Egy nem mindennapi házasság 1. rész

Az esküvő csendesen zajlott le, szűk rokoni körben. A vőlegény én voltam, a feleség pedig Zita, a volt sógornőm. Utána egy étterembe mentünk vacsorázni. Sok szó esett Kittiről, 4 éve elhunyt feleségemről. Kislányom Kitti mindig megkönnyezte, ha szóba került. Természetesen most is elpityeredett. Zita megölelte, és vele könnyezett.
Hosszú négy év vezetett idáig. Sokáig nem tudtam magamhoz térni a sokktól. Egy autóbalesetben hunyt el, melyben nem ő volt a hibás. A tárgyalásra sem mentem el. Nem érdekelt, mi lett a végeredménye. Egy hibás, gyors, rossz döntés következménye volt a baleset. Kitti nem szenvedett. Azonnal meghalt. Feleségem szülei és sógornőm sokat segítettek nekünk. Lassan egy év alatt kezdtem magamhoz térni, kezdtünk egyre többet együtt lenni a lányommal, akit nem csak úgy hívták, mint az anyját, de még külsőleg is nagyon hasonlított rá. Ezt persze csak idővel vettem észre. 12 éves volt, mikor édesanyja meghalt. 13 éves korában kezdtünk egymáshoz újra közel kerülni. Például, ha otthon voltunk, csak velem volt hajlandó aludni. Sokat beszélgettünk egymással.
Tizennégy éves volt, mikor velem történt valami. Meglátogattam valami okból a sógornőmet, Zitát. Picit beszélgettünk egymással szemben ülve, mikor váratlanul megkérdezte:
– Nem tetszem neked?
Hirtelen ledermedtem. Zita nagyon hasonlított a nővérére, csak kicsit sportosabb volt, a haját is máshogy viselte, de egyértelműen hasonlítottak egymásra. Mindketten szőkék, kb. 160 cm magasak, karcsúak voltak. Már egy éve méregettem és győzködtem magam, hogy ő tiltott a számomra és különben sem tetszem neki. Akár hányszor találkoztunk, nem mulasztotta el, hogy hozzám érjen, ha csak egy pillanatra is. Ehhez hozzájárult az is, hogy időnként enyhén hiányos öltözékben hajolt le előttem, vagy csak úgy hajolt le, hogy cicijei nagy részét láthattam, melyek nem voltak nagyok, de szépek voltak. Az elején véletlennek gondoltam, aztán meg vigasztalásnak. Soha nem volt még férjnél és tudtommal együtt sem járt senkivel, pedig már harminc éves volt. Azt hittem leszbikus, vagy valami ilyesmi.
Nyeltem egyet és kinyögtem:
– De nagyon tetszel, csinos vagy!
– És?...
– Mit szólna a család..., meg még ki sem hevertem Kitti halálát...
– Na, a nyavalygásból ennyi! Ha nem csókolsz meg azonnal, toporzékolni fogok! -
Erre elmosolyodtam. Olyan nagyon gyerekesen hangzott, de odaléptem hozzá, átöleltem és megpusziltam az arcát.