Elrabolva

Napsütéses délután volt, amikor egy fárasztó műszak után ráérősen sétáltam az autóm felé a város főutcáján. Az út túloldalán a volt páromat és a párját pillantottam meg, ők is ráérősen sétálgattak a nyári melegben. A kirakatokat nézegetve sétáltam tovább, aztán egy autó csikorgó fékekkel megállt Lilláék mellett, és fekete ruhás-maszkos alakok ugrottak ki belőle. FelszólÍtották a megszeppent párost, hogy azonnal szálljanak be a kocsiba, vagy bántódásuk esik. Ő ezt vonakodva bár, de megtették és másodpercekkel később elhagyták a helyszÍnt. Nekem sem kellett több: azonnal az autómhoz rohantam, és a nyomukba eredtem. Bő két órányi autózás után egy repkénnyel benőtt ház mellett parkolt le a furgon, mÍg én kissé távolabb álltam meg. Közelebb lopóztam a házhoz, gondosan felmérve annak környékét. Kamerákat fedeztem fel, ezenkÍvül kutyákkal is őrizték a házat. Miután mindent alaposan megszemléltem, autómba ülve elhagytam a környéket.
– Vajon miért rabolták el őket? – futott át agyamon az ésszerű kérdés. Időközben hazaértem, és tervezgetni kezdtem, hogyan is menthetném ki őket szorult helyzetükből. Másnap szabadnapos voltam, tehát akadálya nem volt, hogy akcióba lendüljek. A házhoz autóztam, leparkoltam, majd óvatosan a ház hátsó ki – és bejáratához osontam, vigyázva a kamerákra és a kutyákra. Épp belestem az egyik ablakon, amikor iszonyatos ütést éreztem a tarkómon. Abban a pillanatban elájultam.
Bő fél óra múlva tértem csak magamhoz, egy széken ülve, meztelenül, megkötözve.
– No lám csak, magához tért a kis behatolónk! – csendült egy gúnyos női hang velem szemben. Ránéztem a beszélőre: szőke, hosszú haja a vállaira omlott, zöldeskék szemeivel engem pásztázott. Vékony testalkata ellenére igencsak nőies volt: formás, szinte "tenyérbe mászó" keblei voltak és mior hátat fordÍtott nekem, észrevettem, milyen szép feszes és kerek feneke van.
– Nos, kedves idegen, kit tisztelhetünk benned és miért jöttél ide, veszélyeztetve ezzel önmagadat? – kérdezte tőlem fogva tartóm.
– Ákos vagyok, és azért jöttem, mert a volt páromat tartjátok fogva – feleltem a kérdésre. És ha szabad kérdeznem, benned kit tisztelhetek?