Diákmunka

50-edik szülinapom a férjem nélkül ünnepeltük a gyerekekkel és azok partnereivel valamint a nővéremmel és annak családjával. A párom külföldi munkája nem tette lehetővé, hogy velünk lehessen. A közösségin pár perc ünneplés és ennyi... Hétfőn már kezdődtek az unalmas napok, reggeli buszozás, meló, hazafelé menet vásárlás, főzőcske és pihi. Szürke kosztüm, testszínű harisnya, magas sarkú és gondosan feltűzött haj, hanyagul omladozó tincsekkel. Egy 30 körüli srác nap mint nap utazott a helyi járattal, mint én, már többször is megszemléltem széles vállait, huncut kissé mandulás szemét és ennyi.
Ő is végigmustrált ma is, mint mindig, kicsit elidőzött szeme a körömcipős lábaimon.
Alig vártam, hogy hazaérjek, nem kellett boltba menni ma, már dobáltam is le magamról a göncömet és máris zuhanyoztam... meg maszturbáltam, majdnem minden nap, akár többször is... Kezdtem a tus alatt, finom meleg vizes permet a kis cicikre, a hasaljamra és a tanga vonalra kiborotvált, levágott szőrű puncimra. Aztán a 140 cm-es tv-n a nappaliban kerestem egy filmet, egy olyat, amin fiatal srác kefél idősebb növel, az ülőgarnitúrán folytattam tovább, csiklóm beduzzadt a vágytól, ahogy a mutató ujjammal köröztem rajta.
Csengettek. Gyúrtam a pinám tovább, nem nagyon érdekelt, ki van az ajtó előtt. Újra megnyomták a gombot, már hosszabban, kitartóan.
– Hogy mennél ahová gondolom – mormogtam.
Köntöst kaptam magamra ami épp hogy a fenekem eltakarta, a tv-t kinyomtam mielőtt résnyire ajtót nyitottam és érdeklődve néztem az ott álló rágózó, mini ruhás, tornacipős copfos lányra.
– Csókolom – nézett rám bizonytalanul – mára beszéltük meg a nyári munkát... a gyümölcsösben...
Akkor esett le, hogy a hatalmas kertünk gyümölcsfáinak termésének leszedését egy diákmunkásra bízta a zöldséges, le is lett tárgyalva, csak kiesett nekem.
– Jajj, bocsika, kiment a fejemből! – ismertem el – gyere és nekem ne csókolómozzál, Noémi vagyok.
– Petra... – bizonytalanul lépett be az udvarba.
– A ládák a kis házban vannak, nincs bezárva, úgy mondták tudsz mindent! – intettem a volt játszóház felé, ahol a gyerekek szinte a nyarat töltötték kiskorukban.
– Ja – indult el a fák felé, zsebéből cetlit halászott elő, miből mennyit kell szednie.
– Ha kell valami, bent vagyok! – biccentettem az erkélyajtó felé.
Formás csajszi volt, átlagosnál nagyobb cicikkel, izmos combokkal.