Délutáni szieszta

A másodunokanővéremről régóta tudtam, hogy leszbikus. Vele felszabadultabban éreztem magam, mint másokkal, mert neki teljes természetességgel elmondhattam, hogy a lányokhoz is vonzódom. És ami azt illeti... előfordult, hogy nem csupán beszélgettünk róla!

"Csak most az egyszer, de ennek meg kell történnie! "
Teljesen eszünket vesztettük! Valahogy sosem rokonként tekintettünk egymásra, inkább mint távoli jóbarátnők, és Anita igazán elbűvölő lány! Fiatalok voltunk, fűtött minket a kíváncsiság, és talán a fű miatt, de a gondolat, hogy titkon szeretkezzünk egymással... elképesztően felvillanyozott!
Azt hittem mindez a múlté, de azon a vasárnap délután, hosszú idő után újra látva Anitát... fellángoltak bennem a régi érzések!
Mielőtt Anita visszaindult Ausztriába, – hogy másnap reggeltől ismét szobalányként trappoljon hónapokig –, átugrottunk a barátomhoz Ádihoz egy spanglira. Sajnáltam, hogy nem volt alkalmunk többet találkozni az itthon töltött napjai alatt. Régen gyakran kirándultunk a közeli erdős hegyoldalon. Szerettem ott fent a magasban, mert olyankor helyrekerültek a dolgok a fejemben. Nem csak, mert messzebbről tekintettem a mindennapi életemre, hanem Anita is segített más szemmel látnom.
Ádi apja házmesterként dolgozott a lakótömbben, így volt kulcsunk a tetőtérhez. Amikor kiszálltunk a liftből, Ádi ott állt, a tőle megszokott kaján vigyorral az arcán, egy megsodort bagót tartott a kezében, így egyből a tetőre mentünk. Az őszi tájban merengtem, miközben felcsendült egy dal Anita telefonján, amit ezeréve hallottam.
– Nem baj, ha meghallgatjuk? kérdezte Anita. – Szeretem ezt a számot!
– Részemről nem gond! – dörmögte Ádi.
– Milyen szám ez? Gyerekkoromban imádtam a rádióban, de sose mondták be az előadót!
– M People – Fantasy Island
– Kíváncsi vagyok, hogyan szól majd otthon a nagyhangszóróval!
– Hú srácok, én atomra beszívtam! – Anita Visine-t csepegtetett a szemébe.
– Nyugi, szerintem mi is! – mosolygott Ádi, majd felém nézett. – Kérsz egy füves csókot, nyuszkó?
– Kérek mackóm!