Kiéhezve anyámmal

Amióta az eszemet tudom, nagyon bensőséges kapcsolatom volt Anyámmal. Nem csupán lelki értelemben. Az első emlékem azzal kapcsolatban, hogy hol s miként kezdődött, amikor úgy 13 éves koromban egyik éjjel Anyám bejött a szobámba, és szájon puszilt. Félálomban jártam már, felébredtem amikor bejött, de nem nyitottam ki a szemem, mert nem akartam kiverni az álmot a szememből. Elég undorító érzés volt, nyögtem egyet elutasítóan és elfordítottam a fejem, aztán kiment. Nem gondoltam semmi rosszra, hisz amerikai filmeken is sok szülő csókolgatja a gyerekét, csupán nem esett jól. Azokban az időkben történt, miután apám a szeretőjéhez költözött. Nagy fellélegzés volt megszabadulnunk attól az , szőrszálhasogató szarházitól, aki nap mint nap megkeserítette az életünket. Akkoriban már javában dörzsölgettem a fütyköst az ágyhoz suli után, leginkább a tanár nénikre gondolva, korombeli lányok helyett. A fütyim még nem állt föl, és sperma se jött a végén, de mindig éreztem egy kellemes megkönnyebbülést, ami bár nem igazi elélvezés volt, de utána nem kívántam tovább csinálni. Egyik alkalommal nem vettem észre, hogy Anyám hazajött. Mindig ugatni szoktak a , de aznap síri csend uralta az utcát, miközben az ágyat dugtam nagy serényen, meztelenül... és ekkor benyitott Anyám.
– János! Te mit csinálsz? (Így hívott már kisgyerekkoromban is)
Remegő térdekkel magamra kaptam a ruháimat, miközben ő elmosolyodott, és félig becsukva az ajtót azt mondta:
– Ne érezd , ezt minden ember szokta csinálni.
– Te is?
Felnevetett.
– Hát mivel apáddal már régóta nem olyan a viszonyunk, igen.
Napokkal vagy hetekkel később egy közös TV-zésünk alkalmával birkózni kezdtünk. Én kerekedtem felül, pont úgy hogy a fütyim a combjának nyomódott. Dörzsölgetni kezdtem hozzá.
– Hű János! Ezt nem szabad! – eltolt magától. – Ilyet csak majd a lányokkal csinálhatsz, ha elég idős leszel hozzá.
Most nem akarok belemenni, hogy milyen beszélgetés alakult ki ebből, mert akkor még nem történt semmi olyan. Egy másik alkalommal viszont már... /Talán a „lassú víz partot mos” mondás igaz lehet. És talán az is Anyám mentségére szolgál, hogy nagyon rég volt férfival. Nem is értem apám hogyan tudott így elhanyagolni egy ennyire elképesztően kívánatos nőt, mint Anyámat. Akire egyébként – visszahallottam valakitől – az összes haverom verte a farkát. /