A második nászéjszaka

15 éve volt az első, már nem is nagyon emlékszem rá. 15 év hosszú idő, sok mindent történt, de továbbra is együtt vagyunk. Együtt vagyunk mert nagyon szeretjük egymást. Az elmúlt hónapokban túléltük a kapcsolatunk legnehezebb napjait, lassan, de biztos lábakra állva újra építettük a házasságunkat. Erősebb, mélyebb, tartalmasabb lett, mint valaha volt. Szerelmesek vagyunk mindketten.
Ma megerősítettük a házasságunkat és újra a felesége lettem. remélem az is maradok örökre. Szeretem őt! És ma éjjel újra az övé leszek, talán többször is! Az esküvőn csak ketten voltunk, majd könnyű vacsora és már megyünk is, de vajon hova? Nem hazafelé indulunk. Bízok benne, mint mindig, tudom, hogy jó kezekben vagyok, minden remek lesz. Talán szerencsém volt, hogy megtaláltam őt.
Szállodába érünk a vízparton, már repít is fel a lift. Az ajtó tárul, karjaiba kap és az ölébe visz be a szobába. Hatalmas ablak mögött a lágyan hullámzó Balaton tűnik fel. Gyönyörű. Nincs időm körbe nézni mert már keveri is a kedvenc italomat. Belekóstolok, érzem a levendulás gin és a tonik tökéletes harmóniáját. Egészségünkre Szerelmem! – emeli a poharát és rögtön egy újabb csókot is kapok a mai számtalan folytatásaként.
Szeretkezni szeretnék a gyönyörű feleségemmel! – súgja a fülembe, válaszom elhal a csókjában, kezei a popsimat simogatják. Érzem az ágaskodó vágyát, keményen lüktetve feszül nekem és az én puncim is nedvesen vágyakozik a kényeztetésre. A csókok a nyakamra vándorolnak és mint már sokszor ennek nem tudok ellenállni, borzongva engedem át a testem a rám váró örömnek. Kezei közben már a hátamon húzzák le a cipzárt, ruhám csúszik lefelé, melltartóm pántjával bajlódik, a bugyival nem kell, az esküvő alatt sem volt rajtam. Már csak a harisnya és a magassarkú cipőm van rajtam, kezei a cicim simogatják, csókjai elborítják a testem. Lábaim legyengülnek és a hatalmas franciaágyra dőlve és utat engedek neki a lábaim közé. Közben ő is tépi magáról a ruháit és ott áll már meredező farokkal, szemeiben csilingel a vágy, látszik rajta, hogy nem tud betelni a látványommal. Szerelmes belém és én is ezt érzem. De nincs időm gondolkodni már a harisnyás bal lábamat simogatja, puha puszikkal kombinálva halad felfelé a lábujjaimtól a combom irányába, már a térdemnél jár, de nem lassít.