Az én kis szeretőm - Karácsony 2. rész

Miközben haladtunk a lépcsőház felé a sötét hóesésében, végig azon járt az agyam, hogy védjem meg az én egyetlen imádott kis fiam ettől a gonosz boszorkánytól, akit az anyámnak hívok. Mi lesz, ha ráteszi a kezét a farkára, vagy ami még rosszabb nemcsak a kezét. Rettegtem a gondolattól, hogy esetleg elveszítem a kis szerelmemet, ráadásul pont az anyám miatt. Egy pillanatra még visszanéztem öcsém felé, de Ő már fordult ki a sarkon és eltűnt. Zakatoltak a gondolatok a fejemben ahogy fogyott az út a lépcsőház felé. Legszívessebben kizártam volna, de nem tehettem. Úgy éreztem, mint amikor a gonosz sárkány készül megostromolni a várat. Anyám lassú elegáns léptekkel sétált előttem, közben beleszívott a cigijébe. Én utána húztam a kis gurulós bőröndjét. Beléptünk a lépcsőházba. beszálltunk a liftbe. Hallkan, némán nem nagyon beszéltünk, próbáltam olyan higgadt és erős maradni amennyire csak lehet miközben legszívesebben kiugrottam volna a liftből és elreteszeltem volna az ajtót ablakot.

Mire a lift felért, nagyjából kieszeltem egy tervet. Végül is 22-e van, és végig itthon leszek most már. Csak 27-ig kell kibírni valahogy, anyám a szilvesztert sose töltötte velünk. Hátha most se. Majd alszik a fiam szobájában, a fiam meg velem. Így biztos, hogy nem lepi meg éjszaka, ráadásul, így még esténként kaphatok is belőle. Igaz, hogy csak halkan, és valószínűleg csak oldalt fekve, de ezt a pár napot kibírjuk. Aztán szilveszterkor rendezünk egy maratont amint a lányom elment a barátnőjéhez bulizni.

Kicsit megkönnyebbülve léptem ki a liftből ahogy az megállt az emeletünkön. Anyám megállt az ajtó elött és csengetett. Rögtön nyílt az ajtó és a két gyerekem mosolyogva nyitott ajtót.
– Szia Nagyi! – szóltak egyszerre, és ölelték meg mindketten.
– Sziasztok unokák! – ölelte meg őket anyám, kedvesen, szeretettel. Itt tényleg őszinte öröm volt mind hármójukban. Egy pillanatig el is gondolkodtam, hogy talán csak Én képzeltem be valamit, és talán mégse lesz olyan rossz ez a pár nap.

Anyám lepakolt a fiam szobájában, majd kijött a nappaliba és leült közénk. A gyerekek körbevették és beszélgettek. Én a fotelben ültem fáradtan, és kimerülve. Úgy éreztem kicsit sok volt ez a mai nap. A gyerekek meséltek neki, Ő pedig hallgatta őket épp úgy, mint egy amolyan kedves messzimama szokta. Ezzel egész jól elment az idő. Kezdtem kicsit Én is feloldódni megnyugodni.