Elbaszott élet

Zokogva, bömbölve ülök az ebédlő asztalnál, fejem a könyöklő tenyerembe temetve. Nem volt elég a balsors eddigi elbaszott életemben, most még ez is. Az anyám egy volt. Semmi szép emlékem csak, hogy alkalmi munkából egy nyolc keres önkormányzati 3 szobás lakásban remegve ébredek, mit veszek fel suliba, van e tiszta ruhám, a segélyekből, alkalmi munkából maradt e kajára pénz, vagy szégyenkezve, korgó gyomorral az osztálytársak könyör adományát eszem. Ez az elbaszott élet nem engedte ismerhessem nagyszüleim, de még apámat sem. Anyám 40 évesen szült erre a kibaszott világra. 14 éves koromra már önállóan élten életem, cukrásznak mentem dolgozni és első gyakorlati munkahelyem ami mai napig meg van, itt sokat segítettek, támogattak elbaszott életemben. Anyám ha bírt alkalmi munkát vállalt, amiből a rezsire alig jutott. Ipari képző után azonnal munkába álltam, 17 évese ott ért utol a hír, anyám összeesett a kocsmába a után és soha többet nem tért magához. Önkormányzat temettette el, a gyámsági eljárást nem indították el, mert a cukrászda melletti asztalos műhelyben dolgozó 36 éves Sándor a szüzességemmel együtt engem is elvett feleségül. Idővel megszerettük, megszoktuk egymást, ahogy Kitti lányunk megszületett. Sokat dolgoztunk, én egy hónap után vittem magammal a cukrászdába lányom, kellett a munkám, nekem meg kellett a pénz. Uram sok maszek mellett a nehezen megvásárolt önkormányzati lakásomban a szobák fölé amik 3, 70 m belvilágúak voltak szuterént csinált, így csökkentve a magasságot és tért adva magunknak, hogy legyen ebben az elbaszott életben én időnk is. Lányomnak mindent megadtunk ha már magunkból kevés jutott neki, hiszen mindig dolgoztunk. Ez a kibaszott élet ismételte magát. Férjem a második műszakjából haza jövet 53 évesen, mikor lányom 16 éves volt én meg 37 éves voltam lefeküdt mellém, simogatni, vetkőztetni kezdett háló ruhámból, majd horkantott egyet, rám borult, megállt a szíve és meghalt. Ebben az kibaszott életben semmi nem sikerül nekem. Lányommal egymásban tartottuk a lelket, ő a tanulásba én a munkába temetkeztem. Eddig sem foglalkoztam sokat lányommal, onnantól fogva csak éltünk egymás mellett, biztosítva neki az eddig megszokott életszínvonalát.