Így lettem a lányom szeretője

Nem is tudom hol kezdjem, mert ez finoman szólva kényes téma. A lányom kiskorában is nagyon apás volt úgymond, és tinédzserként se lázadt föl ellenem soha. Az anyjával akadtak gondjai. Olyankor nálam keresett vigaszt. Féltem, hogy idővel eltávolodik tőlem, ezért talán túlságosan a pártját fogtam. Büszkeséggel töltött el, hogy a felnőttkor küszöbén is igényelte a közelségem, és rajongott értem. Úgy gondoltam más apákkal ellentétben én jól csinálok valamit. Ami a fiúkat illeti, hozott haza nem egyet. Meg se fordult a fejemben, hogy "úgy" vonzódik hozzám. Azt viszont be kell vallanom, nem csupán apaként esett jól, amikor hozzám bújt és megpuszilt. 18 éves korára elképesztően szép lány lett. Az anyjával addigra a havi egyszeri légyottjaink is elmaradtak. Talán ennek köszönhető, hogy merevedésem lett, amikor a lányommal az ágyán fekve híradót néztünk, és szorosan átkarolt, a fejét a vállamra hajtva. Láttam hogy észrevette, hiába takargattam. De nem szólt semmit, én pedig úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Kis idő múlva a szemembe nézett és megpuszilt a szám szélén.
– Puszilj meg te is Apa. Kislányként imádtam, ha puszilgattál, hiányzik.
Alig távolodott el, ráadásul a hangja és a tekintete olyan érzékien csengett... Az ütő megfagyott bennem.
– MMM édes drága kis lányom. – nyomtam egy cuppanósat az arcára.
– Ne csak egyet!
Felém fordítva a másik arcát, a szája kis híján az enyémhez ért. Jóformán nem is az arcát, hanem a szája szélét tartotta oda. A szívem a torkomban dobogott, és teljesen elgyengültem a karjaiban. Zavaromban valahogy lágyan és elnyújtottan pusziltam, egész közel a szájához. A lányom az ágyékomra pillantva sejtelmesen elmosolyodott, és megsimította az arcom.
– Már nem vagyok kislány. – súgta.
A farkam majd átszakította a nadrágomat.
– Ugye tudod, hogy ezek csak apai csókok?
– Kész a vacsííí... – kiáltott a feleségem a konyhából.
Másnap este amikor hazaértem, ugyanazt a tekintetet láttam a szemében, amikor megölelt. A mellei hosszasan a mellkasomhoz simultak a köntösén át, miközben a feleségem mit sem sejtve, a szomszéd asszonyt igyekezte lerázni, a félig behajtott bejárati ajtó túloldalán. Néhány felettébb zavarba ejtő, ám annál melengetőbb pillanat múlva, a feleségem is belépett az ajtón. A lányom miután őt is üdvözölte, a fürdőszobába indult, mialatt egy tőle sosem hallott mondat hagyta el a száját:
– Főztem vacsorát, ott van a gázon.