A zsarolók 2. rész

Két napnak kellett eltelnie, míg kezdtem arra gondolni, hogy talán lenyugszanak a dolgok. Hidd el nekem, olvasóm, hogy még nem volt ilyen nehéz két napom. Egyrészt feleségem, Szilvia előtt viselkedni minél természetesebben, mintha semmi sem történt volna, másrészt újra meg újra átélni emlékfoszlányokban a szexcsatát köztem meg Zsuzsa között. De főleg azt nem tudtam kitörölni emlékezetemből, amit Tibor arcán láttam, amint felesége szájába élvezett.
Feleségem semmit sem vett észre az egészből, azt is természetesnek vette, amikor másnap este kibújtam a közeledése elől. Máskor is megtörtént, öt évi házasság után hangulat kérdése is az egész. Harmadnapja volt már a kellemetlen emlékű kalandom után, amikor behívták szolgálatba. Morrogtam, mint mindig, de magamban örvendtem is egy kicsit, hogy magamra maradhatok.
Tévedtem.
Zsuzsa hívott telefonon, nem sokal azután, hogy feleségem kitette lábát a házból.
– Hogy vagy, kandúrkám? – kérdezte bevezető nélkül. – Hallom, megint szalmaözvegy vagy.
– Igen... – mormogtam elakadó lélegzettel. A félelemtől elszorult a szívem.
– Gyere át hozzánk, beszélgessünk egy kicsit.
– Nem hinném, hogy jó ötlet... Nézd, én szeretném elfeledni az egészet. – megpróbáltam udvarias maradni, de elég iritáltnak tűnt a hangom..
Egy pillanatig hallgatott, majd elhangzott az, amitől tudatalatt féltem:
– Szilvi tudja, hogy mit csináltunk a hét végén?
Nem volt választásom. Elég fenyegető volt a hangsúlya.
– Negyedóra múlva ott vagyok. De ezzel remélem tiszta vizet öntünk a pohárba.
Felöltöztem, vettem egy üveg és elindultam. Tibor nyitott ajtót, kedélyesen mosolyogva, mintha nem a szeme előtt keféltem volna meg pár napja a feleségét. Zsuzsa mintha a tusoló alul szállt volna ki, nedvesen csillogó szőke haja belógott a vörös kimonója mély dekoltázsába. Zavartalanul szájon csókolt és kivette kezemből a .
– Helyezd kényelembe magad.
Bementünk a nappaliba és elhült bennem a vér. A szoba közepéről hiányzott az asztal, helyet adva a szőnyegre terített fehér paplannak.
Visszahökölhettem, mert Tibor erőteljes vállveregetése hatására léptem csak be.
– Egy dolog legyen világos, ma semmi sem fog történni. – mondtam határozottan. – Elnézést kérek a hét végi marhaságomért, de én nagyon szeretem Szilviát.
– Mi is, kandúrka! – mosolygott szélesen Zsuzsa és átölelte a derekam.