Első éjjel...

Amikor megismertelek...
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem volt idő amikor hangokba voltam szerelmes. Soha nem volt egy éjszakás kalandom, mindig a tartós kapcsolatra törekedtem. Volt egy barátnőm aki folyamatosan bejárt a helyi kávézó-cukrászdába. Meséiből kirajzolódott egy mediterrán típusú srác aki tetszett neki és ott volt pincér. Fűzött menjek be vele, igyunk egy kólát vagy együnk egy sütit. Mindig volt valami kifogásom, jajj dehogy megyek hagyjuk már, én nem vagyok az a típusú lány aki lohol egy pasi után! Nem is értem ő miért csinálta ezt, átlagos inkább csúnyácskának mondott de alapvetően nagyon kedves csajszi volt. Mindig mondtam neki légy kitartó biztos összejön! Biztosan lett volna olyan pasi aki rá és a bájaira is vevő lett volna de neki ez a srác tetszett. Aztán egy nap buszoztunk a munkahelyünkre mikor kitalálta szálljunk le egy előbb mert bélyeget kell vennie a trafikba. Bele egyeztem hisz bőven volt még időnk, besétáltunk megvette amit szeretett volna majd mondja.
– Hú de meleg van, ugorjunk be a cukiba igyunk egy üdítőt! Mit szólsz?
– Persze mehetünk, nekem is nagyon melegem volt, holott még csak áprilist írtunk. Bementünk a kávézóba, leültünk és vártuk a pincért aki kis idő elteltével meg is jelent az asztalunknál.
– Mit hozhatok a hölgyeknek, sikerült választani?
Ettől a hangtól végig futott a borzongás a gerincem mentén, szabályosan kirázott a hideg. Felpillantottam és a legmelegebb barna szempárral találtam magam szembe, elakadt a szavam felül nézetből pont elég illetlenül tudott betekinteni a dekoltázsom rejtelmeibe. Nézett majd tekintete végig pásztázta az egész testem, szemeim itták a látványát és egyre szaporábbá vált légzéssel néztem fel rá. Nem túl magas sportos test göndör barna haj ami kissé a szemébe hullt, mélybarna mosolygó szemek és a legérzékibb száj amit valaha láttam. Furcsa félmosoly, ismét kérdezett valamit de én lányos zavaromban egy tál hamut is belapátoltam volna, olyan mindegy volt milyen sütemények csábítgatnak, azt se tudtam merre vagyok arccal. Zsuzsa rám néz majd a srácra, én, mekegtem, őőőőőő egy kóla, azt jó lenne, nyögtem ki nagy nehezen. Majd vérvörös arccal hajtottam le fejemet. Illedelmesen megköszönte majd eltűnt a pult mögött, én meg csak bambultam utána. Mi a franc volt ez? Magam sem tudtam eldönteni. Zsuzsa nem találta a szavakat, azt mondja
– Nem hiszem el öcsém, én fél éve itt kepesztek neked meg egy pillantás kell a csávó meg elolvadt tőled...