Nejemmel partiban 4. rész

Huszonötödik házassági évfordulónkon megleptem nejemet egy balatoni hosszú hétvégével. Május vége volt és szokatlanul meleg, így a víz hőmérséklete is alkalmas volt egy kis lubickolásra, és persze napozás ezerrel.
Már az első napon felfigyeltem egy korom béli házaspárra, akik mindig a közelünkben telepedtek le a napozóágyukkal, és beszélgetés közben sokat tekintgettek felénk. Akárhogy törtem a fejem, nem voltak az emlékezetemben, biztosra vettem, hogy még nem találkoztunk. Ebéd után szundítottunk kicsit majd lementünk a partra kiélvezni a tavaszi napsugarakat. Nemsokkal azután, hogy elhelyezkedtünk, megjelent a párocska, és ismét csak a közelünkben helyezték el napozó ágyaikat, és mint régi ismerősöket köszöntöttek bennünket.
Na jó – gondoltuk – délelőtt a parton és ebédnél is találkoztunk, talán innen a „bizalmaskodó” köszöntés, és ezzel el is intéztük a dolgot. A nejem napozott, én bementem a vízbe és keresve a melegebb áramlatokat úszkáltam egy keveset. Észre sem vettem, mikor keveredett mellém a párocska hölgy tagja, miközben én hátamon úsztam, de lényegében ráúsztam és hátra lendülő kezemmel kissé rákoppintottam fejére. Nem győztem elnézést kérni figyelmetlenségem miatt, és ő is erősen szabadkozott az ő figyelmetlensége miatt, és miután megegyeztünk, hogy mindketten figyelmetlenek voltunk, mosolyogva mutatkoztunk be egymásnak.
– Jutka vagyok, és csak erre a hétvégére jöttünk le a férjemmel.
– Géza vagyok és mi is csak hétvégére jöttünk. Házassági évfordulós nászút – próbáltam viccelődni, de meglepetésemre felkiáltott
– Nahát! Ezt a véletlent! Mi is házassági évforduló okán vagyunk itt. Nektek Hányadik? – kérdezte tegeződve.
– Negyed századosak vagyunk éppen ma – mondtam
– Mi is éppen ma! Na de ilyet! Mi volt az esélye annak, hogy két pár találkozzon házassági évfordulójukon. Fura! Nagyon fura.
– Vannak ilyen dolgok, és ha beszélgetünk még kicsit, lehet, hogy kiderülnek még azonos tulajdonságaink is. De nem itt a vízben, mert már kezdek fázni.
– Én is – válaszolta – ezzel kimentünk a partra, s leültünk a jó meleg kövekre.
– És merről jöttetek – kérdeztem
– Szolnokról – válaszolta – és ti?
– Mi is – mondtam meglepetten – itt már túl sok az egyezőség. Tényleg Szolnokról jöttetek?
– Igen. Miért mondanék mást? De ez tényleg fura.
– Ha nem lennék babonás, azt hinném, nyomoztál utánam, és mindent tudsz rólunk.