Álom 8/1. rész

A lány nem volt több tizenöt évesnél, a fiú is olyanforma lehetett, talán ha egy évvel több.
A folyóparton múlatták az időt, társaikkal együtt lógtak a semmibe.
Ők ketten kevésbé locsifecsik lévén le – le maradtak a többiektől, suttyomban néha egymásra pillantva sétáltak a többiek után.
Megálltak, néhány követ, kavicsot dobáltak a vízbe, azután mentek tovább.
Megbámultak egy dohogó hajót, törtek száraz ágat, rajzolgatni a homokba, aztán ismét az őket már jócskán elhagyó többiek után indultak.
Az egyik partmenti fa láttán a fiú megtorpant:
– Ilyen volt a nagyinál a régi cseresznye, ugyanezzel a villás elágazásokkal, így nagyon könnyű volt rá felmászni, cseresznyét szedni.
Már iramodott is neki a fának. Könnyedén, lendületesen szökkent fel jó néhány méter magasságba.
– Te, nem jössz?
A lány vágyakozva pislogott felfelé.
– Szoknyában vagyok!
– Na, és? – Mondta volna még a fiú, hogy majd nem néz oda, de a lány folytatta.
– Félek, hogy beleakad valamibe, – ez kötött – akkor lefejtődik.
– Hát akkor, vagy leveszed, vagy lent maradsz! – Rikkantott az ágak közül a fiú.
A lány körbe nézett. Társaik már nem látszottak, nagyon messze két horgász bóbiskolt. Gondolt egy merészet, kilépett a szoknyából, összehajtogatva egy nagy kőre tette, és szandálját is lent hagyva, mászni kezdett.
Messze föntről a fiú harsogott, a tudomása szerint a földön álló lánynak, hogy milyen jó is a fa tetejéről nézni a világot.
Meglepődött, amikor a lány utolérve megfogta a lábát.
– Hát, te? – Kerekedett el a srác szeme.
– Mi van? Azt hitted csak a fiúk tudnak fára mászni. – Vigyorgott a lány.
– Vau! Szimpatikus! – Bukott ki a fiúból.
– Micsoda? Mi szimpatikus? – Érdeklődött a lány.
– Az osztályból a lányok lent vinnyognának földön, – Kezdte a fiú – te meg bugyiban jöttél utánam. Ez nem semmi!
– Akkor ti a holdon éltek. Én gyerekkoromban sokat voltam úgy fürödni a folyóban a barátnőimmel, hogy nem volt fürdőruha nálunk. Kerestünk elhagyott helyeket, aztán bugyiban – pólóban, mars be a vízbe! Aztán ki a partra levetkőzni megszárítani a göncöt, és mentünk haza.
– Azért megnéznélek egy ilyen szituban! – Próbált poénkodni a fiú.
– Pancser! Hát itt vagyok! Nézz! – Válaszolt a lány.
– Nem úgy gondoltam! – Hökkent meg a srác.
– Jaj! Ne bonyolíts! Ne gondolj semmit! Itt vagyok, nézhetsz, neked vetkőztem le. -
A lány már egy magasságban billegett az ágon a fiúval.