecsúsztam egy kicsit. – mondta, a puha rekedt hangján – segítenél nekem?
Odamentem hozzá és mosolyogtam.
– Természetesen Mrs. Draycott, emelje fel a karjait.
Fölé hajoltam, ő átkarolta a nyakam, én pedig a kezeimet háta mögé tettem.
– 1, 2, 3, emelj fel – mondta, együtt mozogtunk a kanapé vége felé, hogy sokkal kényelmesebb legyen neki.
Most ülő helyzetben volt, és ahogy elengedtük a karjainkat, egy édes mosolyt adott nekem, és megköszönte.
– Nem tudom, hogy hol a nővér, – mondta, – szigorú utasításokat adtam az ügynökségnek, hogy ide kell érnie, mielőtt távozol. Nagyon nem szeretnélek kihasználni, különösen azok után, amelyeket az elmúlt hónapokban értem tettél.
– Ne aggódjon, Mrs. Draycott, – válaszoltam, – nincs semmi fontos dolgom estére. Nagyon szívesen itt maradok, amíg a nővér meg nem érkezik.
Nem akartam felzaklatni azzal, hogy itt hagyom egyedül, azt terveztem találkozok Pammel, a legközelebbi barátommal. Bár régóta tervezgettük, de az utolsó pillanatban mindig közbejött valami.
Több hét telt el az utolsó találkozónk óta, és annyi mindent kellett meg beszélni.
Mrs. Draycott rám nézett, miközben az egyenruhámból lesöpörtem a gyűrődéseket.
– Csodálatos voltál ma délután Jenny, azt hiszem, mindenkit lenyűgöztél. Nem gondoltam, hogy a délutáni klubtalálkozón sorra kerülhetek, de természetesen nem vettem figyelembe, hogy szinte bármilyen helyzetet képes vagy kezelni. Mrs. Davison volt a legjobban lenyűgözve, és hidd el, hogy nagyon sok kell ahhoz, hogy lenyűgözd! – Mindketten nevettünk.
Mrs. Davison az, akit csak egy sznobnak lehet nevezni, akinek mindig mindenből a legjobbnak kell lennie, majd megbizonyosodnia arról, hogy mindenki tudja, hogy nála van.
Mrs. Draycott balesete óta azonban mindig készen áll arra, hogy bármilyen módon segítsen, valószínűleg jobban, mint bárki más. Az első hetekben felbecsülhetetlen volt a segítsége.
Mrs Draycott rám nézett, ahogy mellette álltam.
– Olyan szép mosolyod van, Jenny. – mondta nekem. – Ha le tudnánk palackozni, egy vagyont kereshetnénk.
Én megint csak mosolyogtam. Nem tudtam, mit mondjak.
Visszasétáltam a társalgóból, és átmentem a folyosón a konyhába, hogy megnézzem a mosogatógépet.