Szív 1-2. rész

1. rész
– Nem tudok bejutni hozzá, egyszerűen elérhetetlen az alak! – morgott Gabriel az ebédlő asztalnál ülve.
Nem figyeltem rá, a holnapi óráimhoz szedegettem össze az anyagokat a gépemen. Találtam egy érdekes cikket, és éppen annak tartalma szerint módosítottam az előadásom.
– Pedig még nem olyan régen munkakapcsolatban voltunk, akkor nem volt ilyen fennhéjázó.
Erre leírtam az előadásomba a fennhéjázó szót. Jó, oké, feladom.
– Gabriel, most tulajdonképpen min morogsz itt már fél órája? – ittam bele az üdítőmbe.
– Hát pont most mondtam el – vigyorgott, de mérgében ledobta a lapokat a kezéből és a hűtőhöz jött, hogy elkezdjünk főzni.
Mióta együtt élünk mindenben segítjük egymást. Persze nem szólunk bele a másik életébe, de az elmúlt másfél évet tekintve ennek már nem sok jelentősége van. Lilien nagyon sokat van távol és egy ideje már mindent inkább Gabriellel beszélek meg.
– Ez a Rust idegesít, de nagyon – fogott bele újra – Megígértem Liliennek, hogy megszerzem állandó partnernek, mert már jó néhány éve ismerem, de hozzá még el se tudtam jutni személyesen, hogy meghallgasson.
– Rust? Ez a hely, ahová Taylor ment melózni? – kaptam fel a fejem és mostmár tényleg eltettem a laptopom.
– Ez, igen, hiányzik a srác. Nekem másik testrésze, mint neked, de lényegében ugyanaz a fazon – mosolygott.
– Aranyos volt velem, túl finom. Nekem egyik pasi se jön be, biztos velem van a gond – méláztam.
Gabriel néhány pillanatig gondolkodón nézett rám, majd újra megszólalt.
– Te, figyi! Saleses melót nem lenne kedved elvállalni? – vigyorgott kihívóan.
– Hogy a te fejeddel adjak el bármit is valakinek? – nevettem fel – Megőrültél?
– Hívd fel Taylort, fizetem az estéteket, ha be tud juttatni Rusthoz!
– Most ez komoly? – húztam fel a szemöldököm – Inkább egy új anál gyöngyöt vagy csipeszt vegyél helyette!
– Persze, majd hozzájárulok ahhoz, hogy vénlányként itt maradj a nyakamon még harminc évig! – nevetett mostmár ő is.
– Na, jól van, oké, majd én bejutok neked Rusthoz, mit kell eladnom neki? – adtam be a derekam, de ekkor ért haza Lilien, egy csomó bevásárló szatyorral.
– Jaj, Csillagom, ezt már annyiszor megbeszéltük, hagyd lent a kocsiban és majd én felhozom a cuccokat! – ment az ajtóhoz Gabriel segíteni.
Olyan édesek, de komolyan. Csöpögősek, de édesek.
– Hoztam egy csomó doksit aláírásra – adta a férje kezébe a papírokat a táskájából.