Az én kedves kis Lolítám

Hazafelé mentem éppen, amikor elhaladtam az én kis Lolitám iskolája mellett, persze nem véletlenül. Tudtam, hogy tesi órájuk lesz és tudtam, hogy kint lesznek az udvaron, a meleg tavaszvégi időben. Tudtam, mert már elég régen figyeltem őt. Egy lakótelepen lakunk, szemben egymással és a szobámból pont rálátni az övére. Imádtam nézni őt esténként, ahogy fürdés után egy törölközővel körbe tekerve belépett a szobájába, majd valami zenére táncolni kezdett és hagyta, hogy a törcsi lassan lecsússzon róla. Mintha tudta volna, hogy figyelem. Gyönyörű volt. Szerettem volna, ölelni, csókolni és elrepíteni a gyönyörök világába, de nem lehetett. A tíz év korkülönbség még nem lett volna olyan vészes, ha én nem huszonöt ő pedig nem tizenöt lett volna. Így maradt a leskelődés... egészen a mai napig.

Biciklis nadrág, és fehér lazább pólót hordott. Amikor háttal állva, hajló gyakorlatokat végzett, és lehajolt, hogy megérintse a lábfejét, a biciklis gatyó még jobban megfeszült a formás kis fenekén. Nem tudtam levenni róla a szememet, s már szinte elképzeltem, ahogy végig simítom azokat a formás kis zsömlécskéket. Teljesen be voltam indulva a látványtól. Olyan izgató, az, hogy meglesem. Mert nézni a tömegben, lesve azt a lányt, aki mindig a fejemben jár, húúú de izgi. Sokáig álltam és figyeltem őt, amíg észre nem vett. Először csak nézett, majd egy furcsa pillantás, majd egy kedves mosoly. S az óra végén elindult felém. Na most mi lesz? Vagy nagyon leszid, vagy nagyon fog nekem örülni? Az utóbbi sejtésem jött be! Amikor odaért a kerítéshez, rátette kezét az én kerítést görcsösen szorító kezemre. Körülbelül egy percig tartott és olyan volt mintha egy örökké valóság lett volna. Közben pedig rám mosolygott és csak ennyit mondott,
– Este kilenckor itt a suli udvarán. – azzal hátat fordított és bement az iskolaépületbe.

Szinte csak kóvályogtam hazafelé, mint aki be van rúgva. Az én kis Lolitám, megszólított, hozzám ért és találkozni akar velem. Teljesen ledöbbentem. Nem, nem fogok elmenni a találkozóra, mert nem szabad, nem lehet közöttünk semmi és én nem fogok tudni ellenállni neki. De aztán otthon mégis csak készülődni kezdtem és fél kilenckor elindultam.