Áron kalandjai 1. fejezet - Annamari

Áron vagyok, huszonhárom éves gépészmérnök hallgató a BME-n. Ha oda jársz, ne csodálkozz, ha még látásból se ismersz az egyetemi bulikból, félbehagytam az egyetemet, mert a tanulás helyett inkább pénzre volt szükségem. Dolgoztam a Sparban, a Mekiben, és kebabosnál is, pár hétig egy étteremben pincérkedtem, szóval nem semmittevéssel töltöttem az időt.

De ismeritek ti is a hazai és a külföldi fizetések közötti különbséget, még ha az utóbbi években javult is valamennyit a helyzet. Ezért jelentkeztem 2019májusában egy külföldi munkákat közvetítő irodához, ahonnan pár héttel később jelezték: júliusban mehetek az észak-németországi tengerpartra, másfél hétre felszolgálónak. Képzelhetitek, mennyire boldog voltam.
Persze nem mindenki örült ennek. Hazafias szüleimet egyszerűen el tudtam intézni egy „amit ott megkeresek, azt itthon fogom elkölteni” szöveggel, de a barátnőmet, Vivient meggyőzni már nehezebb volt. A kapcsolat még friss volt, szilveszterkor lettünk egy pár, és áprilisban költöztünk össze. Vagyis én hozzá, mert a lakás az övé volt, örökölte, de az ősök segítségére nem számíthattunk, ezért a rezsit és a mindennapi betevőt nekünk kellett megteremteni. És hiába volt fix helye egy cukrászdában, egy fizetésből bizony nehéz megélni, még hiteltörlesztés nélkül is.

Lényegében emiatt hagytam félbe az egyetemet, amiért össze is vesztem a szüleimmel. Ők minél előbb be akarták velem fejeztetni. A mérnökök jól keresnek – mondták állandóan. Nekem viszont elegem lett a faszfej tanárok szívatásaiból.
De visszakanyarodva, azt hittem, hogy ez a nyári meló a német tengerparton dögunalmas dolog lesz. Hogy egy idős banyákkal, és sörhasú papákkal teli, olcsó szállóban fogok végig gürizni németül alig beszélő arab migránsokkal együtt, ki sem fogok látszani a munkából, hiányozni fog a barátnőm, és csak a lóvé miatt éri meg a jó meleg Magyarország helyett a hideg északot választani.

Azonban a legvadabb álmaimban se gondoltam, hogy ez a kiruccanás életem legdurvább két hetét eredményezi. Olyat, amikre csupán a pornók által ihletett álmaimban mertem volna gondolni, vagy még azokban sem.

Elmesélem, hogy történt!

Július 15., hétfő