Kövér nők az életemben 1. rész

Negyven felett az ember már elkezd néha nosztalgiázni, és eszébe jutnak régi kalandok és kapcsolatok. Egy ilyen visszaemlékezés idézte fel bennem, hogy eddigi életem során meglepően sok telt, vagy mondhatni kövér nővel volt dolgom. És az az igazság, hogy minden ilyen élményem kifejezetten jó volt. Soha nem volt kövér barátnőm, de szeretőm több is.
Életem első szexuális kapcsolata is egy molett nővel volt, még a középiskolában. Az angol tanárnőmmel...

Ez még a kilencvenes években történt. Kovács tanárnő 40 év feletti, 160 cm alatti, és szerintem 90 kg feletti férjes asszony volt. Mély dekoltázs, hátrafelé domborodó jókora fenék, telt combok.
A kor viszonyaihoz képest kifejezetten ápolt. Rövid vörös haj, vörösre lakkozott körmök és smink minden alkalommal. Először akkor éreztem szexuális vonzódást irányába, amikor magas sarkú szandált vett fel, és látszódtak vérvörösre lakkozott lábujj körmei is. Valamiért megfogott.
Az angol teremben a padok U alakban voltak beállítva. Kovács tanárnő mindig az U két szára közé ült be. Mindig szoknyát viselt, ami decensen bőven térd alatt ért véget. Azonban általában úgy sikerült leülnie, hogy a szoknya szinte a combja közepéig felcsúszott, megmutatva tekintélyes vastagságú, és magasságából adódóan nem túl hosszú combját. Szinte mindig testszínű harisnyát viselt. Csak fiúk voltak az osztályban, volt némi szándékosság ebben a pózban.

Az egyik alakalommal sikerült úgy leülnie, hogy a szoknya a szokásosnál is feljebb csúszott. De annyira, hogy látszódott a harisnya nadrág felső, vastagabb része is. Nem volt akkor barátnőm, és én pedig ott az órán teljesen belefeledkeztem a mennyiségű hús látványába. Ahogyan a keresztbe tett jókora sonkák a harisnyában egymáson csúsztak minden pozíció váltáskor, teljesen megbabonázott.
Nem is tudtam figyelni az igeidők egyeztetésére, csak a telt combokat láttam.
Hamarosan a tanárnő is észrevette mi zajlik le bennem. A többiek szokás szerint nem figyeltek semmire, velük nem kellett törődnöm.
A tanárnő – bár biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül ült le minden alkalommal úgy ahogy szokott – láthatóan zavarba jött. Ilyen intenzív bámulásra nem számított. Zavartan húzta lejjebb a szoknyáját, és ingerülten szólt rám:
– Krisztián, a munkáddal foglalkozz és ne álmodozz!
Ijedten tértem vissza a valóságba és az igeidőkhöz...