Gabalyodás egy kolléganővel

Sokáig őrlődtem a történtek miatt, mire végre úgy döntöttem papírra vetem érzéseimet, gondolataimat, hogy aztán meg osszam, veled, aki most olvassa. Nem érdekel, ha rájönnek, muszáj kiadnom magamból. Kissé messziről kell kezdenem, csak hogy megértsétek mi vezetett odáig, hogy megtegyem azt, amit soha nem gondoltam volna magamról. Először is talán ismerj meg.
Melinda vagyok 40 éves földrajz, biológia tanárnő. A helyi gimnáziumban tanítok. Annyit már az elején leszögeznék, hogy soha nem voltak leszbikus hajlamaim, a leghalványabb vágyat sem éreztem soha egyetlen nő iránt sem. 17 éve házasságban élek Gáborral, a férjemmel, is szültem és nevelek. Egy lányunk van. A házasságomból 10 év úgy telt, mint minden házasságban. Felépítettük az életünket, ház, karrier, családalapítás. Persze voltak kisebb zökkenők, de minden kapcsolatban van ilyen. Aztán kezdett meglátszani a fáradtság. Hogy talán annyi erőt fektettünk, az anyagi dolgokba, hogy a legfontosabb dolgot felejtettük el... egymást. Türelmetlenebbek lettünk, sokat veszekedtünk a férjemmel. Évekig ment így, még végül úgy éreztem már nem is tudok rá úgy tekinteni. A szexuális életünk egy jégverem lett... Nem is közelítettünk egymáshoz már úgy. Ekkor adta meg Ő a kegyelemdöfést a házasságunknak. Hűtlenségen kaptam rajta. A telefonján intim levelezést folytatott egy idegen nővel, egy egész sor erotikus fotó kíséretében.
Bár már nem éreztem úgy iránta, mégis szíven ütött. A lábam földbegyökerezett, a gyomrom görcsbe rándult. Hatalmas veszekedés követte a történteket, amilyen még soha előtte... kiabálás, üvegtörés, ajtócsapkodás, majd sírás és csend... Ez a csend jelentette, hogy valami végleg elszakadt. Átverve éreztem magam... . Annyi talán mégis járt volna nekem, hogy a szemembe mondja, ha máshol akarja keresni a boldogságot. Akkor lett volna esélyünk, hogy normális keretek közt elrendezzük a válást. Így viszont egyelőre csak össze vagyok zárva vele. Vele, aki elárult, aki felrúgta a házasságunkat. De a gyerek miatt nem merem elhagyni. Ha egy kicsit magabiztosabb lennék már fogtam volna a lányomat és elmentem volna. Több, mint másfél éve tart már ez, engem egyik napról a másikra csak jobban a depresszióba taszítva. Szexuálisan évek óta kielégületlenül élem az életem. De őszintén mintha még a libidómat is elvesztettem volna. És minden alkalommal újra és újra megláz, amikor este elmegy otthonról. Tudom, hogy ő megkapja, amit akar.