A Másik Gyerek 2. rész - Mostoha Csábítás

*** A kéj és a szerelem keresztezheti egymást; irányítsd a kéjt, mert a szerelem mindig messzebbre visz ***
Haveri Edzés

Szerda reggel éppen bemelegítettem, amikor Zuiko bebotorkált, és dühösnek tűnt a világra. Még csak ekkor fejeztem be a bemelegítést, és láttam, hogy lemond az élvezetről, amikor Dulce, a reggeli házvezetőnőnk a házközi rendszeren keresztül felhívott. Dulce Maria unokatestvérének, a sógorának a lánya volt, így fiatal kora ellenére volt itt némi súlya. Maria felvilágosított a hely valódi hierarchiájáról.

"Duke úr, egy... rendőr, egy rendőrnő vár rád. A kapunál. – tájékoztatott. Beütöttem a kapu számát.

– Jó napot, itt Daniel La Roche, miben segíthetek? – szólítottam meg reménykedve.

– Duke, Holiday Lake vagyok – üdvözölt a rendőrnő barátnőm a YMCA-s edzésprogramról. Mivel ő önkormányzati rendőr volt, nem lehetett volna szakmai problémánk, különösen reggel hatkor.

– Gyere fel, majd én berregtetem a kaput – mondtam neki. Zuiko tanakodó pillantást vetett rám, mert épp most hívtam be egy olyan embert a házába, akit nem ismer. Úgy döntöttem, hogy Dulce-nak magyarázom el a dolgokat, mert ő tényleg számított ebben az ügyben. A félteke azon részéről, ahonnan Dulce származott, a rendőrség ritkán volt a barátja.

Akkor ismertem meg Lake assyonyt amikor édesanyám haldoklott, minden rendben van. Egyik alkalmazottnak sem kellett elmenekülnie a hátsó kerítésen, én kezeskedem Lake asszonyért, Maria pedig értem. Donato a kertész, bevezette Holidayt a szobánkba.

Maria azt mondta, hogy Peruból jött, és én hittem neki; otthon vízvezeték-szerelő volt, de itt apa üvegházaiban a hidroponikus rendszereken dolgozott, és a gyepet is őrizte. Az angolja borzalmas volt, de a franciát és a portugált folyékonyan tudta. Általában nagyon csendes volt, de Holiday rávette Donatót, hogy beszéljen, amikor megérkeztek.

Udvariasan meghajolt és távozott, Holiday pedig megölelt.

– Szia, kölyök – simogatta meg az arcom oldalát. – Te is hiányoztál nekem. – Zuiko hangosan megköszörülte a torkát.

– Holiday Lake rendőr, ő a mostohaanyám, Zuiko La Roche. – mutattam be őket egymásnak.

– Melyik osztályon dolgozik, honnan ismeri a "fiamat", és nincs tisztában azzal, hogy 20 hónapos házi őrizetben van? – Zuiko teljesen jegesnek tűnt.

– Nyugodjon meg. – Holiday egyik óvó kezét a mellkasomra tette, a másikat pedig Zuiko felé. – Akkor találkoztam Duke-kal, amikor a biológiai anyja rákban szenvedett.

– Ugyanarra az önvédelmi tanfolyamra jártunk. – mosolygott felém. – Mindig kíméletlenül végeztük, mert a mérete már megfélemlítette a többi osztálytársat.

– Lehetőségem volt részt venni egy Krav Maga kurzuson a belvárosban, és felajánlottam Duke-nak, hogy csatlakozzon hozzám, újra társak lettünk, és így is maradtunk, amíg el nem ment a főiskolára. – fordította barátságosságát Holiday rendőrnő Hotness felé. – Nemrég hallottam, hogy gondjai voltak, és most egy kis támogatással hálálom meg az akkori segítségét. Azért jöttem, hogy megtanítsam neki néhány mozdulatot, amit az elmúlt 5 hónapban tanultam, amíg ő távol volt, ha ez lehetséges.

– Nincs rendben – morogta Dögös.

– Rendben lesz – vágtam rá azonnal. Zuiko és én összevetettük a tekintetünket. – Természetesen megengedem, hogy egy rendőrtisztet meglátogasson, hogy segítsen edzeni.

– Hagyjuk, hogy a seriffhivatal döntse el, hogy milyen harcművészeti hülyeségeket szabad csinálnod, Daniel. – villámlott Zuiko felém.

– Holiday Lake rendőrjárőr – kezdte a régi haverom. Majd felolvasta a jelvénye számát. Láttam rajta, hogy a rendőrségen belüli múltbeli problémái miatt kissé idegenkedik a más rendfenntartó erőkkel való konfrontációktól, de miattam és amiatt, amin keresztülmentem, nem hátrált meg. Amennyire meg tudtam állapítani, én voltam az egyetlen férfi barátja azóta, hogy az egyik felettese ellen indított szexuális zaklatási perben nehézségei támadtak.

Zuiko elviharzott, Holiday pedig kíváncsi pillantást vetett rám.

– Fogalmam sincs, és menjünk a kocsidért. Nem biztonságos itt hagyni az utcán egy ilyen verda-gépet, mint a tiéd. – viccelődtem. A személyzet egy része azt mondta, hogy az utcaseprők minden 3 évnél idősebb autót elvisznek, ha őrizetlenül hagyják. Csak félig vicceltek.

A felhajtó alján a bokaperecem figyelmeztető hangjelzést adott, így meg kellett adnom a kódomat, és megvártam, amíg Holiday felhajt. Az autója, egy ősrégi Pontiac, határozottan útravaló volt, ezért elrejtettük a medence kapuja mellett, és visszasietettünk az edzőterembe. Még mindig Holiday bemelegítésén dolgoztunk, amikor Zuiko visszajött, hogy bejelentse, a seriffhivatal kiküld néhány rendőrt, hogy "elintézzék az ügyet".

Látva, hogy Holiday és én "bizalmaskodunk", ismét elviharzott.

– Ennek a nőnek meg kellene nézetnie a hormonszintjét – gúnyolódott Holiday az általános helyzetemen.

– Azt hittem, azért, mert utál engem, és mert tegnap délután megdöngettem a lánya egyik barátnőjét. – nyögtem.

– Komolyan – csipkelődött velem Holiday –, nem tudnál egy kicsit diszkrétebb lenni? Elvégre apád mégiscsak befogadott téged. – Ezután elmondtam neki a körülményeimet, mire Holiday hihetetlenül elsötétült.

– A francba – morogta Holiday –, bárcsak felhívtál volna; én is befogadtalak volna.

– Egy elítélt, aki a kanapédon alszik, az utolsó dolog, amire a karrierednek szüksége van, Ohlie – mosolyogtam.

Ohlie a Holiday Lake – OHL – Ohlie tisztet jelentette. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki használta, de nem bánta.

– Azt hiszem, az őrmestervizsgámat is letettem – horkantott Ohlie. – Hívtalak, de az összes számotok ki volt kapcsolva, sajnálom.

– Találd ki, kinek a hibája ez? – Kacsintottam vissza. – Tényleg azt akarja, hogy eltűnjek. Utálok belegondolni, hogy mennyire tele van a postaládám az e-mail fiókomban – várj, a fiókom múlt hónapban lejárt; na jó.

– Szóval tegnap tényleg szexeltél egy – korabeli – lánnyal a hálószobán kívül? – cikázott.

– Kemény pénzes szex – dicsekedtem. – Úgy lovagoltam, mint Orb a Kentucky Derby-n – tettem hozzá. Holiday miatt kezdtem el érdeklődni a lóversenyzés és a lótenyésztés iránt, mint mentális megküzdési mechanizmus, még régen.

– Ambiciózus lehetett, ha nem a Rendőrséget, vagy a Mindenható Istent hívta, miközben a szerszámodat magába fogadta – bökdöste Holiday a bordáimat.

– cköszi, edző – gúnyolódtam, miközben lesegítettem a melegítő szőnyegről, és felkészültem egy kis sparringra. 20 percig komolyan versenyeztünk, amíg Dulce le nem hívott, hogy szóljon, hogy 2 seriffhelyettes jön fel. Udvariasan megkértem, hogy hozzon nekünk egy-egy kávét abból a panamai, kolumbiai és South Beach-i kávékeverékből, plusz 6-ot abból a kis mázas croissantból, ami olyan finom.

Tudtam, hogy van belőlük előkészítve, mert Zuiko minden reggel szeretett egy fél tucatot enni. Azt is nyilvánosan elhatároztam, hogy reggeli után megmasszírozom Dulce lábát. A 2 helyettes érkezett meg először; Holiday megmutatta nekik a jelvényét és azt, hogy hol tárolja a fegyvert a tornazsákjában. Zuiko megjelent, és elkomorult, majd megduplázta elégedetlenségét, amikor kellett végignéznie, ahogy a 2 helyettes elfogyasztja a kedvenc süteményét, és megissza az importált kávéját.

A két tiszt táplálkozott Zuiko negativitásából; úgy döntöttek, hogy egy törvényes rendőrségi tisztviselő felett rendelkezhetek, aki azt taníthat nekem, amihez kedve van, amíg az nem tartalmaz ellenőrzött vagy tiltott anyagot, mert én ennek a lakóhelynek a törvényes lakója vagyok, és Holiday mindig tarthat lőfegyvert magánál, mert ez a munkaköri leírásának része.

Megadták Zuikónak a megyei és a városi panaszvonalak számát, ha a Los Angeles-i rendőrséggel kívánta volna folytatni az ügyet, mert a seriff hivatal nem tehetett semmit, amíg én betartottam a megállapodás rám eső részét. A látogatást azzal zárták le, hogy udvariasan elbúcsúztak Dulce-tól és Holiday-től, morgolódtak "anyára", és megköszönték nekem az "finom ételt és italt", amiről majd beszámolnak a többi járőrnek.

Figyelmeztettem őket, hogy legyenek óvatosak, mert minden egyes szolgálati hívásért Dulce újabb láb – vagy vállmasszázst kapott tőlem. Azt mondták, hogy ez a káló, amiért elítélt vagyok. Nevettünk – váltak el útjaink, és Dögös dühös volt. Nem hittem, hogy Zuiko tudja, hogyan zajlik ez a játék, de amikor hazaért a terápiás bevásárlásból, rájött, hogy beköltöztem Cybil szobája mellé a második emeletre. Hagytam, hogy rájöjjön, azt tervezem, hogy ráveszem Scoutot, hogy vegyen nekem egy új számítógépet a hitelkártyájával. Ha tudott volna a vásárlásaimról, talán megtámadott volna.

Depresszív Repedés

Amikor elkezdtem, nem igazán állt szándékomban lefeküdni a mostohaanyámmal – nem valamiféle fiktív családi kötelék miatt, és főleg nem azért, mert apám felesége volt, hanem mert nem tetszett a nő személyisége, és úgy gondoltam, hogy ezt semmilyen elérhető érzékiség nem ellensúlyozhatja.

Kiderült, hogy Ohlie hetente 3 alkalommal tudott jönni, hogy segítsen nekem, de megígérte, hogy amint a szar időbeosztása engedi, bejön és használja a medencét. A 3-dik napon átjött, bosszantva Dögöst, aki úgy döntött, hogy kitart, és megnézi, mit jelent az igazi szinergikus edzés. Bemelegítés után gyakoroltunk néhány KM-et (Krav Maga), majd végigmentünk az edzéseken, mielőtt befejeztük némi jujitsuval és végül szinkronizált központosító technikákkal – részben Tai Chi, részben modern tánc.

Komolyan, ezt a YMCA-ben tanították, de sehol máshol egyikünk sem hallott róla, és ez volt az egyik legjobb légzés és nyújtás mozdulat, amit valaha láttam. Perverz módon egy hajlékony, intelligens, barátságos nő közvetlen közelében csinálni nem jelentett számomra problémát, mert nem a mellekre, az ágyékra vagy az arcra koncentráltam – érezted a légzésüket és az izmaik hajlítását és tekeredését.

Az egyetlen hiba mindebben az volt, hogy a technika főleg szoros érintkezésben történt, vagy szemtől szemben, vagy elölről hátrafelé, és ha a partnerednek feszes, feszes segge volt, ez problémát jelenthetett. Azt hiszem, azt is mondhatná, hogy az is probléma volt, ha olyan férfi volt, akinek a zászlóshajója nem volt hajlandó engedelmeskedni a jeleknek. Szerencsére Holiday jófej volt.

– Hé – kuncogott, amikor először megtörtént –, hány lány tud most rajtam kívül egy. 44-es Magnum csövébe nézni, és kevésbé lenyűgözve lenni – . Jajj.

2 nap múlva már az volt: "Ez nem a feltételes szabadlábra helyezés, hanem a Genfi Egyezmény megsértése".

– Vicces, mint egy mankó, te ribanc – vágtam vissza, majd mindketten röhögésben törtünk ki – Hát nem tudtad, hogy csípőnél van rögzítve?

– Inkább derék köré kötve és csípőnél összefogva – ribanc! – kuncogott. Ezután megadóan felemeltem a kezem. Ekkor vettük észre, hogy 'anya' minket bámul.

– Elnézést kérek, Mrs. La Roche – hátrált meg Holiday –, de Duke felszerelése nevetségesen nagy. Ez egy bevált eljárás arra, hogy humort vigyünk bele olyan helyzetekbe, amelyek egyébként megfulladnának a szexuális feszültségtől.

– Ön szerint az én 'fiam' péniszmérete komédiába illő dolog? – mondta mereven Dögös.

– Jelenleg azt hiszem, 45 fokban van, és éppen a derékszíját készül áttörni. – mosolygott Holiday; egy tekintet, amely kiszélesedett, amikor 'Anya' tekintete a dilemma forrására gravitált. – Amikor a táncos rutinunkat csináljuk, és az a szörnyeteg elkezd felfelé lovagolni a nyirkos seggrepedésemben, vagy viccelődöm vele, vagy sikoltozva menekülök a rémülettől.

– Köszi Ohlie – böktem a partneremre.

– A seggembe – nyögte halkan Dögös. Holiday kíváncsi pillantást vetett rám, amire én vállat vontam. Holiday szokás szerint homlokon csókolt, összeszedte a tornazsákját, egy friss vizes palackot, és elindult kifelé az ajtón.

– Ez volt a Tai Chi? – Motyogta Dögöd, miután kettesben maradtunk.

– Azon alapul... – lágyítottam, mivel tényleges érdeklődést mutatott. – Egy icipicit a kung-fun alapul, egyenlő részben Tai Chi és modern tánc. Tulajdonképpen egy lazító technika, ami mérsékelten intenzíven kezdődik, és nagyon egyszerű és energiatakarékos mozdulatokig terjed.

– Sosem mondtad, hogy táncra jártál – nézett most vissza rám Dögös.

– Ha 12 évesen mondték volna, hogy ez tánc, akkor nem vettem volna fel – vallottam be. – Ohlie csempészte ezt belém; rengeteg dühöm volt, és ez adott egy eszközt, hogy ezt kezelni tudjam.

– Miért voltál dühös? – kérdezi teljes tudatlansággal az események iránt, amelyeknek ő is részese volt. Ebben a pillanatban legszívesebben megfojtottam volna.

– Lássuk csak; az a férfi, akiről azt mondták, hogy az apám, inkább elvetetett volna, és az új felesége azt akarta, hogy a Plútón éljek, mert a Föld bolygó legtávolabbi régiója még mindig túl közel van – magyaráztam olyan racionálisan, amennyire csak tudtam.

– Ez egyszerűen nem így van – Dögösnek most már volt képe sértettnek tűnni a vádaskodásom miatt.

– Melyik részét hagytam ki annak, hogy nem vittél el a házadba, az otthonodba és a tűzhelyedre, amikor anyám haldoklott abban a magányos kórházi szobában? – Morogtam.

– Kellemetlen zavaró tényező voltál akkoriban – apád éppen akkor létfontosságú kutatásokat végzett, és a társaságának szüksége volt arra, hogy a gondolatai zavartalanok legyenek – jelentette ki határozottan. Ez a ribanc gödröt ásott magának, és észre sem vette. Rám nézett, hogy megértsem.

– Ó, értem én, hogy a dolgok hogyan válnak kellemetlenné Apám életében, ha üzletről van szó – bólintottam megtévesztően. – Neki nincs szüksége arra, hogy a dolgok összezavarják az életét, ugye? – Most ő bólintott.

– Sajnos az életének bizonyos részei figyelmen kívül maradnak, miközben azért küzd, hogy a világot jobb hellyé tegye. Ó, ezt tökéletesen megértem. – Szomorúan néztem, nem teljesen kiborultan dühösnek. – Én is aggódom miattad, Zuiko, és amiatt, hogy Scoutot is elhanyagolják. Ez egyáltalán nem igazságos.

– Nem igazságos? Miről beszélsz? – Zuiko zavartnak tűnt.

– Igen, aggódom amiatt, hogy valami idegen férfi bejön az otthonunkba, és kihasználja apa távollétét, és te esetleg kényszert érzel arra, hogy olyan dolgokat tegyél, genetikai szinten, amit apa nem értene meg – hangzott az aggodalom.

– Ezt hogy érted? – ellensúlyozta a felvetésemet.

– Nyilvánvalóan aggódna, ha valaki a házon kívül próbára tenné a család iránti hűségedet, ami valószínűleg az igazi oka annak, hogy itt vagyok, hogy mindkettőtöket biztonságban tartsalak, – amit én teljes és teljes hazugságnak hittem.

– Ó... én sosem tekintettem így erre – fordította el a tekintetét. – Végül is te vagy a genetikai örököse.

– Szóval, téged érdekelt a lehűlési technikánk... mi van vele? – vátott témát.

– Igen, – köhintett, – az szórakoztatónak és biztonságosnak tűnt. – Fogalmam sem volt, hogy a "biztonságos" hogyan került oda, de ha ez segített neki igazolni, hogy hozzám dörgölődjön, hát legyen.

Dögösttmagam elé helyeztem, arccal elfelé, a lábait részben széttárt lábakkal. Nem hátrált meg, amikor mögé léptem, a jobb kezemet a hasára helyeztem, és a bal kezünket a vállától egyenesen kinyújtva egymásba tekertem. A farkam keményen nyomódott a háta közepén és alján, ő pedig a fejét oldalról az izzadt, kissé széles mellkasomnak támasztotta. Örültem, hogy a szívem nem dobogott az alig visszafogott kéjtől.

– Oké – kezdtem –, lendítsd fel és át a bal karunkat, amíg az ujjaink hegye össze nem ér a fejed tetejével. – Végigcsináltuk a gesztussorozatot, amíg meg nem értette a lassú, folyékony kézmozdulatok elvét. Onnan áttértünk az egyenletes, gyengéd lábmunkára, hogy kényelmesen érezte magát velem szemben.

– Hűha – nézett át a válla fölött és felém – ez jó móka.

– Jó móka téged tanítani, Dögöske – mosolyogtam vissza. Egy pillanatra felborzolódott a név hallatán, de aztán megenyhült, és játékosan mormogott,

– Azt hiszem, az én hibám, hogy nem engedtem, hogy a Mom, Mother vagy Zuiko szót használd. – vallotta be.

Ez volt az első hiba, amit bevallott.

– Mozgassuk meg a kezünket úgy, hogy mindegyik a csípőjén pihenjen. Így – újítottam fel a rutinunkat. – Ujjak lefelé, tenyerek az oldalhoz, és nyomjuk fel, amilyen magasra csak tudjuk, a hónaljig. – Ez tetszett neki, mivel mindkettőnk kezét a mellei oldala mentén vitte, így megismételtük.

Valahányszor leeresztettük a kezünket, én tovább vezettem őket a combja és a törzse ráncai mentén. Csodálkoztam, hogy Zuiko miért nem állított meg; ehelyett a lábujjaival kezdett felfelé nyomulni, miközben a testét, nevezetesen a fenekét, az ágyékomhoz nyomta. A haját laza kontyba fogta össze, így amikor felemelkedett, könnyedén nyakon csókolhattam.

Ismét pozitívan reagált, és a farkamat a finom seggpofái közé szorította. Nem tudtam megállni, hogy ne nyomjam a szerencsémet. Jobb kezemet a csípőjétől a köldökén át a szegycsontja tetejéig vittem, majd ismét a rekeszizma felé vonultam vissza. Ezt a mozdulatot többször megismételtem, és minden alkalommal a csuklóját a cicijére húztam. Ez a saját csuklója volt, tehát hogyan állíthatta volna, hogy ?

Jobb kezünket a jobb csípőjétől a baljához vittem, közvetlenül a köldöke alatt. A "mi a fene" gondolattal minden egyes menetnél alacsonyabb kört tettem, amíg el nem mártóztam a bugyija derékszíjának halvány körvonalán, és nem éreztem a szeméremdombját.

– Nagyon feszült vagy. – hazudtam. – Miért nem hajolsz előre, én pedig gondoskodom a felsőtest mozgatásáról.

– Oké – nyögte. Forró egy másodpercet sem késlekedett azzal, hogy elkezdjen előrehajolni. Jobb kezemet és alkaromat közvetlenül a csípője alá tekertem, míg bal kezemmel folytattam a szegycsonti mozdulatokat, de kissé módosítva az utat, amíg a kézfejem gyengéd, incselkedő mozdulatokat tett a most már erősen felizgatott bal mellbimbó fölött.

Dögös átadta a testét, ujjai szinte a szőnyegre tapadtak.

– Ó, ez a nyújtás annyira, de annyira jó érzés – lihegte. – Ezzel kellett volna kezdenünk... – regélt, amíg mindkettőnket csípőből forgatni nem kezdtem. A farkam szorosan benyomódott a seggrésébe.

– Hmmm... hmmmm... – hümmögött, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ékeltem a bugyiját és a jóganadrágját, és elkezdtem férfiasan kezelni a bal mellét.

– Én... abba kéne hagynunk – lihegte kipirulva és kétségbeesetten.

– Megértem. – mondtam halkan. – Fogd meg először a bal kezemet – irányítottam, hogy jobban egyensúlyozhassunk. Aztán a jobbal úgy nyúltam, hogy teljesen merőlegesen állt az ágyékomra. 3-szor hagytam, hogy előre-hátra ringatózzunk, miközben Dögös légzése egyre nehezebbé vált.

– Felhúzlak, balról jobbra mozgatlak – tájékoztattam. Hátrafelé púposodott, én pedig úgy döntöttem, hogy nem veszem észre. Elértünk a 270 fokig, amikor kissé hozzám simult. Ezzel egy időben a lába megadta magát, és lecsúszott a testemen, amíg a farkam ismét a hátának alsó részét súrolta.

– Most a karokat 90 fokig... 180 fokig... 270 fokig – folytattam. Most már teljesen a karjaimba csavartam egy hatalmas medveölelésben. Megcsókoltam a feje búbját, aztán elengedtem; a karjaim az oldalamra kerültek, és hátráltam.

– Ez fantasztikus volt, Zuiko – vigyorogtam. – Most pedig hideg, hideg zuhanyra van szükségem, különben nagyon felelőtlen fiú leszek... és ez teljes mértékben a te hibád.

– Mi? – motyogta, miközben szembefordult velem és a velem egyidőssel – Ó – nézett a szerszámomra. Megfordultam, odamentem hozzá, alig adtam időt Zuikónak, hogy a karját az oldalára tegye. Közelebb hajoltam, Zuiko fél lépést hátrált, és úgy hajolt meg, mintha kerülne engem, de engem jobban érdekelt, hogy megragadjam két marékkal a fenekét, és az arca az enyémhez emeljem.

– Apám azt akarná, hogy vigyázzak rád, és megvédjelek, Zuiko – suttogtam. – Nem tudlak megvédeni, ha nem tudom, mire van szükséged. Érted?

– Igen – nyögte – Jobban meg kell ismernünk egymást.

– Örülök, hogy ebben egyetértünk – válaszoltam halkan. Az első csók az állkapcsára esett, közel a bal füléhez. Végigcsókoltam az állkapocsvonalán az álla felé, majd leereszkedtem a nyakán az inge karimájáig.

– Tényleg szükségem van arra a zuhanyra – közöltem Zuikóval, miközben letettem őt, és elfordultam.

– Ó... oké – dadogta. Felmentem a hideg zuhanyzómhoz, de volt egy olyan érzésem, hogy ő is elszaladna a saját hideg zuhanyára. A reggeli mulatságos volt, ahogy Zuiko folyton felém tekintett, amikor azt hitte, hogy Maria nem figyel.

Reggeli után segítettem takarítani, így Maria beszélgetésbe elegyedett velem.

– Szóval – vigyorgott Maria –, most akkor rugózni fogsz, és eltávolítod a skorpiót a nyelvéről?.

– Egy skorpió a nyelvén néhány... dolgot zavaróan veszélyessé tenne. – kacsintottam. – Szóval, milyen házimunkát fogok ma végezni? "

– Hernando 5 fát metsz meg a Vendégház mögött, szóval.. – ajánlotta fel nekem.

– Persze, a faágak hurcolása a faaprítóba – sóhajtottam fel drámaian.

– Tudom, miért csinálod ezt, Duke – tájékoztatott Maria. – Nem akarsz olyan lenni, mint az apád, Zuiko asszony és Cybil, ezért segítesz a ház körül. Mi elkényeztetünk téged.

– Köszönöm, Maria – kuncogtam.

– Mi sem akarjuk, hogy olyan legyél, mint ők – vigyorgott Maria.

Áttörés

Szombat reggel úgy gondoltam, egyedül leszek az edzőteremben, de nagyot tévedtem. Még mindig nyújtózkodtam, amikor megjelent Dögös. Az egyik kerékpár körül babrált, amíg én befejeztem. Amint a lábprésem felé vettem az irányt, Zuiko megköszörülte a torkát, és visszabillent a sarkára.

– Segíthetek, Dögös? – Megálltam, és szemügyre vettem. Kicsit elpirult dühében a választott nevem miatt, de csak egy kicsit.

– Én... én ah... nem vagyok biztos benne, hogy rendesen bemelegítettem – dadogta.

– Nos, akkor nézzük át a rutinodat, hátha tudok mutatni valamit – bólintottam. – Remek formában vagy.

– Majdnem minden nap edzek – dicsekedett anya. – Örülök, hogy az én... ööö... látszik rajtad. – Utasítottam Zuikot, hogy feküdjön le. Teljesen hátradöntött bal lábát a térdem közé tettem, majd lassan felhúztam a jobb lábát. Az első néhány menetem megfeszítette a vádli és a comb izmait, aztán elkezdtem masszírozni ezeket az izmokat, összeszorítottam őket a hüvelykujjaim és az ujjaim között, majd határozottan köröket dolgoztam a húsába.

– Szólj, ha az érintésem túlságosan kellemetlen érzést okoz neked – nyugtattam meg. Az ujjaim a térdhajlatához értek, a bal kezemmel a külső, a jobb kezemmel pedig a combja belső oldalán. Fél percig dolgoztam le a csípője széléig, majd a combja és a pinája csúcspontjáig.

– Milyen érzés ez? Folytassam? – Bökdöstem. A feje ide-oda járkált, de,

– Igen –, lihegte, – Igen, igen.

Ezt úgy értelmeztem, hogy szabad kezet adott, így hát elfogadtam. Behajlítottam a térdét, és a vállammal hátralöktem a lábát.

A bal kezem a lába köré kígyózott, és a hasát kezdte el dörzsölni, míg a jobb a szerelmi háromszög jutalmáért nyúlt. Befejezésül végigmasszíroztam a combja maradékát, és zökkenőmentesen átmentem a szeméremdombjára. Elébe mentem Hotness felszólításának, hogy hagyjam abba, de olyan teljesen megtartottam a lendületet, hogy csak annyit tett, hogy kéjesen nyögött.

A hasa hullámzott, ahogy a bal kezem a rekeszizma mellett haladt a jobb melléhez – a francba, nem viselt melltartót a szűk türkizkék jógaruha alatt. A jobb kezem gyors áthaladása felfedte, hogy nem volt bugyivonal. Zuiko kezei elkezdtek gömbölyödni a körmeit a padlószőnyegen végighúzva szoros ökölbe szorítva, majd ellazulva csak azért, hogy megismételje a műveletet.

Olyan gyengéden érintettem Dögös mézes foltját, hogy képes voltam felismerni az izgatott csiklóját, és elkezdtem dörzsölni, mielőtt még észrevette volna.

– Ez a része... – kapkodta – a bemelegítő kúra része? – próbálta kihúzni a szuszogás között.

– Nem fogok hazudni neked, Zuiko. Ez előjáték – szexuális előjáték – tájékoztattam.

– Ó... ó... ó..., – lihegte, – ezt nem csinálhatjuk, Duke; én vagyok az Anyád.

Megforgattam a jobb mellbimbóját, és fokoztam az ujjaim csiklón való őrlését, miközben fel-alá dörzsöltem a punci ajkait. Éreztem a hüvelye ragacsosságát a vékony szöveten keresztül.

– Azok után, amit az élet mostanában okozott neked, azt akarod, hogy a Fiad legyek, vagy talán most az egyszer valami mást? – válaszoltam rekedtes hangon, ami arra figyelmeztetett, hogy ebben a pillanatban mennyire vágyom rá.

– Nekünk... nekünk nem kellene – nyögte. – Nem kellene... de, csak most az egyszer?

– Nem vagyok benne biztos, hogy megtehetem – vezettem rá.

– Hogy érted... mondtad –, könyörgött.

– Mi van, ha te vagy a legjobb szex, amit valaha is csináltam Zuiko –, gúnyolódtam vele. – Egyszer talán nem lesz elég.

– Meg kellene próbálnunk – találkozott végre Zuiko a tekintetemmel – hogy biztosak legyünk benne, hogy ez az egyetlen alkalom, oké?.

– De megnézhetjük, mennyire akarjuk egymást, és onnan indulhatunk tovább, megígéred? – Ellenkeztem. Egész idő alatt, amíg beszélgettünk, az ujjaimmal dolgoztam rajta.

– Oké – kapkodta a levegőt –, most az egyszer, és ha mindketten úgy érezzük, hogy szükséges... ööö... hogy a kapcsolatunk erősebb legyen –, megpróbálhatjuk másodszor is. Nem akarom Denist megcsalni... ah... olyannal, aki nem a családból való.

Alkalmazkodtam a csökkenő ellenállásához azzal, hogy a testemet föléje helyeztem, és csókot loptam az ajkáról. Az első néhány csóknál behunyta a szemét, de az 5-dik csók körül rám nézett és elmosolyodott. A 10-dik csóknál már a vállamra tette a karját, hogy egyetlen tartós ölelésbe húzódhassak.

Forró szétterpesztette a lábait, de elkezdte a bokáit végighúzni a vádlimon a combomig vezető úton, ami lehetővé tette, hogy a farkamat újra és újra a csiklójára ejtsem és húzzam. A könyökömre támaszkodva lecsúsztattam a jógaruha pántjait a válláról, és elkezdtem lehúzni őket, amíg a mellei szinte teljesen szabadon nem maradtak, a karjai pedig az oldalára szorultak.

Olyan gyorsan rántottam le a felsőjét, hogy a mellei remegtek és remegtek. Rátapadtam a bal mellére, mohón szopogattam. Zuiko éles levegővételt vett, ami egy jajgatássá változott, amikor ráugrottam a jobb mellére, és könnyedén ráharaptam a másik mellbimbóra. Vonaglani kezdett a szíjakból, ezért kölcsönadtam neki a kezem, hogy elengedjem a jobb karját.

A leggyorsabb, legsportosabb mozdulattal, amit valaha is láttam Zuikót, átnyúlt a mellkasunkon, hogy ledolgozza a jógaruhát a bal karjáról, majd az egészet olyan messze letolta, amennyire csak tudta a jelenlegi pozíciónkban. Én felgyorsítottam a folyamatot azzal, hogy a testemet a térdére helyeztem, és együtt egyetlen gyors mozdulattal húztuk el a ruháját a feneke mellett, fel a combján, és egészen le a ruhájáról.

Zuiko a cipője fűzőjét karmolta; én ugyanezt tettem az enyémmel, valamint levetettem a rövidnadrágomat. Visszaestem Dögös felé, de elmaradtam, amitől duzzogni kezdett. A célpontom a puncija volt, rendben, de nem a farkammal... teherbe ejteni a mostohaanyádat az egyik legbiztosabb módja annak, hogy kirúgjanak a házból. Zuiko még mindig próbált felhúzni egy kis arcjátékra, amikor a nyelvemmel körbevettem a csiklóját, és izgatottan csiklandoztam az ideges gyönyörnek ezt a női csomót.

– Ne, ne, ne – nyögött fel. – A farkadat akarom.

– Nem tudom, hogy szedsz-e fogamzásgátlót, Dögös – válaszoltam a pina nedveinek szürcsölése között.

– Ó, van egy csomag a... áh... tornazsákomban – Zuiko pokolian bűnösnek tűnt – arra az esetre, ha Cybil azt mondaná, hogy szüksége van rá.

– Jobb lenne, ha hoznál egyet – javasoltam. Először Zuiko tétovázott, de a puncija melletti combján végigszaglászva felállt, és a tornazsákja felé szökkent. Letérdelt, diadalmasan kihúzta a dobozt, csak akkor vette észre, hogy lopakodva mögé léptem. A hónaljánál fogva felkaptam, és a legközelebbi fal felé irányítottam.

Ahogy megtette azokat a lépéseket a fal felé, Hotness olyan kábulatba esett, hogy többször is meg kellett csókolnom a nyakát, hogy visszanyerjem a figyelmét.

– Szükségünk lesz egy óvszerre – suttogtam –, úgyhogy ki kell nyitnod a dobozt, és elő kell húznod egyet.

– Ó, igen –, motyogta. Körülbelül 5 másodpercig próbált kedveskedni a doboz fedelének, aztán letépte. Dögös olyan hevesen tépte le az óvszercsomagot, hogy az alatta lévő csomagot is feltépte.

Zuiko a bontatlan csomagot dolgozta le, ezért megkocogtattam, és a földön fekvő, felbontott csomagra mutattam. Lehajolt érte, én pedig a farkammal mélyen a lábai közé hatoltam.

– Vedd fel – ajánlottam. Addig játszadozott az óvszerrel, amíg megtalálta a megfelelő módját a felhelyezésnek. Úgy tűnt, élvezte a latex és a gél érzését a veszettül őrjöngő forró farkamon. Jobb kezemet a tarkójára, a balomat pedig a csípőjére tettem.

Finom kis mormogást adott ki, amit egy nyögés követett, amikor a felsőtestét a falhoz toltam. Karjait a fal felé nyújtotta, és tenyereit a párnázott falnak támasztva állította meg az előrehaladását. A válla fölött rám nézett, a zsömléje teljesen összeomlott, és az ítélőképességét egyértelműen elnyomta az ereiben áramló kéjvágy.

Makkomat fel-alá dörzsöltem a résén, alaposan bevonva azt a hüvelynedvével. Zuiko felfelé és hátrafelé nyomult, próbálta magába csalogatni a farkamat. Úgy döntöttem, hogy azzal, hogy a korábbi története miatt incselkedtem vele, nem értem el semmit. Ehelyett megadtam neki, amit akart; behelyeztem a rudam a szeméremajkai közé, és előrenyomultam.

Dögös lucskos volt, így a behatolás nem jelentett problémát, de, Man o man, szuper feszes volt. Nem tántorodtam el; megragadtam csípőjét, előre toltam magam, miközben egyszerre húztam befelé.

– Ó, ó, ez túl nagy – könyörgött, de én tovább folytattam: – Kérlek, Duke, szétrepesztesz.

– Hát nem ezt akartad; hogy döngöljelek meg, és töltselek meg annyival, amennyivel csak elbírsz? – Szembesítettem vele.

– Nem, én csak Cybilt akartam megóvni tőled – nyögte. – Féltem, hogy azt teszed Cybillel, amit Jacye-jal tettél. "

– Szóval élvezted, hogy Jacye-t és engem nézel a kanapén? – Gúnyolódtam vele.

– NEM... úgy értem... – Zuiko nehezen találta a szavakat. Az utolsó néhány centit belevágtam, és felsikoltott a fájdalomtól és a gyönyörtől egyaránt.

– Ő mindent be tudott fogadni, akkor te miért nem tudsz? Hagyod, hogy valami tinédzser ribanc kielégítőbb szexet nyújtson nekem, mint a saját mostohaanyám? – Hívtam ki őt.

– El tudom viselni – reszelősködött. – Ígérd meg, hogy nem csinálod ezt Cybillel. – Több mint egy percig gyengéden ki-be mozogtam a szerelmi lyukában, mielőtt ellenajánlatot tettem neki.

– Legközelebb, amikor szeretkezünk –, ajánlottam fel, – neki kell néznie. Ha akkor mindkettőnket meg tudsz győzni, távol maradok a drága lányodtól... megegyeztünk?

– Ez nem igazságos – nyafogott. Most már valósággal döngettem őt, a golyóim a csiklóját csapkodták, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre vezettem bele a száramat. Dögös még a csípőjét is megdöntötte, hogy minél mélyebbre hatoljak.

Még a vállát is megragadtam a bal kezemmel, és hátrahúztam, miközben előre hajtottam. Az érvelése elveszett, ahogy először mélyen a tüdejéből sziszegett, majd elég hangosan felüvöltött ahhoz, hogy csengést okozzon a fülemben. Könyörtelen voltam, és hamarosan kis pocsolyák csöpögő pinaléje képződött a lábujjai körül. Zuiko még mindig a maga tapasztalatlanságát adta bele a szeretkezési erőfeszítéseinkbe.

Folyton visszanyomta az első óvszeremet és majdnem a másodikat is, mielőtt végül mély, kimerült nyögésbe kezdett.

– Túl sok – lihegte –, túlságosan fáj, hagyd abba, kérlek, hagyd abba. – Többször is kilőttem az ondót, mozdulatlanul tartva, majd egy meglehetősen hangos "cuppanással" kihúztam. Folyamatos folyadékáradat, amit a farkam felett a vaginájában rekedt, jött ki, tovább áztatva a szőnyeget, amin álltunk. Gyorsan lekötöttem és kidobtam az óvszert.

A falnak támasztva hagytam, miközben elrohantam két törülközőért és egy nagy palack vízért. Kiterítettem a törölközőket; a karjaimba söpörtem Zuikót, mintha gyerek lenne, és gyengéden a száraz területre helyeztem. Miután elhelyezkedett, kinyitottam a palack tetejét, és átadtam neki a vizet.

– Határozottan jobb vagy, mint bármelyik középiskolás lány, akivel valaha is voltam – jegyeztem meg mosolyogva.

Fáradtan visszavigyorgott.

– Csak Cybil kedvéért tettem – ismételte Zuiko. – Bármit megteszek, hogy a lányom biztonságban legyen. – Szenvedélyes érvelés volt, amit csak az rontott el, hogy nyilvánvalóan hamis volt.

– Szóval hajlandó vagy szexelni Cybil előtt, hogy tudassa vele, te vagy a domináns nő ebben a háztartásban?

– Ha ez az ára... – Zuiko megremegett; egyszerre félt és félelmetesen felizgatott – Cybil érdekében.

Ez a képmutatás majdnem megfojtotta számomra az élvezetet a Dögössel való aktusból. – Azt hiszem, mindketten bemelegedtünk –, váltottam témát, – kezdjük az edzéseket.

– Ó! – Zuiko felnyögött, és lehuppant a szőnyegre, a plafont bámulva.

– Gyerünk már –, incselkedtem vele – nincs fájdalom, nincs nyereség, – Gondolj arra a masszázsra, amit kapsz, ha végeztünk.

– Hmmm, – Hotness nyögése érzéki nyögéssé változott, – Jól jönne egy kis masszázs. Rendben, felöltözöm és befejezem ezt a rutint, de eredményt várok, ha ennek vége. – Sikerült rendhoznia magát, és felöltözni.

Az edzés gyötrelmes volt számára, és aligha mondhatnám, hogy nagyon együtt éreztem volna a helyzetével. Zuiko az edzés utolsó 20 percét azzal töltötte, hogy megpróbált lazítani, de én azzal tartottam, hogy azt javasoltam neki, hogy tekerjen a szobabiciglin. A lehűlési technikánk semmit sem tett a belső tüzének elfojtására. Még mindig volt néhány gomb, amit meg kellett nyomnom.

– Nincs egy széles, lapos, párnázott helyünk a masszázshoz – mutattam rá. – Lemondhatunk most a masszázsról, vagy használhatjuk a medenceházat, a hálószobámat vagy a lakosztályodat. – Persze minden jelét adta annak, hogy szeretné a masszázst és még többet is, ráadásul félt a lánya szobája melletti helyiséget használni, ha esetleg hangosan hangoskodnánk.

– Menjünk a szobámba – suttogta Forró minden számomra érthetetlen ok nélkül. Bólintottam, az ajtóhoz mentem, és hagytam, hogy ő vezessen. Ha Zuiko azt hitte, hogy megússza valamivel, akkor nagyot tévedett. A házban 2 szobalány (az emeleten és a földszinten), 1 szakács és 2 házmester dolgozott nappali órákban (reggel 6-tól este 9-ig).

A La Roche család többi tagja semmit sem tett magáért, és úgy kezelték a "cselédeket", mintha láthatatlanok lennének, hacsak valamelyik családtag nem akarta őket valamire. Amennyire Maria beavatott, mindenki tudta, hogy ki mit csinál állandóan; La Roche-ék nyomon követése ehhez képest gyerekjáték volt.

A lépcsőn való felfelé száguldás viccesen próbált rejtőzködni. Megpillantottam Dulce-t, amint kiosont a szobámból, miközben a 2-dik emeleti lépcsőfokot kerülgettük a 3-dik emeletre vezető úton. Ott, ahol egy másik hálószoba is elhaladt az enyém mellett. Cybil szobájából jobb kilátás nyílt volna, de Scout ezen a szombat reggelen még mindig aludt. Még egy 4-dik hálószoba is volt Scouté mellett.

Zuiko folyamatosan kuncogva botorkált be a saját szobájába. Megálltam annyi időre, hogy becsukjam az ajtót. Félig felém fordult, az arcán szédületes elragadtatással, ahogy lehámozta izzadt testéről a jógaruhát. Gyorsabban vetkőztem, és csökkentettem a távolságot, hogy mögé kerülhessek.

– Hé? – lihegte, amikor a bal kezemet a vállára, a jobbat pedig a csípőjére tettem, és az előttem lévő ágy felé manővereztem. – Mit csinálsz? – hangzott kíváncsinak és egy kicsit aggódónak.

Amint az ágy mellé értem, óvatosan előre löktem.

– Ó – kuncogott. Az egyik térdét az ágyra támasztotta, és hagyta, hogy a teste addig billenjen, amíg a tenyerén kellett elkapnia magát. Először felhúztam egy óvszert, aztán a kezemmel egyenletes nyomást gyakoroltam mindkét fenékpofájára, és rávettem, hogy négykézláb az ágy közepére sétáljon.

Közvetlenül mögötte álltam, Dögös lábait szétfeszítettem, és a csiklójától a segglukig simogattam a cicáját.

– Ó – ez olyan undorító érzés – nyögte. – Csináld... – Elkezdtem két ujjamat a pinájában mozgatni, kettőt a csiklójára, és egy hüvelykujjammal az ánuszát kopogtattam. Viszonzásul játékosan csóválta a fenekét.

– Milyen volt az első férjed? – Úgy gondoltam, ez lesz a legjobb alkalom, hogy eléggé elernyedjen ahhoz, hogy bármit megtudjak róla. Nem kellett volna aggódnom.

– Ó... ööö... az első férjem 56 éves volt, amikor összeházasodtunk – vallotta be Zuiko. – Igyekezett életerős lenni, de sosem volt kreatív, és a szíve sem volt rendben. Azt hittem, ez a korai magömlés egyik jele.

– Remélem, több figyelmet szentelt neked, mint amennyit megérdemelsz – hízelegtem neki. Nem éreztem magam túl rosszul, mivel tényleg meg akartam adni neki a megérdemelt figyelmet, vagyis matracba kefélni.

– Nem – Dögös majdnem elsírta magát – Esküszöm, mindent megpróbáltam, de a nászutunkon eltöltött 2 alkalom után egyszerűen túl fáradt. 3 év alatt csak egyszer szexeltünk. – A rudamat a méhének bejáratához helyeztem, és óvatosan benyomtam. – Ó, Istenem – sikoltott fel élvezettel.

– Tetszik a farkam? – Gúnyolódtam. – Akarod, hogy megdugjalak vele? Akarod birtokolni ezt a faszt?

– Igen – válaszolta, majd egyre erősebben ismételte: – Igen! Igen!

– Holnap is ezt akarod majd, és hétfőn is? – kérdeztem.

– Ó, Istenem, igen – lihegte. – Azt akarom, hogy közelebb legyünk egymáshoz... sokkal közelebb.

– Szóval nem akarod, hogy a seriffhivatal elhurcoljon? – Nyomasztottam rá. – Nem akarod, hogy börtönbe zárjanak?

– Maradhatsz – jajdult fel, miközben a végsőkig kifürkésztem a mélységeit. A farkamat ismét elérte a méhszáját, és bosszúból indíttatásból halálra szorított.

– Nem akarom, hogy valaha is elmenj – nyögte Dögös. Ebben a pillanatban ünnepelhetném a Szuperfasz birtoklását, de a helyzet valójában ennél sokkal összetettebb volt. Zuiko 37 éves háziasszony volt, aki egész létezése során kevesebb mint 2 tucatszor szexelt. Eléggé becsapottnak érezve magát az életben, és minden olyan illúzióba kapaszkodott, ami lehetővé tette számára, hogy valamilyen szinten szexuálisan kiteljesedjen.

Kezdtem gyorsítani a lökéseim tempóját. Zuiko sziszegett és nyögött, végül a könyökére ereszkedett, és végül csak feküdt, a fenekét a levegőbe emelve. Ekkor elengedtem a csípőjét, és elkezdtem csípni és húzni a gyengéd, vibráló csiklóját.

– Ó, ó, bébi –, visított, – nem bírom tovább. Ez már túl sok.

Mielőtt válaszolhattam volna, összebogozta az ágy paplanját és beleharapott, mielőtt felharsantotta volna szexuális felszabadulását. A magam részéről könyörtelen voltam; újra és újra döngettem, amíg újra kitört. Megfordította a fejét, hogy rám nézzen. Nem tudott szavakat alkotni, de a könnyek a szemében sokat mondtak.

Lassítottam, majd megállítottam a tempómat, lehetővé téve Zuikónak, hogy végre mély levegőt vegyen. Lustán elterült az ágyon, én pedig rajta feküdtem. A farkam még mindig egy centis ciklikus behatolásokat végzett a pinájába. Ez elég volt ahhoz, hogy a folyadékai áramoljanak, és a hangulata a kéjvágy határán párologjon.

– Jó volt? – Suttogtam.

– Ummm; igen – dorombolta. – Örülök, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. – Közel... megdöngettem őt – már 2-szer, de ettől még aligha kerültünk közel egymáshoz, gondoltam. A csípőm felemelkedett, amíg a farkam feje a szeméremajkaira állt. Zuiko úgy csóválta a csípőjét, hogy az ajkai végigjátszottak a pálcám hegyén. A keze az enyém után nyúlt, és kéz a kézben a mellei alá simult.

Forró mellbimbói az ujjbegyeimen játszottak, miközben a kezünket a paplan és a mellkasa közé szorítottuk. Lábai behajlottak a térdénél, és a sarkai elkezdték érinteni és simogatni a combomat.

– Készen állsz még egy kis szeretkezésre... a mai nap első felére? – Kérdeztem tőle.

– Ó –, mennyei fintort vágott, – van valami terved mára valaki mással?.

– 10-kor gyülekezünk a medencénél – adtam tovább. – Aztán ebéd után segítek Donatónak kicserélni néhány csövet a 3-as üvegházban.

– Miért akarod ezt csinálni? – Dögös csuklott, amikor hirtelen néhány centis farkat csúsztattam a vaginájába. – Én –, zihált, – úgy értem, ezért fizetjük őket.

– Donatónak esküvője van, amin szeretne részt venni, ezért segítek neki hamarabb befejezni – magyaráztam.

– Ó... ó... – lihegte ki Zuiko – Szeretném megfogni a mostohafiamat. Olyan csodálatos vagy, de az előbbi lökéseidtől fájdalmaim vannak.

– Hát, akkor nagyon gyorsan el kéne fenekelni téged – figyelmeztettem. Folytattam a játékomat, a lepedő mellett a mellbimbóit csipkedtem, és a vállát és a nyakát haraptam. Amikor félre billentette a fejét, agresszív francia csókot adtam neki.

Forró egyre mélyebb és mélyebb nyögő hangokat kezdett kiadni, ahogy tartottam magam a szavamhoz, és mélyen belé hatoltam. Seggpofái minden egyes ütéstől megremegtek, és egész teste remegni kezdett. Amikor hangosan felnyögött, torkos, ősi morgást adtam ki, és az ondómat az óvszerbe lőttem. Én is beleharaptam Dögös vállába, fogaimmal megjelölve őt.

Zuiko ismét felsikoltott, és követett engem a szexuális csúcspontra vezető gyorsforgalmi úton. Belesikoltott a lepedőbe, és a hátsóját a többnyire tömör tengelyemhez rezegtette. A péniszem utolsó rándulásával legurultam Zuikóról, és a hátamra feküdtem mellé. Levegőért kapkodott, szemhéjai pislogtak, így egy meglehetősen fáradt pillanatban lehúztam az óvszeremet, és még egyszer lekötöttem.

Amint befejeztem ezt a kis részletet, Dögös odahúzta a testét, hogy az enyémre boruljon.

– Mindig attól féltem, hogy orgazmusom volt, és nem vettem észre – mondta, miközben megcsókolta a bal mellbimbómat. – Most már tudom, milyen érzés, és ma már megvolt az első 2, csodálatos.

– Hát, majd délután gondolkozhatsz ezen, amikor az üvegházban fogok főzni; melegem lesz és izzadok, és nem lesz egy lány sem a közelben. – Megcsókoltam a halántékát, és végigsimítottam a bal oldalát a válla tetejétől a hátsó bordáin végig, és megálltam a csípőjénél.

– Ugye nem használtalak ki téged? – Zuiko halkan kérdezte a semmiből. Gondolkodnom kellett, milyen fekvési szöget használjak.

– Nem – válaszoltam magabiztosan. – Ugye tudod, hogy apámnak fontos a boldogságod?

– Igen – a válasza messze nem volt olyan lelkes.

– És én nagyon boldoggá tettelek, ugye? – Folytattam.

– Igen –, ezzel a válasszal már sokkal biztosabb volt.

– És mivel apa nagyon okos, ezt biztosan megtervezte – hogy te és én egymás testében találjuk meg a boldogságot, igaz? – Rámosolyogtam.

– Ó – bólintott még magabiztosabban. Most jött a szög a koporsóba.

– Különben is, az egyetlen alternatíva az lenne, ha azt gondolnánk, hogy egyikünkkel sem törődött, és itt hagyott minket, hogy boldoguljunk magunkkal, engem apa nélkül, téged pedig férj nélkül, aki támogatná a lányod védelmét – fektettem le az "igazságot" úgy, ahogy tudtam; a mi bűnbaknak szánt "hazugságunkat".

– Ó – mondta apró hangon –, ő nem tenne ilyet velem. – Nyilvánvalóan most már tudta, hogy elhagyta őt, hogy egyedül és támogatás nélkül küzdjön tovább; Apám, te szemétláda.

– "Szóval látod, hogy az ő bölcsességében és a mi fiatalkori szükségleteinkben szexuálisan kell megvigasztalnunk egymást. – simogattam meg a haját. – Ez az egyetlen dolog, aminek értelme van.

– De nem Cybil – dörzsölte a kezét a mellkasomon.

– Megegyeztél, hogy legközelebb ő is nézheti – hoztam fel.

– Én... – motyogta. A hátára gurítottam Dögöst, és a szemébe néztem.

– Rengeteg barátnőm volt már – mondtam, mert egyesek azt hitték, hogy mi, alacsony osztálybeliek csak lógunk és kefélünk –, de ilyen előkelő hölgy, mint te, még soha.

– Aaahhh –, dorombolta, miközben tovább simogattam.

– De Cybilből is előkelő hölgy lesz, mint a barátnője, Jacye – cukkoltam most. – És épp most állapítottuk meg, hogy apa azt akarja, hogy vigyázzunk egymásra.

– Úgy értettem, hogy... én... nem adsz nekem esélyt" – könyörgött Dögös.

– Azt hiszem, ma reggel már csak egy esélyt adtam neked, és a frászt hoztad rám, Dögös – csókoltam meg a homlokát. – Tényleg kifárasztottál.

A szája további tiltakozásra nyílt, de kimondatlanul elhalt. Helyette mosoly ráncolta az ajkát, és hozzám simult.

– Igen, ugye –, morfondírozott magában és bennem is.

5 percig összebújtunk, de végül a zuhanyzás vágya legyőzte társaságunk meleg, meghitt aspektusát. Felültem, és a szemetesbe dobtam az óvszert.

– Nem kéne azt ide dobnod – utalt Dögös a használt óvszerre. – A személyzet még észreveszi, és összerakja a dolgokat. – Elnevettem magam.

– Komolyan azt hiszed, hogy nem tudják, mit csináltunk a fél délelőtt folyamán? – Szórakozottan megráztam a fejem. – Hidd el, tudják.

– Elmondják majd Denisnek? – Dögös feltámasztotta magát, és aggódva nézett.

– Nem, mert meg akarják tartani a munkájukat – magyaráztam. – Te természetesnek veszed a diszkréciójukat, de ők nem. Ha úgy gondolod, hogy nem bízhatsz bennük, akkor lecserélnéd őket, nem igaz?

– Igen... azt hiszem – gondolta végig. – Értem, mire gondolsz.

– Örülök, hogy ezt látod – vettem fel a rövidnadrágomat és a pólómat. – Megfontolhatnád, hogy időnként megdicsérd Mariát egy-egy ételért.

A pillantása elárulta, hogy 5 másodperccel azután, hogy elmentem, meggondolja, de azt hittem, hogy haladást értem el egy kedvesebb, szelídebb mostohaanya megteremtésében. Mindent egybevetve, pokoli egy reggel volt. Este kitalálom, hogyan közelítsem meg Scoutot.