Új házba költözött a barátnőm

Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi városban... Na jó. Azért nem volt nagyon messzi. De városnak azért város volt, még ha kicsi is.
Új házba költözött a barátnőm családja. Enci engem kért meg, hogy hétvégén segítsek neki elpakolni a szobájában. Szombaton átvittem neki a házit és együtt meg is csináltuk, aztán vasárnapra megérkeztek a régi házból a cuccai, így nekiálltunk a dolognak. Mostani házuk szabályos kis palota volt, 3 szinttel, 6-7 hálószobával 3 fürdőszobával. Hatalmas nappali és konyha a középső szinten és 3 autónak is hely a szuterénben. Igaz, ugyan, hogy csak 2 volt eredetileg garázsnak használva meg az is, hogy nekik nem is volt egynél több autójuk, így ez nem is volt gond. Az ő hálója az emeleten volt, ahol csakúgy mint az összes többiben 2 hatalmas beépített szekrény is volt. Oda hordták fel vasárnap reggel 9 körül a szállítós srácok az ágyát és íróasztalát meg 2-3 széket és rengeteg dobozt. Szülei azt mondták, hogy ha még valamire szükségük lesz majd, azt később megveszik.
A kipakolás rendben folyt. Mindennek találtunk helyet, közben ment a traccsparti és a viccelődés is. Ebédre is náluk maradtam, aztán folytattuk. Mikor úgy éreztük minden a helyén van el is fáradtunk kissé. Azért annyira nem, hogy valamelyikünk fel ne vetette volna a játék ötletét. Elég hiányos cuccok miatt és azért is mert most meg azt se tudtuk mi hova került hirtelenjében, a bújócska mellett döntöttünk.
– Legalább megszokod a lakás elrendezését és nem tévedsz majd el később. – vicceltem vele a ház méreteire célozva.
– Ha te már jobban kiismered magad itt, akkor bújj elsőnek te. – gúnyolódott ő.
Ő kezdte a hunyást. Szerintem azt remélte, hogy nagyon gyorsan megtalál, mert tényleg nem is lett volna nagyon hova elbújni. Én meg abból kiindulva amit apu mondott egyszer, hogy az emberek általában azt veszik észre utolsónak ami a szemük előtt van, hát bebújtam az egyik beépített szekrénybe. Persze előbb óvatosan kinyitottam, majd jól hallhatóan becsuktam a szobája ajtaját. A szekrényt úgy alakították ki a szobából. Szabályos falak határolták, nem olyan mint amit a panelekben szoktak alkalmazni, furnérból, meg gipszkarton lapokból. A belső tér kialakítása is érdekes volt, mert 2 sorban akaszthattuk fel a ruhákat és az első sor akasztóit jobbra-balra el lehetett csúsztatni.