A Másik Gyerek 1. rész - A Fekete Bárány a Mostohához költözik

*** Ha elveszítjük a családunkat, találunk-e valaha másikat? ***

Szüleim másodéves egyetemistaként ismerkedtek meg. Anyám világlátott volt; inkább szabad szellemű, mint hippi. Apám egy szuper stréber volt. Anyám volt az első nő, akivel valaha lefeküdt, és az egyetlen is, egészen amíg újra meg nem nősült. Mindkettejüknek hatalmas terveik voltak diploma után. Anyám velem a szíve alatt fejezte szerezte meg a botanikus diplomát. Összeházasodtak. Apám genetikus lett, és egy olyan életúton haladt, amely számomra sok bánatot okozott.

Úgy volt, hogy diploma után kivesznek egy évet, hogy utazgassanak, de apám megszegte anyámnak tett igéretét, fontosabb volt neki a karier. Anyám még 3 évig türelemmel volt, majd beadta a válókeresetet. Anyám minimális és korlátlan láthatást kért, 1 napos bejelentéssel. A következő 14 év során 4 napot láttam őt.

Apám ledoktorált, vállalkozást alapított, majd szerzett még egy doktorit, és egy rakás pénzt keresett. Ugyanannak a városnak a két oldalán éltünk. Egy átlagos alsó középosztálybeli életet éltem, és fogalmam sem volt arról, hogy apám mivel foglalkozik vagy mije van. Anyám magyarázta el nekem, hogy apám benősült egy előkelő családba, ahova mi nem kaptunk meghívót.

16 éves koromban a rák elvitte anyámat. Küzdött. Ez felemésztette a házunkat és minden megtakarításunkat, valamint a továbbtanulásomra félretett pénzünket. Később tudtam meg, hogy a nehéz pillanatok nagy részében állandó kapcsolatban állt apámmal. Kérte, legyen a gyámom, de az új felesége nem akarta, így nem is küzdött értem.

Csak a halálos ágyánál jelent meg végül feleségével és annak lányával. Akkor lettem "fekete bárány", de anya megeskette apámat, hogy bármi is történjék, végigkísér a főiskolán, aminek ő beadta a derekát, felesége heves ellenkezése ellenére. Érettségi után, azonnal indultam főiskolára, egy kis lakással és azzal a figyelmeztetéssel, hogy maradjak távol. Soha nem is láttam az apámék házát belülről.

A baj nem jár egyedül. Késő ősszel 2 haverommal beültünk a kocsimba, és elmentünk szórakozni. Hátul aludtam. Az idióták kitalálták, hogy hozzák a füvüket, majd felvettek egy harmadik seggfejet, aki szintén hozta a cuccát. Megállítottak a rendőrök, és máris az autóm egy "diler" pontnak minősült. Mivel volt már a rovásomon, ezért bekacliztak.

Apám eltűnt, mint a "szürkeszamár", de a kirendelt védőm nagyon kedvesnek és okosnak bizonyult. Alkut kötött, amely szerint 20 hónapig házi őrizetben maradhattam, ahol folytathattam a tanulmányaimat, online. De szülői felügyeletre volt szükségem, ugyanis nem voltam még 21, és apám fizette a lakásomat. Apám továbbra sem válaszolt a hívásokra, de a túlbuzgó kirendelt védőm egy reggel elkapta apám a kocsifelhajtóján, és aláíratta vele a papírokat. Tényleg tartozom neki. Azt is meg kellett tudnom, hogy "elfelejtett" szólni a mostohaanyámnak, mielőtt egy hónapra Japánba utazott üzleti útra.

Mindig emlékezni fogok Zuiko nevelőanyámra, aki őrült módon vitatkozott az ügyvédemmel, a két seriffhelyettessel és a technikusukkal, hogy beengedje őket a területre, hogy beállapíthassák a bokamonitor paramétereit. Az első hónapban szigorítottal (100m) kezdtem, majd 2 hónapra rá lett belőle 500m, és a 4-dik hónaptól 2km-t kaptam a jó magaviseletemre tekintettel.

Zuiko biztonságban akarta tudni a lányát. Az ügyvédem folyton azt kérdezte, hogy közvetlenül megfenyegettem-e valakit. 20 szót ha váltottunk a kórházban, és azóta nem is látott, de valahogy megpróbált kibújni a dolgok alól. Határozottan nem voltam körözött, de az állam és a megye szerint velem kellett maradnia.

Most, hogy a lányát és őt "veszélyeztettem", nem volt rózsás a helyzet. Kezdetben anyámmal elkezdtünk a YMCA-ba járni. Anya végül túl gyenge volt ahhoz, hogy néhány percnél többet töltsön a futópadon. Pihent, majd újra és újra nekilátott. Bátorított, hogy csináljam a saját dolgaimat. Súlyt emeltem, és elvégeztem egy önvédelmi tanfolyamot. Mivel egyedüli tini voltam, azt feltételezték, hogy zaklatás áldozatalehetek.

Egy lány, aki gyakran volt a partnerem, azt mondta, hogy Krav Maga órára megy egy belvárosi szabadidőközpontba. Szüksége volt egy kísérőre, nekem pedig kellett a fuvar, autóm akkor még nem volt. Ő 25 volt, én 17, így nem történt semmi. Csak anyám temetésén láttam őt városi rendőrnek öltözve. Az is tisztázódott, hogy a barátja volt az önvédelmi tanfolyam oktatója, ez volt az oka, hogy önvédelmi tanfolyamra jártunk.

Anyám halálával kapcsolatban több dolog nem tetszett. Fociztam az első két évben. Jó voltam, de nem a legjobb. Bár a játéktér mindkét oldalán tudtam játsani, a gólpasszaim is jók voltak, de összességében szar voltam, így reményem sem volt a fősulira.

Egy barátom, aki főiskolai szintű tehetség volt, némi tapasztalattal és fejlesztéssel talán profi is lehetett volna. A szezon utólsó harmadában egy gazdag, nagy múltú csapattal játszott, és mi pokolian megdolgoztattuk őket. Vezettünk is egy, a győzelem már kéznyújtásnyira volt, amikor is az egyik sztárjátékosuk "véletlenül" belelépett a haverom térdébe, ami miatt kiesett a játékból, ezzel oda lett egész karrierje.

Kiállították a támadót, aki csak nevetett, még a csapattársai is veregették a vállát, amikor kivonult a pályáról. Ami ezután következett, az volt életem legjobb meccse. Abban az évben először lőhettem gólt, másodszor a fősuliban. Kegyetlen és könyörtelen voltam, és épp elég veszteséget okoztam ahhoz, hogy amikor a támadó visszatért a pályára, rám támadjon.

Nem voltunk egy súlycsoportban. Csak azt tehettem, hogy rávettem az egyik csapattársamat, hogy tartsa fel. Támadáskor, passzoltam a társamnak, míg ő másra koncentrált. Magasra rugta a labdát, a célpontom mögé. Épp csak elkezdett igazodni, amikor felugrottam, és a testem teljes nyomatékával sípcsontom az arcába csapódott. A lábamat a füle fölé húztam, ahogy elhaladtam mellette.

Fölé állva, mosolyogva néztem le a romhalmazra, amit az arcából csináltam. "Örültem", hogy a gazdag szülei ki tudták fizetni, hogy helyrehozzák a nyers húst, amivé a jobb oldala vált. A pofija nagy részét kiplasztikázták, de a jobb szemére soha többé nem látott tökéletesen, és a hallása sem volt többé 100%-os. Az önbizalma és az önkontrollja arcával együtt romokban hevert.

A szemétláda csapattársai lökdösödtek, mielőtt a csapattársaim megérkeztek volna. Az edzőjük, aki hátradőltve nézte, hogy szegény barátomat megnyomorítsák, berohant a kispadról, és büntetőfeljelentést akart tenni. Az edzőm azonnal a kispadra ültetett, a játékvezetők pedig visszanézték a játékot. Úgy döntöttek, hogy mivel "közeledtem a labdához", büntetést kaptam, de nem zártak ki a meccsről vagy a ligából.

Az edző tudta, hogy sportszerűtlen voltam. Soha többé nem játszhattam alatta. A haverom felgyógyult, és játszott a szezon utolsó néhány meccsére, és jól játszott. Kapott egy főiskolai ösztöndíjat, és még akkor sem volt túl messze, bár a kapcsolatunk kissé feszült volt. Majdnem megöltem érte egy srácot, de aztán... majdnem megöltem egy srácot. Ez volt az egyetlen eset, hogy szabadjára engedtem.

Szóval, anyám meghalt, főiskolára mentem, egy elbaszott helyzetbe kerültem, és most a régóta távol lévő apám beleegyezett, hogy az új feleségének megkérdezése nélkül támogassa 20 hónapos házi őrizetemet. A medencés házba zárt, nem a vendégházba, ami a birtok hátsó részén, egy olyan helyen volt, ahonnan nem tudott volna megfigyelni, és nem tudta volna hívni a zsarukat, ha kilépek a sorból. Nem akart velem foglalkozni; azt pedig végképp nem akarta, hogy a lányával, Cybillel, találkozzam.

Denis La Roche (40 éves) az apám, egy tudományos zseni, de a magánélete totális csőd. Zuiko La Roche a mostohaanyám, egy dögös 37 éves MILF, aki a létezésemért is gyűlölt. Némi vonzalmat érzett az apám iránt, de épp olyan volt az érzelmi életük, mint anyámmal.

Aztán ott volt a mostohahúgom, Cybil "Scout" La Roche. Magasabb, mint az anyja, de nem olyan telt, sötétebb bőrrel és visszafogottabb, de nagyon szexi japán vonásokkal. 18 volt; majdnem annyi, mint én. A nevem Daniel, de még régebben felvettem a Duke nevet, és ez ragadt rám. Sokáig azt hittem, hogy az iskola miatt, de középiskolában bemutattak John Wayne-nek. Azt kívántam, bárcsak a névrokonom értene a harcművészetekhez, de azért sikerült neki néhány komoly segget szétrúgnia, és megcsókolnia néhány igazi szépséget, úgyhogy ezt a hiányosságot meg tudtam neki bocsátani.

Miközben a seriffhelyettesek beköltöztek, és bokapereceztek a lakás bejárati ajtajához, Cybil időről-időre megátalkodottan felbukkant, de Zuiko rendre elzavarta. Kétlem, hogy én lettem volna az első pasi, akit közelről látott. Zuiko úgy viselkedett, mintha abuzálni akarnám a lányt, és nem tudtam, mi vezette erre a következtetésre – talán apám egy csótány volt?

Ítélettől Sújtva

A földrajzi fekvésünk előnye, hogy még a télen sem volt hideg, és bár reggel 6-kor nem akartál úszni menni, de általában 10-re már biztonságosan be lehetett ugrani. Szombat volt, már túl voltam a sonkás-olívás szendvics reggelimen, és csobbantam. Kezdetben nem tudhattam, hogy Cybil és Zuiko is ekkor csobban. Nagy volt a medence, miért is érdekelte volna őket?

Tól voltam az első körökön az méretű medencében, amikor megláttam Cybilt, aki beugrott, hogy elkapjon a vízben. Jó úszó volt, és jól nézett ki abban az egyrészes kék dreszben. Közelebbről láttam csak mennyire feszes rá a mez. Mellei két oldalt szabadulni akartak. Nem nézthettem sokáig, mert Zuiko megjelent.

– Szia, Daniel – mosolygott Cybil, miközben velem szemben a vizet taposta.

– Szia Cybil, kérlek, hívj csak Duke-nak, minden barátom így hív. – vigyorogtam, mikozben állandó szemkontaktust tartottam.

– Te pedig hívj Scoutnak. – kuncogott Cybil minden ok nélkül. – Én... ööö... sajnálom, hogy eddig nem ugrottam be. Elfoglalt voltam az iskolai dolgaimmal.

– Semmi gond, Scout, – sóhajtottam, – Anyád nem akarja, hogy velem lógj – rossz hatással vagyok rád, legalábbis ő úgy gondolja. – Nem mintha minden étkezésemet nem egyedül kellett volna elfogyasztanom, ugyanis egyáltalán nem mehettem be a főépületbe.

– Vanília-mangó turmixot szoktam inni, napozáskor. – úszott közelebb Cybil – Kérsz egyet?

– Mit szólnál egy sima, hagyományos csokis turmixhoz? – Javasoltam.

– Rendben. – úszott az arcomhoz, a lába folyamatosan az enyémet súrolta. – Még sosem volt testvérem.

Visszahúzódtam. Zuiko tűző tekintetét éreztem a tarkómon.

– Nem vagyunk testvérek, Scout – közöltem – Ha a húgom lennél... hm... nos, akkor valami másra kellene gondolnom, mint ami most az agyamban jár.

– Mire? – kérdezte ártatlan szemekkel.

– Nem tehetjük. – mosolyogtam melegen – Anyád gyűlöl, és én nem teszek semmit, ami fokozná ezt a gyűlöletet.

– Anya nem utál, csak szerinte nem leszel itt boldog. – válaszolt őszintén Scout. Tehát anya neki is hazudik. Csesszék meg; én csak egy turmixot akartam.

A törölközőmet a medence másik oldalán hagytam, így visszaúsztam, majd egyik kezemmel a fejem flő tartva, a másikkal tempózva, körbe úsztam a lépcsőig. Még mindig vállmagasságban tertva feltekert törülközőmmel léptem ki a vízből. Utólag visszagondolva, valószínűleg nem kellett volna felvennem az utoljára 2 és fél éve viselt főrdőnadrágom, amit kinőttem.

A bélése kihullott – egy ideje már csak "ház körüli" rövidnadrágként viseltem –, és ettől a kifakult khaki színű ruha gyakorlatilag áttetszővé vált. Scoutnak aranyos, kerek pofija volt, és olyan főiskolás szopós ajkai, amelyeket családi megbeszéléseken nemigen hoznak szóba.

A mellei a kibuggyanás határán voltak, és a szép kerek fenekét mutatva nekem, miközben tempózott. Merevedésem volt, amikor felsétáltam a lépcsőn, és megfordultam, hogy kövessem Scoutot. Scout mosolyogva nézett vissza a válla fölött, de elakadtak a szavai, és csak bámult lefelé.

Zuikóra pillantottam, ő is ledermedt. Oké, tudom, hogy nagydarab vagyok. Azt hittem, hogy ezt apámtól örököltem, de tévedtem. 24 cm voltam és elég vastag, és mielőtt irigykednél, gondolj arra, mit gondolhat egy 180 centis, 112 kilós nő ettől a látványtól, ha egy ilyen közelít ajkukhoz, vaginájukhoz, vagy neadj' a hátsójukhoz.

Van, hogy imádkoznak istenükhöz, akről úgy gondolják, hogy segíthet, majd a lehető legjobban próbálnak ellazulni. Vagy egy fantasztikus napon visítanak örömükben, ez 19 év alatt kétszer ha előfordult velem. Gyakori volt az: "Akarsz egy kis kézimunkát? " vagy "Túlnagy vagy nekem. ". Végül ott voltak az elutasítások különböző fokozatai. Volt olyan is, aki hisztérikus sikoltozásba kezdett, és úgy tett, mintha "az" megpróbálta volna elkapni; nem hazudok.

Srácok, a 15 centis, 3 ujjnyi széles farkatokkal, legyetek boldogok és büszkék. Mindenetek megvan, amire valaha is szükségetek lehet. Ha egy srác odalép, előveszi a méteres nadrágpytonját, ami olyan vastag, mint egy kólás doboz, és azt mondja nektek, hogy el fogja venni a lánytokat, és ő rááll, két lehetőségetek van:

hagyod, hogy a barátnőd John Person (nagy farok) őrült legyen, és szerencsésnek mondhatod magad, ha rájöttél erre. De ne vedd vissza, ha egyszer már kitágította a vagináját, mert az soha nem fog eredeti állapotára visszaváltozni. Minden seggfej, aki előveszi a farkát, hogy ellopja más nőjét, nem marad sokáig a csavargóval – végül is rengeteg szűk punci jár szabadon, amiben kiélheti magát.

Vagy pedig megbarátkozol az "öklözés" fogalmával, és azzal a tudattal, hogy azok a megvetendő seggfejek, akik romantikus hódításaikat azzal kezdik, hogy a csajod arcába csapkodják a nyálkás, csöpögő makkjukat, bármikor visszajöhetnek. Persze a csajod kitágult, de attól még a tiéd, és ez elég ok arra, hogy elvegye tőled, amikor csak akarja.

Egyszer történt meg a középiskolában, hogy ez a kosárlabdázó egy másik iskolából elvitte az egyik csapattársam lányát az egész "BBC" dologgal. Két héttel később ugyanezt csináltam vele és az egyik haverjával, 'kigúnyolva' a szánalmas húsukat, visszavettem a csapattársam lányát és az egyik tesójának a lányát.

Az új lány csatlakozott hozzám és a volt barátnőmhöz. Az ex-BF-nek volt egy szabályos szakítási üvöltözése, majd kidobtuk a csaló seggét a kibaszott semmi közepén. A velünk lévő fekete csaj beijedt, de én egyenesen megmondtam neki, hogy ez az ex-BF bosszúja volt, és semmi bajom vele. Elmentünk enni, beszéltem vele, és az este további részében (nem szexuálisan) keféltünk.

Még videóüzenetet is küldött a BF-jének és a haverjainak, és elmondta nekik, hogy milyen kicsi a farkam, és milyen hatalmas az enyém, és hogy soha többé nem fog helyesen járni, és ezt őszintén mondta, és kitört a nevetéstől, amint végeztünk. Az év hátralévő részében az a sportoló nem szórakozott többet a hölgyeinkkel. De ezzel be is fejeztem a farokméretről szóló eszmefuttatásomat.

Szóval újra ott tartunk, hogy az én feszült "azt akarja, takarodjak" mostohám, Zuiko a felizgatott csomagomat bámulja egy nem biztonságos, kétméteres távolságból. A szája résnyire tátva maradt, de nem tátotta el a száját, viszont kissé megnyálazta nyelvével, és nyalogatni kezdte az ajkait – ezt a tekintetet ismertem. Scout volt az, aki megtörte a csendet.

– Istenem! – zihált hangosan. – De hatalmas vagy! – Még a házvezetőnő is kirohant a konyhából.

– Óh, Istenem! – bámult a spanyol ajkú hölgy, – Pedig az apjáé milyen kicsi.

– Ez igaz? – néztem rá hitetlenkedve.

– Igen, a farka mint egy hangyáé. – nyugtázta. Úgy tűnik, apámnak igen kicsi lehet a szerszáma.

– Maria, vissza a konyhába. – mondta Zuiko, megpróbálva visszavenni a helyzet irányítását. – Cybil, a szobádba! Az isten szerelmére, ő a bátyád!

– Anya, de épp turmixot akartunk inni. – tiltakozott Cybil.

– E miatt aggódom. – csattant fel Zuiko. – Dániel, öltözködj normálisan.

– Ez az egyetlen fürdőruhám. – védekeztem. – Nincs mindenből 10 darabom, nem vagyok milliomos.

– Nem jöhetsz ki, így öltözve. – követelte.

– De mégis, mit kéne tennem? – Könyörögtem. – Nincs kábeltévém, ami nem baj, mert nincs tévém. Nincs telefonvonalam, mert nincs telefonom, se mobilom. Nincs WiFi-m, így a számítógépem egy drága írógép. Már minden könyvet kiolvastam, mi lesz így velem?

– Ez a te problémád. – vágta az arcomba a sznobságát, illetve tenné, ha nem lenne 10 centivel alacsonyabb. Ehelyett újra-újra előretolta magát, miközben ócsárolt, a bűnözői múltamról, a bánatról, amit neki és az apámnak okoztam, és a szégyenről, amit a nővéremnek kell átélnie, ha egy bűnöző rokon él a házban hadovált.

– Nem lakom a házban. – hoztam fel – Erről gondoskodtál. Tudom, mit csinálsz, és ez felbosszant, de nem fogok megtörni. Megmutatom én neked, te gonosz... – Visszatartottam magam attól, hogy ribancnak nevezzem. Ehelyett inkább befogtam a számat.

Visszamentem a kunyhómba, megszárítkoztam, és bekapcsoltam az öreg számítógépet. És órákig kerestem a merevlemezen az őrizetbevételi megállapodást, mire ráakadtam.

"A fogvatartottól elzárt helyiségek: Nincs. " A házban szabad kezet kaptam, de hogy biztosra menjek, valósággá kellett tennem.

– Maria, – kértem a házvezetőnőt, amikor vacsorát hozott nekem, – szükségem lenne a ház összes helyiségének kódjaira.

– Biztos ebben, Duke úr? – érdeklődött. Megfordultam, és megmutattam neki a papírokat, majd megnyomtam a Fordítás spanyolra gombot, hogy megkönnyítsem az olvasást.

– Ez szép – bólintott –, ez a program, amelyik ezt csinálja, olcsó?

– Maria, ez a rendszer alapcsomagjának része – magyaráztam. – Nem kerül semmibe.

– Ó – tűnődött. – Ó, ez tetszik; Ilyet még senki sem csinált nekem. Az angolom éppen elég jó, de ismerek néhány embert, akiknek a spanyolra lefordított dokumentumok nagyon hasznosak lennének.

– Nem probléma, Maria – mosolyogtam. – A legtöbb kiküldött dokumentum online is elérhető, és kérheted, hogy küldjenek neked egy másolatot. A spanyolra fordítás ingyenes, és máris indulhatsz. Megmutatom, hogy hol kell keresned a könyvtáradban, hogy megmutathasd másoknak is.

– Te fehér vagy – vigyorgott Maria –, akkor miért segítesz?

– Maria, a főiskola, ahová apám küldött, egy lépéssel a közösségi főiskola fölött volt, sokan voltunk ott mi, szegény gyerekek, és sajnos a szegény gyerekek nagy része kétnyelvű, akiknek jobb a spanyoljuk, mint az angoljuk. – feleltem.

– Szerzek neked egy saját kódot. – bólintott Maria. – Ha megpróbálja törölni a kódodat... nah, majd én beiktatok neked egy mesterkódot, hogy elkerüld ezt az egészet.

– Köszönöm szépen Maria, de nem' akarom, hogy bajba kerülj. – figyelmeztettem.

– Eh, a legidősebb lányom férjének unokatestvére tavaly eljött, hogy frissítse a biztonsági rendszert, és megmutatta, hogyan kell visszaállítani a rendszert, és ellenőrizni az összes kódot – beleértve azt is, hogyan kell beírni egy új kódot, és meghatározni a hozzáférési minősítést. – készen állt, hogy visszamenjen.

– Ismétlem – mondtam boldogan –, Nehogy bajba keveredj miattam.

– Ne aggódj, Duke. – Maria megkocogtatta a fejemet –, az egyetlen személy, aki ezt legálisan megteheti, az az apád, nem egy egyszerű cseléd, mint én.

– Semmit nem tudtam a cselédekről. – kuncogtam – Volt pár barátom, akiknek anyja és huga cselédek voltak, de soha nem beszéltek róla. Úgy tűnt, örültek a szabadnapjaiknak.

– Nap? – Maria nevetett. – Ismered a cselédeket. Hetente egy napot kapunk, ha szerencsénk van. Mit csinált az anyád?

– Apámmal együtt járt iskolába, de ő botanikára ment. – tájékoztattam. – Kisebb és közepes méretű virágüzletekbe járt ellenőrizni a nedvességtartalmat, a levegő minőségét és a napsütést, hogy a virágok dúsan és szépen nőjenek.

– Ez becsületes munkának hangzik. – jegyezte meg Maria olyan módon, ami arra utalt, hogy amit apa csinált, és amit Zuiko csinált, ha egyáltalán, az nem volt annyira becsületes, sőt, még csak nem is munka. Persze, visszatért a Főépületbe, én elfogyasztottam az ételemet, majd visszajött a tálcámért, és átadta a kódomat. Kisurrantam és kipróbáltam két szükséges ajtón, majd hazaosontam és elaludtam.

Reggeli Edzés, Esti Durvulás

A kondi gépek olyannyira használaton kívül voltak, hogy attól tartottam, használhatatlanok. Ellenőriztem a vezetékeket és az eszközöket, és egy kis gondoskodással idővel helyreállítottam és működőképessé tettem őket. Jól megizzadtam, levettem az izomtrikómat, megszáradtam, majd újra kiizzasztottam magamat.

Zuiko már félúton volt az edzőbiciklijéhez, mire észrevett.

– Mit keresel itt? – rikácsolta.

– Ez edzőterem, azaz edzek, anyám. – próbáltam higgadtan viselkedni.

– Kifelé, ide nem jöhetsz be. – csattant fel Zuiko. – Nem engedélyeztem, hogy elhagyd a medenceházat.

– Nincs szükségem az engedélyére, anyám – mondtam egyenletesen. – Apám szabad kezet adott nekem a birtokon. Hívd fel, ha akarod, vagy egyszerűen olvasd el a gondozási szerződést, amit aláírt.

Zuiko fújt egyet, aztán megfordult, és kiviharzott. Azon az estén kiborult, amikor élveztem, hogy vele és Scouttal együtt vacsorázom a vacsoraasztalnál. Zuiko megpróbálta elrángatni Scoutot az asztaltól, de ő nem volt hajlandó elmenni.

Este 9-kor megjelent 2 rendőr, és négyesben elbeszélgettünk. Megmutattam nekik a szerződést, Zuiko felhívta apám, hogy dobjanak ki, de minő meglepetés, nem vette fel, és nem is válaszolt a számos üzenetére. A tiszteletnek az az aprócska szikrája, amit Apám iránt éreztem, elpárolgott. Apámnak csak annyit kellett volna tennie, hogy felhívja az ügyvédjét, és tudtam, hogy elég gazdagok lesznek ahhoz, hogy királyi módon átverjenek. Maria a rendőröket kávéval, majd kissé bosszúsan távoztak Zuikóval.

Másnap, hétfőn megismételtük a jelenetet; Ott voltam, ő bejött, rámmordult, majd kiviharzott. Kedden úgy döntött, hogy felülmúl engem, és nagyon korán megjelent. 15 perccel megelőzött, de abban a hitben volt, hogy 800 négyzetméter nem elég hely mindkettőnknek a munkához.

– Jó reggelt, anyám. – üdvözöltem, miközben stratégiailag levetettem a pólómat.

– Én voltam itt előbb. – mutatott rá. Bólintottam, és az első gépemhez indultam. Jó 10 percet adott rá. – Én voltam itt előbb, neked pedig menned kellene. – jött oda hozzám, hogy szóljon.

– Jól érzem magam, ha te is itt edzel. – próbáltam nem kötekedni. – Ha valamiért kényelmetlenül érzed magad...

– Bűnöző vagy a szállásomon, házi őrizetben. – ellenkezett Zuiko.

– Ez már volt, anya. – sóhajtottam türelmesen. – ültem a kocsimban, a barátaim összeszedtek egy kis füvet, és lebuktak. Mivel az én kocsim volt, vádat kellett emelniük ellenem valamilyen szabálysértés miatt, így kerültem ide.

– Tudom, tudom, és ne hívj már "anyámnak" – morogta csalódottan.

– Hogyan szólíthatlak? – Kérdeztem.

– Bárminek, csak ne "anyá"-nak, "mami"-nak vagy "Zuikó"-nak – követelte.

– Rendben, akkor hívhatlak "Dögös"-nek? – vigyorogtam.

– Ne csináld! – csattant fel dühösen.

– Elnézést, de te mondtad, hogy "bármi"-nek – emlékeztettem.

– Ne hívj így, sem itt, sem nyilvánosan. – követelte újra.

– A következő gyakorlatom fekvenyomás lesz. – mondtam neki, miközben elindultam a következő géphez. A mellkasomra tette a kezét, hogy megállítson, így adtam neki kis időt, hogy megdörzsölje az izzadtságomat az ujjbegyei alatt. Zuiko vesztett, ahogy a forróságom végigfutott az ujjain. Ez olyan reakció volt, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Csak azt akartam, hogy elismerje, van helyem itt.

A csípőjére tettem a kezem, és ő lemerevedett, de nem szexuálisan. Ugyanaz az idegesítő ribanc volt, és 20 hónapig kellett ott élnem vele és a gyerekével. Felemeltem Dögöskét, ő zihált, majd 90 fokot fordultam és visszatettem a földre.

– Hé! – fújta ki magát.

– Az utamban álltál. – közöltem, miközben felkapva a törölközőmet, és elmentem mellette. Addig tanulmányozta a hátamat, amíg le nem feküdtem, és el nem kezdtem az edzés következő szakaszát. Végül visszatért ahhoz a bolondos rutinjához, amit csinált. Nem tudtam megmondani, hogy mi a szándéka a gyakorlataival, és nem akartam még jobban ellenkezni vele azzal, hogy segíteni próbálok neki.

Mér elmúlt 3, amikor Cybil/Scout hazaért egy nehéz iskolai napról. Általában alig hallottam valamit a bejárati ajtón át a ház TV szobájából. Ez az egy szoba majdnem akkora volt, mint a gyerekkori otthonom. Nagyobb volt, mint az a lakás, ahová anyámmal kerültünk, amikor megbetegedett. Csak a kanapé nagyobb volt, mint az ágyam.

– Duke? – Kiáltott Scout.

– Tévézek – válaszoltam, majd rájöttem, hogy a ház szobáinak felében van tévé. – A ház hátsó részében, a medencénél. – pontosítottam. Csak amikor közelebb ért, vettem észre, hogy egy barátját hozta magával. Gyorsan levettem a lábam a futonról, és körbepásztáztam valamit, amivel letakarhatom a bokamonitoromat. Nem volt szerencsém.

– Szia Daniel. – üdvözölt Scout – Ő a barátnőm, Jacye. Mire ez a csupa fellengős név a gazdagoknál? Dzsé-Szí? Daniel a Duke nevet viseli.

– Duke – Jacye úgy bámult rám, mintha egy magas pohár jeges víz lennék, amit egy égő sivatag közepén neki. – Szóval maga bűnöző. Mit tettél? – Hát ez durva volt. Gyorsan kellett gondolkodnom.

– Nem szabad erről beszélnem. – mondtam mély, rekedtes hangon.

– Cybil, hoznál nekünk valamit inni, én egy Palackozott vizet kérek. – kérte Jacye a barátnőjét.

– Én egy sourt kérek. – pillantottam Scoutra.

– Rendben. – ugratott Scout válaszul – az 2 víz és 1 csokis shake.

– Hány éves vagy? – érdeklődött Jacye.

– 19 – vallottam be.

– Ó, te... idősebbnek, érettebbnek látszol. – jegyezte meg, miközben szorosan mellém telepedett a kanapén.

– Hát – utánoztam a névrokonom – ha összetörsz egy embert, és lábakkal ott hagyod, az belülről megváltoztat. – Jacye közelebb húzódott hozzám.

– Tényleg, mi történt? – erősködött.

– Nem mondhatod el Cybilnek vagy az anyjának, nekik egy fedősztorit mondtak. – fogtam vissza magam, amíg elismerte a titoktartási kódexemet –, 3-szor kellett lelőnöm egy embert.

– Ó, Istenem. – zihált, és végigsimított a kezével a combomon, – hogy történhetett ez meg?.

– Volt egy jó barátom, és megismerkedtem a húgával. – mondtam konspiratív hangon. – A barátom tartozott egy kis pénzzel egy . Ez a nagymenő megverte a barátomat, és elvette a húgát fizetségként.

– Ó, Istenem. – ismételte meg, miközben kezével végigsimított a tornanadrágom felső pántja alatt. – Mi történt ezután?

– Vissza kellett szereznem a lányt, ismertem a hátsó bejáratot a Lord törzshelyére, és tudtam, hogy hova szereti vinni a nőket, akiket arra , hogy kielégítsék a szükségleteit. – kerekítettem ki teljesre a hazugságot.

– Mi történt? – motyogta új és érdekes szexuális kíváncsisággal.

– Majdnem meztelen volt, és az ágyhoz volt bilincselve, amikor rátaláltam. Valamilyen okból kilépett, ezért elkezdtem feltörni a bilincsek zárját, amikor kinyílt az ajtó, és ő bejött. – húztam tovább ezt a bohózatot. Hát nem minden magamfajta senkiházi tudta, hogyan kell feltörni a zárakat?

– Megijedtél? Fegyver volt nála... úgy értem, csomagolt? – Jacye lihegett, miközben a keze a derékszíjon túlra vándorolt, és marokra kapta a farkamat.

– Igen, megijedtem, és igen, csomagolt, de nem hagyhattam, hogy a lány szenvedjen a kezei között, ezért megrohantam. – figyelmesen a szemébe néztem. Ugyan már, nem mintha szegény emberek nem hívhatnák a zsarukat is. Úgy látszik, a gondolat, hogy elég ostoba vagyok ahhoz, hogy egy ismert, felfegyverzett után menjek, pokoli endorfinlöketet adott neki.

– Az övében volt a fegyvere, de én ugyanakkor ragadtam meg, amikor ő is. A fegyver elsült, és eltalálta a combját. Rico, a erősebb és nagyobb volt nálam, és felrántotta a fegyvert. Megnyomtam a ravaszt – és szemléltettem, hogy nyomkodtam a ravaszt, – és egy 2-dik majd egy 3-dik lövés is eldördült.

– Ó, Istenem – nyögte Jacye érzékien. Felhagyott azzal a látszattal, hogy ténylegesen figyeljen, és helyette a bokamonitoron felé húzta a rövidnadrágomat, és vetkőztetett. – Megsérültél?

– Ööö... nem; a 2-dik lövés célt tévesztett, de a 3-dik eltalálta a lábát. Sikoltozva esett össze, a fegyver pedig repült. Valami rosszabbat tettem volna vele, de a haverjai a közelben voltak, így kiszabadítottam a lányt, és elmenekültem a helyszínről. – nyögtem. – A nadrágod még mindig rajtad van – emlékeztettem.

– Megjutalmazott téged a sok veszélyért, amivel szembenéztél? – megnyalta az ajkait, miközben a dühöngő pálcámat bámulta.

– Ó, a pokolba is, – morogtam, – csupa vér voltam attól a másik fickótól, ezért levetkőztetett, amikor visszaértünk a házába. Amikor a zsaruk ránktörtek, épp leápoltam. Soha nem tudtam elélvezni. Azóta hónapok teltek el.

– Ó, szegénykém – mondta, miközben nyalogatni a szerszámomat, akár egy nagy húsos nyalóka lenne.

– Igen, nagyon szerettem volna hetekig döngetni és te is nagyon hasonlítasz rá. – vigyorogtam. Nem tudtam, hogy bevett-e valamit ebből, de ha ez volt a "színlelés", alig vártam, hogy lássam, őszinte lesz. Éppen bebizonyította nekem, hogy aligha orális szűz, amikor elkezdtem arra gondolni, hogy Cybilnek már vissza kellett volna jönnie.

Finoman félrefordítottam a fejem, és megpillantottam Cybilt, aki 3 nagy, különféle dolgokkal teli pohárral a kezében a szoba bejáratánál ácsorog, és titokban figyelt minket. Visszatértem Jacye fekete gyökerű, világos szőke hajának simogatásához, amelynek sikkes fésülködése valahogy punk-osnak tűnt. Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy Cybil látja Jacye-t, és fordítva.

– Hmmph... mmph... mmph... – hangzott, ahogy a száját a húsomra felnyársalta. Jacye visszahúzódott, könnybe lábadt szemmel. – Nem tudom az egészet bekapni – mesélte némi csodálkozással. – Még nem volt olyan, amit ne tudtam volna lenyelni.

– Bocsi – kértem elnézést.

– Ne szabadkozz – nagyot nyelt. – Azt hittem, Scout csak hülyéskedik velem, amikor mesélt rólad, de tartozom neki egy nagy YGG-vel, amiért ma ide hozott.

– YGG-vel... – motyogtam. Nagyon húsevő vigyort vágott rám, miközben elkezdett felfelé mászni a testemen.

– YGG = you go girl; és 'us' mint a Művészeti Tanulmányi Csoportunk, ami csak 8 lányból áll, akik a testművészet modern kifejezésmódját tanulják. – tájékoztatott Jacye.

– Aggódunk az óvszer miatt? – vetettem véget a haladásunknak.

– A börtönben szoktak vértesztet csinálni? Mert a legutóbbi vöröskeresztes véradáson tiszta voltam. – tájékoztatott. A bólintásom arra utalt, hogy a börtönben történt feldolgozásom során valóban megvizsgáltattam magam, és tiszta voltam.

– Ne aggódj, nagyon diszkrétek vagyunk. – biztosított még akkor is, amikor a farkamat végigsimította folyékony szeméremajkain, hagyta, hogy felfedezzem a vaginája bejáratát díszítő két piercinget, majd egyszerre Cybil felé villantotta a tekintetét.

– Istenem, ez egy Szörnyeteg – nyögte kéjesen. Ezt már hallottam korábban is, de általában nagyobb félelemmel és tisztelettel. – Nem vagyok benne biztos... ó, olyan nagy és feszes. – fújta ki, miközben ellazította a combjait, és a gravitáció segített nekem átültetni a méhét. Kinyújtottam a kezem, és mindkét fenékpofáját megmarkoltam, hogy lelassítsam a haladását.

– Vedd le a pólódat! – utasítottam Jacye-t. Ez volt az udvarias módja annak, hogy azt mondjam: – Mutasd meg a melleidet!

Jacye nyilvánvalóan megkapta az üzenetet, mert azonnal elkezdte felhajtani az inge alját. A tekintete nem az enyémre szegeződött; önelégült mosollyal az arcán merész pillantást vetett Cybilre. Kihívta Scoutot, hogy 'félbeszakítson' minket.

Nagyon örültem, hogy nem tette, mert tényleg hónapok óta nem léptem be egy punciba, nemhogy egy ilyen befogadóba. Jacye nagyszerű műsort csinált abból, hogy a pólóját a feje fölé húzta; hagyta, hogy "csapdába ejtse" a karjait a fülei fölött, és végül körbeforgatta. Határozottan olyan közönségnek játszott, amely nem én voltam.

– Ugye nem haragítjuk magunkra Scoutot? – Kérdeztem Jacye-t. A szeme gonoszul villant lefelé.

– Nem hinném, de ő a húgod, nem tudod? – ellenkezett Jacye.

– Nem tudom – sóhajtottam szomorúan. – Nem nagyon kedvel engem. Talán azért, mert nem vagyunk igazi testvérek, nem érzi úgy, hogy közel kellene lennünk egymáshoz.

A szőkeség elkezdte felfelé tologatni a sportmelltartóját, lankadtan hagyta, hogy szépen megformált mellei szabadon pattogjanak, majd bal mellbimbóját az ajkaim felé engedte.

– Kár, mert Scout igazán szórakoztató lány – csóválta meg előttem a melleit Jacye. – Nagyon komolyan veheti a kapcsolatotokat, ha teret enged neked. Általában elég merész szokott lenni.

– Hát, az anyjának és az itteni személyzetnek kedves lány, de pont emiatt nem lesz soha kapcsolat köztünk, az anyja utál engem. – magyaráztam.

– Ó – húzott a mellkasához Jacye. Mielőtt eltakarták volna a látásomat, láttam, hogy a szemei fölöttem villogtak – több embert is nézett – szaros; Anyám is ott volt a közönségben.

Hagytam, hogy teljesen beleüljön a farkamba, ami egy nyögést váltott ki belőle, és egy kis helyet biztosított számomra. A bal mellbimbóját az ajkaim közé szívtam, és a hangsúlyos hegyét a fogaim közé tekertem. Ez szintén egy elnyújtott nyögést váltott ki belőlem.

– Az anyja egy igazán kedves nő – volt Jacye zsigeri válasza. Elkezdtem felfelé tolni őt, a combjait is meghajlítva.

– Ó, ő egy csodálatos nő. – lihegtem, – Megígéred... hogy... nem mondod el senkinek..

– Persze – hazudta meggyőzően a szőke boszorkány, legalábbis azt a tényt kihagyva, hogy a közönségem hallgatózott.

– Ha megígéred, hogy egy léleknek sem árulod el – őrlődtem, miközben a rúdamon forgolódott. Bólintott, hogy megerősíti a célomat, hogy ne derüljön ki: – Akkor Dögösnek hívom, amikor nem hiszem, hogy bárki más hallja.

– Ó... ó... ó... ó... ó..., miért? – dorombolt, és ideiglenesen elhallgattatott egy mellbimbóval.

– Én... azért használom ezt a kifejezést, mert nem tudom eldönteni, ki a dögösebb; az anya vagy a lánya. Mit gondolsz? – Incselkedtem a duzzadt areola és a mellbimbó ajkai között. Nedves húsos hangot is kezdtünk kiadni, ahogy feljutott 2 vagy 3 hüvelykkel a tengelyemre, majd keményen visszacsobogott a golyócskám tetejére.

Feszes szorítás volt a farkam legfelső hullámán, ahogy valami mélyen Jacye belsejébe lándzsázott.

– Ah... ah... ah..., ez az én méhnyakam, a fenébe is. – ujjongott. – A méhemben vagy... – Sajnos, velem már megtörtént. A méhnyak a vagina felső részén lévő fogószerű nyílás volt, és az volt az életcélja, hogy a baba fejét a méhben tartsa.

A farkam fejének szétzúzása egyszerűen csak alapkiképzés volt ennek a rossz lánynak, és éppen akkor kezdett el dolgozni. Mentségemre szóljon, hogy korábban már majdnem lefejeztek egy méhnyakba behatolva, így a farkam emlékezett arra, hogy erősnek kell maradnia, és hogy ha masszírozom a nyílást és magát a szelepet, akkor rendben leszek, és közben észbontó élményt nyújtok. A cél az volt, hogy kontroll alatt maradjon.

Ezt nem tette könnyűvé, amikor az első teljes löket után Jacye görcsöket kapott, és úgy rázkódott, mint egy falevél a tornádóban. Az észleléseim távolságában (pillanatnyilag körülbelül 15 lábnyira) tudatában voltam a beavatkozásra irányuló küzdelemnek, amelyet mindkét fél csendben maradási vágya tartott. Csak azt nem tudtam, hogy Cybil tartja-e vissza Zuikót, vagy a Dögös tartja vissza Scoutot.

Átváltottam a bal mellbimbójáról, amelyet meglehetősen bántalmaztak, az érintetlen jobbra. Bevettem a nagy vérrózsaszínű areolát, nyelvemmel végigpörgettem a mellbimbón, és fogaimmal a húsos mell szélétől a bimbó tövéhez kapartam, de nem haraptam; a puszta fenyegetés újra és újra a gerinc fölé lendítette. A méhébe lövellő meleg, tejszerű spermám egy utolsó rúgás volt a lelki feledés felé; mindez csak ideiglenesen.

Amikor végül nem bírta tovább, engedtem, hagytam, hogy a teste megpihenjen, ragacsos izzadságával a mellkasomhoz simulva, a fejét a vállamra hajtva.

– Ez... ez... leírhatatlan volt – lihegte Jacye 30 másodperccel később. – Általában nem szoktam... megugrani a barátom testvéreit. – Felküzdötte magát, hogy láthasson engem és az ajtóban álló embereket is. – Nem vagyok ribanc.

– Nem, persze, hogy nem. – Tényleg nem érdekelt, hogy ribanc-e vagy sem. Az érdekelt, hogy bántja-e Scoutot, aki megpróbált kedves lenni hozzám. – Azt hiszem, segítettél nekem Scout biztonságban tartásában. Annyira felizgultam, és ő és az anyja is olyan jól néznek ki. Valószínűleg mindannyiunkat megmentettél néhány pillanattól.

– Mint a medencénél? – Jacye kötekedett, még mindig forrón, izzadtan és a farkamon lovagolva, és próbált lejjebb ereszkedni.

– Igen, ami a medencénél történt; az volt – nyögtem. – Scout bármelyik pillanatban itt lehet. – Megmutattam, hogy megpróbálok a vállam fölött az ajtó felé nézni. Jacye stratégiailag útban volt a mellkasa, így csak a bejáratnál hallottam a csoszogást.

– Segíts felöltözni – követelte Jacye pajkosan. Boldogan engedelmeskedtem, és mire az én rövidnadrágom felkerült, Jacye melltartója és inge rögzült, a nadrágja pedig felrepült a combjára, Cybil bejelentkezett.

– Sziasztok, srácok, bocs, hogy ilyen sokáig tartott – kerülte meg a kanapét, átadta Jacye-nak a vizét, majd megkerülte a futont, mielőtt nekem adta a kissé elolvadt turmixot. Végül lezuhant mellém a kanapéra, szemben a szőke haverjával.

– Szóval, miről beszélgettetek? – incselkedett Cybil, miközben beleszagolt a levegőben terjengő erős szexszagba.

– Leginkább rólad. – szépítettem.

– Beszéltünk egy kicsit a Művészeti Csoportról – maradt Jacye őszintébb. – Duke, van tetoválásod? – Eléggé előrehajoltam, hogy lehúzhassam a pólómat.

– Nincs – mutattam. – Soha nem voltam biztos benne, hogy mi legyen az első. Valami fontos és az életemet megváltoztató dolognak kell lennie, igaz? – Két fejcsóválást kaptam, amelyek egyetértettek a javaslatommal, de Jacye jobb keze és Scout bal keze is megmasszírozta a vállamat, a mellizmaimat és a hasizmaimat, amelyek még mindig ragacsosak és sósak voltak a korábbi szexuális kizsákmányolási epizódtól.

Az ajtó felől női köhintés hallatszott.

– Jó újra látni téged, Jacye – jelentette be Zuiko a jelenlétét az ajtóból. – Látom, már találkoztál a házunk vendégével, La Roche Dukekal.

– Ó, igen, – nyalta meg ajkát Jacye a szexuális felsőbbrendűség nyilvánvaló eljátszásával – épp most kapott egy kis szexet, és Zuiko La Roche asszony nyilvánvalóan nem kapott semmit. – Duke meleg fogadtatásban részesített.

– Biztos vagyok benne, hogy így volt – fintorgott Zuiko. – Nincs mindkettőtöknek házi feladata, amit el kell végeznetek?

– Anya, most kezdődik a félév – lett ingerült Scout, de kétlem, hogy ezt megnyerné.

– Akkor annál jobb,... – csattant fel Zuiko –, hagyd Duke-ot a pedáns dolgaival.

– Gyere – állt fel Jacye, és intett Scoutnak, hogy jöjjön. Kezet nyújtott nekem. – Örülök... nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Talán később találkozhatnánk, miután... – nézett a kormány által kiadott ékszereimre.

– Örülnék neki, Jacye; Cybil minden barátja az én barátom is – néztem a "mostohahúgomra" – ő különleges számomra.

– Köszi, Duke. Találkozunk a vacsoránál? – Kérdezte Scout.

– Persze, amíg Dögös nem lesz túl mérges emiatt – kacsintottam a két lányra.

Fogták az italukat, kuncogtak, és kirohantak a szobából.

– Mondtam, hogy ne hívj így – tűnt kiakadtnak Zuiko, így persze nem hagytam annyiban a dolgot.

– Választhatok egy kevésbé őszinte nevet, ha akarod, de utálok hazudni, főleg neked – csavarodtam a kanapén, hogy a karom a háttámla fölé akadjon, és bámulhassam őt.

– Ez a név tiszteletlen – erősködött.

– Nem azokban a barriókban, ahonnan én jövök – hárítottam el az érvelését. – Ott ez egy státusz dolog. Kevés nőt hívnak így, és még kevesebben érdemlik meg.

– Hát, nekem nem tetszik, úgyhogy hagyd abba – hirdette. Megpördült, és távozott, mielőtt még egy szót is szólhattam volna, ami tekintve, hogy a caprisija milyen szűk volt a fenekén, nem volt igazán rossz dolog. Azt is megjegyeztem, hogy nem adott nekem egy másik nevet, amit használhatnék.

Később, egy visszafogott vacsora közben, hármasban ettünk – én apa helyén, Zuiko a feleség helyén, Cybil pedig mellette, amikor észrevettem, hogy nem kértek fel semmilyen módon a távozásra, és Cybilnek megengedték, hogy néhány pillantást vessen rám anélkül, hogy Zuiko idegrohamot kapott volna.

– La Roche asszony, ma délután egy nagyon nagy folt volt a TV szobában a bőrkanapén – tájékoztatta Maria a háztartás vezetőjét.

– Talán Duke csinálta – szurta oda Dögös.

– Ó nem, senora, ez nem olyan folt, amit egy férfi csinálna – kacsintott felém Maria. Majdnem kiköptem a gyümölcspuncsomat.

– Ó – vetett Dögös egy lapos pillantást rám, majd kinézett az ablakon. – Amíg fel van takarítva –, és ezzel a dolog véget is ért. Legközelebb, amikor Jacye átjött, törölközőt használtam.