Harcra születve

Rohanok, mintha menekülnék. A páncélomon kopognak az esőcseppek. A bőröm már nedves a csata hevében kicsapódott verejtéktől. Arcomba csapódik a sártól és vértől csatakos hajtincsem. Arcomon csorog a koszos, víz. Zihálva veszem a levegőt. A pajzsom eldobtam miután egy arkadon katona kettévágta. Unika a második lovasroham után a csata hevében dőlt ki alólam. Belegabalyodtunk a lándzsások kisebb csapatába. Három dárdát még sikerült eltolnom, eltörnöm és kettévágnom, de az utána következők Unika szügyébe fúródtak. Őrült horkantások közepette felágaskodott és oldalra dőltünk. Sikerült kiakasztanom a kengyelből a lábam, így csontörés nélkül éltem túl a csata ezen szakaszát. Ki kellett vágnom magam a lándzsák köréből, hogy tudjak csatlakozni az egységemhez, de az eső és sár megnehezítette a dolgomat. Útban voltam feléjük, amikor egy árok peremén vívtam egy gyalogossal. Levágtam a jobb karját, hogy vöröslő vére a szemembe és sisakomra fröccsent. Számban éreztem a vér sós ízét, ami így visszagondolva rémisztő, mert mégjobban izgalomba hozott és méginkább harcra sarkallt. A következő csapásra készülődtem, amikor kibillentettek az egyensúlyomból és arccal az iszapos vízben feküdve találtam magam. Eleinte nem fogtam fel az eseményt, de a víz földes íze és a a fogaim között roszogó szemcsék villámcsapásként hatottak, hogy felállásra késztessem magam és tovább mozogjak. Ez volt az a pillanat, amikor elvesztettem kardom. Gyorsan ugrottam fel és kirántottam tőröm. Az irányt már nem tudtam megállapítani, de a fák közé futottam. Közben hullák felett és vagdalkozó katonák mellett szaladtam el. Egy-egy lendítéssel megmártottam tőröm pengéjét az előttem álló testekben, hogy kesztyűm vérben ázott. Az oldalam el kezdett szúrni. Meglepett, mert annyit nem harcoltunk és elég edzett vagyok. Beléptem az első fa mögé, megálltam hogy kifújjam magam. Térdemre tettem a kezem és fujtattam. Kezem beleakadt egy nyílvesszőbe. Egy nyílhegy állt ki belőlem. Jobban szemügyre vettem magam. Nem volt veszélyes, a nyílhegy csak súrolt.
Eltörtem és kihúztam a páncélból. A vér csurgott az oldalamon és lefolyt a combomra. Utána már csak rohantam, rohanok.

Pihenni szeretnék. Nem lenne rossz valami fedél a fejem fölé, hogy tudjak egy kicsit pihenni.